"Szeresd az embereket, és ezt éreztesd is velük! " (Robert Capa) Robert Capa, a világhírű haditudósító élete olyan színes volt, hogy leginkább egy több ezer darabból álló mozaikhoz hasonlítható. Ha ezeket a darabkákat egymás mellé illesztjük, egy életművész portréja rajzolódik ki: állandóan szomjazta ugyanis a kalandot, imádta a szerencsejátékot és hivatásán, a háborús fotózáson kívül – legalábbis látszólag – semmit sem vett komolyan. Ám az így kirakott mozaik mit sem fedne fel Capából, ha nem húzódna meg mögötte egy, a személyiségét mindig is meghatározó empatikus törekvés, a megérteni akarás. Ez az erő kapcsolja egymáshoz életének mozaikdarabkáit – ettől áll össze a kép. Fókuszáljunk tehát Capa emberségességére, amely sajátos humorérzékével, könnyedségével, közvetlenségével párosult, hogy képzeletünk szemével lencsevégre tudjuk kapni álmait. Magyar gyökerek Robert Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Ernő 1913. október 22-én született Budapesten, egy középosztálybeli zsidó családban.
[3] Egy bátyja (László) és egy öccse (Kornél) volt, aki később szintén fényképész lett, és Cornell Capa néven futott be szép karriert. A budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. Az 1920-as évek végén csatlakozott a Kassák -féle Munka körhöz. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán egy ideig újságírást tanult, de onnan származása miatt 1933 -ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált. Még Berlinben sajátította el a fotózás és az ügynökségi munka alapjait, itt kötötte később is fontos szakmai kapcsolatait, melyekre Párizsban is építhetett. 1934-ben kapta első megbízását a VU-től. 1936 -ban felvette a Robert Capa nevet. De hogy ne tűnjek túl negatívnak: az olaszországi hadjáratról adott beszámoló például kimondottan élvezetes volt, Capa remekül adja át az ottani hadszíntér kiábrándult miliőjét. A kedvenc fotóm egyébként a Párizs felszabadulásakor, a place de l'Hôtel de Ville-en lőtt egyik kép lett, amin a német orvlövészek által megijesztett tömeg a földre lapul, kivéve néhány embert, akik kíváncsian nézelődni kezdenek.
Első fontos megbizatását sikeresen teljesítette: Koppenhágában, Trockij előadásáról készített felvételét egész oldalon hozta a Weitspiegel. Két év elteltével, Hitler hatalomra jutásával azonban Németországból is menekülnie kellett, így érkezett 1933 szeptemberében fényképezőgépével Párizsba. A francia fővárosban eltöltött első néhány évben André Friedmann igen sanyarú körülmények között élt: ha már senkitől sem tudott kölcsönkérni, gyakran mindössze vízben oldott cukor volt a napi betevője. Noha megviselte, később ez a tapasztalat segített neki átvészelni a háború viszontagságait: túlélőképességét akkorra legalább olyan magas fokra fejlesztette, mint az emberekkel való kapcsolatteremtést. Mivel fényképeit ezzel a franciásított magyar zsidó névvel nem igazán lehetett eladni, akkori kedvesével, Gerdával kidolgozták Robert Capa, a híres amerikai haditudósító alakját. Miután André ez alatt a fedőnév alatt kezdett publikálni, népszerűsége szinte egyik napról a másikra annyira megnőtt, hogy immár a fotóriporterek szaktekintélyévé vált.
A fényképész és a néző. Ansel Adams A legjobb képek az érzés mélységéről, és nem a mélységélességről szólnak. Peter Adams A legjobb fényképezőgép az, amelyik veled van. Chase Jarvis A fotóművészet alapja a néző figyelmének irányítása. Steven Pinker Úgy gondolok a fotózásra mint terápiára. Harry Gruyaert Adj egy fényképet, és én felépítem belőle a világot. Susana Fortes A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál. Lucien Hervé Kit érdekel manapság, amit írnak? A kor nyelve a fotó. Rejtő Jenő Nem hiszem, hogy a képeimmel meg tudnám változtatni a világot, de abban biztos vagyok, hogy egy rossz fotó rosszabbá teheti. Ferdinando Scianna Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Robert Capa Sok fotós büszke a képeire, de csak azért, mert nem tudja, hogy mi a jó. Szipál Márton Az első 10. 000 képed a legrosszabb. Henri Cartier-Bresson A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. A legjobb kép az igazság… Robert Capa Melyik fotós idézet tetszik a legjobban?
