Társasági tagsága Gresham-kör Ismertebb képei Madagascar (1927) Kalitka (1928) Magyarországi emlék (1929) A nap (1930) Zöld és fekete (1930) Nogent-sur-Marne (1930) Írásai Farkas István festőművész frontnaplója (közli Markója Cs. ), Enigma, 28. 2002 Galéria Domboldalon Vörös kalitka Gyermekével játszó anya Szakirodalom (válogatott) Pataky Dénes: Farkas István, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1970 Kernács Gabriella: Farkas István. Budapest, 1980 Sümegi György: Kis kecskeméti képtártörténet, Forrás, 1983/9. sz. Sümegi György: A Glűcks-gyűjtemény: Farkas István emlékére, Belvedere, 1990/3. sz. S. Nagy Katalin: Farkas István. Budapest, 1994 Jegyzetek Források Magyar művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest: Corvina, 2006. Farkas István lásd 97-98. o. ISBN 9631355349 S. Nagy Katalin: Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak? Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine -ben További információk Farkas István festményei - Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 30559852 OSZK: 000000013996 NEKTÁR: 76721 PIM: PIM53489 LCCN: n80058472 ISNI: 0000 0001 1614 9860 GND: 127469591 NKCS: jo20201072112 BNF: cb165178270 ULAN: 500017640 RKD: 27341 This page is based on a Wikipedia article written by contributors ( read / edit).
Új!! : Farkas István (festő) és Auschwitzi koncentrációs tábor · Többet látni » Benedek Marcell Benedek Marcell (Budapest, 1885. szeptember 22. – Budapest, 1969. május 30. ) magyar egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és műfordító, színházigazgató. Új!! : Farkas István (festő) és Benedek Marcell · Többet látni » Budapest jobb Budapest Magyarország fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb városa, az Európai Unió kilencedik legnépesebb városa. Új!! : Farkas István (festő) és Budapest · Többet látni » François Gachot François Gachot (Limoges, 1901. július 26. – Párizs, 1986. július 23. ) francia író, pedagógus, a magyarországi francia nagykövetség kulturális attaséja 1944 és 1949 között, később Jean Cocteau titkára. Új!! : Farkas István (festő) és François Gachot · Többet látni » Herczeg Ferenc (író) Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog, Versec, 1863. – Budapest, 1954. február 24. ) magyar író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke.
Farkas temperával korrigálja valamennyi példányt. Egyébként is maga készíti festékeit patyolat tiszta műtermében. Az Önarckép -grafikákon – amelyek mindig balra, a múltba forduló profilok – csukott szemekkel rajzolja önmagát. Valami nem stimmel. Pedig látszólag minden rendben: három gyereke születik, elfogadják, elismerik, az időtájban készült festményein, csendéletein, a mappához készült litográfiáin, rajzain még nem idegenedett el környezetétől. Sőt! Mondhatni nagyon is esztétikusak, szépek, franciásan elegánsak, érzékenyek a munkái. Aztán 1929/1930 fordulóján megrajzolja az Asszonyok at ( Beszélgetők címmel is ismert). Két öregasszony, szorongás, riadalom. Nem tudom, hogy mi történt. Nem sikerült elfogadható magyarázatot találni a döbbenetes fordulatra. "Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben" – írja 1930 márciusában Babits Mihály a Nyugat ban. Megjelenik Thomas Mann Márió és a varázsló ja. A nácik százhét helyet nyernek a Reichstagban. Farkas István 1930 és 1934 között festi meg azokat a képeket, amitől azzá válik, akire gondolunk neve hallatán.
Elhalálozott: Auschwitz, 1944 Szerző: Magyar Képzőművészek Franciaországban Bővebb életrajz Édesapja Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója volt; Farkas jómódban, de a túlzott apai szigor és az édesanya korai elvesztésének lelki terhe alatt nevelkedett. Akárcsak Réth Alfréd, a később rokonává váló jó barát, első festői leckéit ő is a család barátjától, Mednyánszky Lászlótól kapta. 1906 és 1907 nyarán Nagybányán festett Ferenczy Károly és Réti István mellett, 1907-ben pedig Fényes Adolfnál tanult. 1908-ban olaszországi tanulmányútra ment, majd onnan hazatérve beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Ferenczy Károlyhoz. 1910-ben Münchenben tanult tovább, ahonnan kétévi tartózkodás után Párizsba utazott. Itt Csáky Józseffel és Szobotka Imrével együtt az Académie de la Palette-et látogatta, és megismerkedett a kubizmussal. A háború kitörése hazautazásra kényszerítette, és valószínűleg a ránehezedő apai nyomás elől menekülve önkéntesnek jelentkezett. 1919 ben, olasz hadifogságból került haza Budapestre.
