A városligeti intézmény Európa - Bécs után - második legrégebbi pályája, 1926 óta lehet itt műjégen korcsolyázni. 1926. november 20-án nyílt meg a Városligetben az ország és a kontinens első műjégpályája. Beer Bus Budapest - Városligeti Műjégpálya. A Műjégpálya elődje, a Városligeti-tó korcsolyapályája és annak épülete a főváros egyik legrégibb sportlétesítménye, a tavon az 1830-as években jelentek meg az első korcsolyázók. Bár akkoriban még úgy vélték, a korcsolyázás egészségtelen és nem is illő dolog, 1863-64 telén a tornászok dunai korcsolyakirándulást rendeztek Pestről Téténybe. 1869-ben Kresz Géza vezetésével megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet, s 1870. január 20-án 17 napig tartó jeges nyitóünnepséget rendeztek a Városligeti-tavon, ekkor a mai csarnok helyén melegedő fabódé állt. A klub a főváros egyesítésekor a Budapesti Korcsolya Egylet (BKE) nevet vette fel, s a tó jegén rendezett jelmezes ünnepélyekkel, bálokkal népszerűsítette a sportágat. A szegényebbek a tagsági díj miatt kiszorultak, s más fellocsolt pályákra vagy a Dunára jártak.
Műjégpálya és Csónakázó-tó - Budapest Műmelékek Cím: 1146 Budapest, Olof Palme sétány 5. A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első "korcsolyacsarnokot" a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján. Műjégpálya és Csónakázó-tó - Budapest Műmelékek. A nyári hónapokban a pálya területét általában vízzel töltik fel, és csónakázó-tónak használják, de az elmúlt pár évben ez elmaradt, mert a víz károkat okozott a hűtőrendszerben; a rekonstrukciót követően azonban hamarosan újra élvezhetjük a csónakázás nyújtotta örömöket
Európában a legnagyobb területű műjégpálya a budapesti Városliget szélén, a Hősök tere és a Vajdahunyad-vár között fekszik. A bécsi műjégpálya után ez a kontinens második ilyen létesítménye, 1926-ban adták át a közönségnek. Télen 12000 m2-es egybefüggő mesterséges jégfelületet hoznak rajta létre, tavasztól őszig pedig a legkülönfélébb kulturális és sportos programokat szerveznek területén. A nyári hónapokban a pálya területét általában vízzel töltik fel, és csónakázó-tónak használják.
E terem alatt működött a korcsolyakötő helység, ugyanígy a földszinten, a melegedő. Fenn kupolaként terpeszkedett a zenekari terem, amelynél kifogástalanabb akusztikájú nyilvános zenekari helyiség alig akadt a fővárosban abban az időben. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a fővárosiak körében. Mindössze hét évvel a csarnok megnyitása után már égető szükség mutatkozott a további bővítésre! A kivételes lelkesedést az indokolta, hogy ekkora összefüggő területű, szabadtéri műjégpályát a mai napig sem építettek sehol a világon! A pálya sikeréhez természetesen hozzájárul a párját ritkító természeti és kulturális környezet is. Kezdetben nem voltak versenyszabályok a Városligeti jégen. A korabeli híradásokból kiderül, hogy ötletszerűen rendeztek versenyeket. Ezek az események ünnepségek keretében, főleg az ügyességet voltak hivatottak lemérni. A díjazások is ennek megfelelően különböztek egymástól és a mai megszokott éremrendszertől eltértek. Tehát a magyar gyorskorcsolyázás első versenyének azt az eseményt tekintjük, amelyen a résztvevő hölgyek és urak a jégpályán fel - és visszakorcsolyáztak.
Rajkai Zoltán a SzíDoSz – Szinkron Alapszervezet elnöke hétfőn találkozott Fekete Péter kultúráért felelős államtitkárral az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) kulturális államtitkárságán. Az alapszervezet elnöke széleskörűen tájékoztatta az államtitkárt a magyar szinkronipar helyzetéről, körülményeiről, gazdasági, kulturális, valamint előadóművészi és szerzői jogi aspektusairól. Megbeszélték a magyar szinkron minősége körül kialakult ellentmondásokat, a gazdasági problémákat, valamint a kormányzat által felvetett szinkronizált kontra feliratos filmek bevezetésének dilemmáit. A Szinkron Alapszervezet elnöksége az elmúlt évben komoly írásbeli tanulmányokat, jogi elemzéseket és megoldási javaslatokat dolgozott ki a szinkronipar védelme a magyar szinkron általános minőségének javítása, valamint a szinkroniparban dolgozók munkakörülményeinek javítása és a bérek, díjazások emelése érdekében. Ezeket a dokumentumokat és javaslatokat Rajkai Zoltán átadta Fekete Péternek. Az államtitkár nyitottnak és fogékonynak mutatkozott a magyar szinkron ügye iránt.
A jogalkotóktól a magyar szinkron állami védelmét, a szinkronizálás szakmai elismerését kérik. A stúdióktól pedig magasabb béreket és jobb munkafeltételeket. Az éppen felkapott, úgynevezett "sztárhangok" egyénileg még ki tudnak alkudni egy-egy tisztességesebb honoráriumot, de a többieket ettől még ugyanúgy alacsonyan fizetik és a bérkülönbségek sem az összefogást segítik elő. A hírnév előnye az is lehet, hogy az emberek odafigyelnek arra, amit mond az illető. Erre kell most használni az ismertséget. Végre megtörtént, hogy szinkronügyben jelentős színészek arccal-névvel a nyilvánosság elé álltak. A szakmát, a kollégákat csatlakozásra, összefogásra kérték, s arra, hogy ne dolgozzanak szerződés nélkül, ne írjanak alá jogszerűtlen szerződéseket, ne engedjenek a fenyegetéseknek, s ne hagyják magukat kizsákmányolni. Rajkai Zoltán (Fotó/Forrás: Vision Communications) Mint mondták, a kétségbeesés kovácsolta őket össze. Ez az életük, ezt szeretik csinálni. Sok kolléga nem játszik színházban, csak a szinkronizálásból él.
Még szezonon kívüli a feeling, nekem pedig előre hozott szabadság érzésem van – fejezi be Rajkai Zoltán.