Humorérzékét szükség esetén képes volt még a lövészárokban is elővenni: annyira szerette társaságát és saját magát szórakoztatni, hogy egy jó történetből soha nem restellt a maga szája íze szerint egy még jobbat faragni – egyszerűen meglátta a történetekben, akárcsak az emberekben, a lehetőséget. " Olyan vonzerő, kecsesség, könnyedség és öntudatosság volt benne, amilyet soha senki másban nem tapasztaltam. Energiával töltötte meg a helyiséget; amikor belépett, a fény hirtelen kigyulladt. Az ember a közelében akart lenni, hogy átragadjon rá valami a pezsgésből, az életöröméből" – fogalmazta meg a vele való találkozás élményét egyik barátja, Eve Arnold. Képriportjait épp ezért látszólag erőfeszítés nélkül készítette, mert amikor megjelent valahol, az emberek örömmel engedték, hogy lefotózza őket. Capa meg volt győződve róla, hogy azzal, hogy megörökíti a háború áldozatait, érezteti, hogy van, aki törődik velük. Valójában ugyanis mély szomorúsággal töltötte el a tudat, hogy képtelen másként segíteni, minthogy lefényképezi a háborúban átélt szenvedést.
Egy mai zsiráfbika koponyája a jellegzetes csontkinövésekkel. Forrás: Wikimedia Commons Az állat nyakcsigolyái igen vaskosak voltak, s az emlősök közt a leginkább összetett módon kapcsolódtak a koponyához. Ezek alapján a kutatók modellezni tudták az állat nyakának és fejének mozgását, és arra jutottak, hogy az igen erős és komplex fej-nyak közti ízületek a nagy erejű fej-fej ütközéseket, ökleléseket szolgálták. Összehasonlítva ezt az ősi zsiráffélét a ma élő, közismerten öklelődző állatokkal, mint például a pézsmatulokkal, arra jutottak a szakemberek, hogy az anatómiai felépítése alapján az őszsiráf volt az öklelésekben leghatékonyabb valaha élt állat. A Discokeryx xiezhi és a mai zsiráfok ugyanabba a csoportba tartoznak, s bár számos különbség van köztük, mindegyik állat hímjei hasonlóan vetélkednek. A zsiráfok "szarvai" (amelyek ugye nem valódi szarvak, hanem csontkinövések) és számos kérődző szarva közti összehasonlítások alapján a zsiráfféléknél sokkal több típusú ilyen kinövés alakult ki, egészen extrém különbségek is lehetnek köztük.
A további elemzésekkel a kutatók azt is kimutatták, mi az oka a faj egyedi étrendjének – a zsiráfok ugyanis olyan növényeket is elfogyasztanak, amely más állatok számára mérgező. Ennek hátterében szintén egy genetikai eltérés áll, amely az anyagcserét szabályozza. Cavener és Agaba következő célja az, hogy az azonosított géneket módosítás segítségével egerekbe ültessék. Valószínűleg ettől nem lesz több méter hosszú nyaka a rágcsálóknak, viszont elképzelhető, hogy a gerincük és a lábuk így is megnyúlik. A szakértők bíznak abban, hogy felfedezésükkel felhívhatják a figyelmet a zsiráfokra, ezzel elősegítve védelmüket. A faj populációja ugyanis 40 százalékkal csökkent az elmúlt 15 évben, a szabadon élő állatok száma pedig 10 000 alá csökkenhet a század végére. (Via: Science Daily) Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.