1924-ben, az Ernst Múzeumban rendezte első gyűjteményes kiállítását, amely Az Újság névtelen újságírója szerint "sűrűvérű, naturalista művészt mutatott", míg a következő évben a KUT kiállításán szerepelt "franciásan könnyed, és elegáns pasztelljeivel". Az 1925-ös év életének két meghatározó eseményét hozta: feleségül vette a "jóságos és szelíd" Kohner Idát, aki "maga is nagytehetségű festő" volt, és kiköltöztek Franciaországba. Ekkor kezdődött számára az a rövidre szabott időszak, amikor kizárólag a festésnek szentelhette idejét. Az év legnagyobb részét Párizsban, míg a nyarakat hol Itáliában, hol Spanyolországban, Dél-Franciaországban vagy Barbizonban töltötték. Olaj helyett temperával kezdett dolgozni fehérrel alapozott fára; de nemcsak a technikán változtatott, hanem festői világában is fordulat következett be. A korábbi festmények súlyos, sötét tónusú tájképeit, portréit világosabb és áttetszőbb festékfelülettel létrehozott, síkformákkal ábrázolt figurák és tárgyak váltották fel. 1927-ben sikerrel szerepelt a Salon d'Automne -on, és képeit vásárolni kezdték.
Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából adódó pontosság- és hitelességigénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. Nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, melyek más evangéliumokban nem találhatók (Angyali üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és a vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú stb. ). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait. A pogány Lukácsra is (mint Mátéra) nagy hatással volt az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata – ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: "Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek! "
Az a postolok cselekedetei ben olyan részletekkel találkozunk, amelyek alapján feltételezhető, hogy Szent Lukács Antiochiában nőtt fel pogány görög nemzetiségű családban. Leírásaiból kitűnik, hogy tájékozott volt a városban és az antiochiai keresztények körében. És bár két szentírási könyvet tulajdonít neki a hagyomány, személyéről mégis keveset lehet tudni. Igazi evangélista, aki nem önmagáról, hanem a világ Üdvözítőjéről akar beszélni, hogy minden istenszerető lélek megtudhassa, mennyire igaz mindaz, amire az Egyház tanította. Szent Lukács ábrázolása a Sainte-Aure-evangeliáriumban (850 körül, Bibliothèque de l'Arsenal, Párizs) A Kolosszeieknek írt levél záradékából tudjuk Lukács eredeti foglalkozását, mert Szent Pál ezt írja: "Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos" (Kol 5, 15). Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából adódó pontosság- és hitelességigénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott.
Engedelmeskedett a Szentlélek sugallatának, és maradandót alkotott. Éber lélekkel nekünk is keresnünk kell, hogy miként teljesíthetjük a küldetésünket, hisz Isten országában továbbra is sok az aratni való, de a munkás kevés. Kérnünk kell az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Mi is megtapasztalhatjuk, amit Szent Lukács megtapasztalt, amikor a mai szent leckében így fogalmaz: " az Úr mellém állt és erőt öntött belém. " Biztosak lehetünk abban, hogy keresztény feladat teljesítésünkben az Úr mellettünk áll és erőt önt belénk. Így bátran járhatunk az Ő útján.
Október 18-án Szent Lukácsra emlékezünk, aki orvosként Krisztusban fedezte fel az emberiség gyógyítóját, és akit a festők védőszentjeként is tisztelünk. Evangéliumában különös tisztelettel írt Szűz Máriáról, mintegy hiteles képet festve így Krisztus édesanyjáról. Az apostolok cselekedeteiben olyan részletekkel találkozunk, amelyek alapján feltételezhető, hogy Szent Lukács Antiochiában nőtt fel pogány görög nemzetiségű családban. Leírásaiból kitűnik, hogy tájékozott volt a városban és az antiochiai keresztények körében. És bár két szentírási könyvet tulajdonít neki a hagyomány, személyéről mégis keveset lehet tudni. Igazi evangélista, aki nem önmagáról, hanem a világ Üdvözítőjéről akar beszélni, hogy minden istenszerető lélek megtudhassa, mennyire igaz mindaz, amire az Egyház tanította. Szent Lukács ábrázolása a Sainte-Aure-evangeliáriumban (850 körül, Bibliothèque de l'Arsenal, Párizs) A Kolosszeieknek írt levél záradékából tudjuk Lukács eredeti foglalkozását, mert Szent Pál ezt írja: "Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos" (Kol 5, 15).
Meg is tette, és találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. A gyűjtött anyagból – valószínűleg már Szent Pál mellett működve – összeállította az evangéliumot, amelyben van néhány jellegzetesség a másik három evangéliummal szemben. A pogány Lukácsra is (mint Mátéra) nagy hatással van az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata – ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: "Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek! " (2, 32) – és az apostolok küldetésében válik teljessé, mert ők valóban az egész világra elvitték az evangéliumot. Amikor az első missziós útról Pál és Barnabás visszatért Antiochiába, beszámolójuk lényege annak elbeszélésében állt, hogy "Isten általuk a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját" (ApCsel 14, 27).