A második műhelymunka 2018. december 1-jén az Üllői úti Könyvtárban, december 8-án a Király utcai Könyvtárban december 15-én az Ugocsa utcai Könyvtárban került megrendezésre. Molnár Krisztina Rita Szószövő foglalkozásán a tükör volt a téma. Ahogy a költő megfogalmazta: "ma tükörbe néztünk a résztvevőkkel - Pilinszky, Pál apostol, József Attila, Weöres Sándor, Carroll, Velázquez tükrei éppúgy előkerültek, mint a foncsorozott tükrök és végül egymás tekintetének tükre - izgalmas játék volt! " Bóta Tímea versterápiás foglalkozásán fák képét vetítettük saját életünkre, aktuális érzéseinkre, és verset is kaptunk, amire szintén mindenki másképp rezonált attól függően, életében hol áll, merre halad. Nagyon érdekes önismereti játék volt. "Kincseid a szavakon túlról" címmel mozgás, játék, önismeret, testtudat, képzelet, ritmus, pillanat, színház várta a 14-18 éveseket könyvtáraink harmadik műhelymunkáján, 2019. január 5-én Üllői úti Könyvtárunkban, január 12-én Király utcai Könyvtárunkban, január 19-én Ugocsa utcai Könyvtárunkban.
Ne felejtsétek, hétfőn és kedden mindkét kerületi könyvtár zárva lesz Ne felejtsétek: november elsején nem csak az üzletek nagy többsége, hanem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára, meg a kerületi könyvtárak, a Budafoki Könyvár mega Nagytétényi Könyvtár is zárva lesznek. A könytárak még másodikán is. Tervezzetek előre, aztán pihenjetek, emlékezzetek, vember elseje… Ne felejtsétek, hétfőn és kedden is zárva lesznek a könyvtárak Ne felejtsétek: november elsején nem csak az üzletek nagy többsége, hanem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára, meg mindkét kerületi fiókja:A Hűvösvölgyi és a Török utcai is zárva lesz. A könytárak még másodikán is. Tervezzetek előre, aztán pihenjetek, emlékezzetek, vember elseje mindenszentek napja, … Ne felejtsétek, hétfőn és kedden még az Ugocsa utcai könyvtár is zárva van Ne felejtsétek: november elsején nem csak az üzletek nagy többsége, hanem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára, meg a kerületi, Ugocsa utcai könyvtár is zárva lesz.
Részletes keresés Találatok száma: 30 4. 2008-09-04 Kávéfüggő zenebarátok A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményét, amely "műfajában" az országban a legnagyobb, 1967-ben alapították. Az Ötpa... 6. 2004-07-28 Szolgáltatásaink Könyvtárunk helyben használatához ingyenes regisztráció, a dokumentumok kölcsönzéséhez térítési díjhoz kötött beiratkozás... 9. 2009-08-18 Mozinet Minden filmkedvelőnek 11. 2011-04-19 Könyvtárunk története I. 1929-1969 1926. november 13-án dr. Bánóczi László szociáldemokrata városatya indítványozta a könyvtári bizottságnak, ho... 16. 2011-10-10 Évfordulós pillanatképek 1911-ben, éppen száz éve készültek először tervek egy fővárosi könyvtárpalota építésére. Nyolcvan éve működik a könyvtár... 18. 2012-02-29 Online katalógusunk újdonságai I. Összetett keresés Az összetett keresést végezhetjük: a teljes adatbázisban, külön valamelyik szakadatbázisban ("gyűj... 24. 2015-01-30 KönyvKépTár Örömmel álltam fiatal kollégáim szokatlan környezetben megnyíló kiállításán, Rákoscsaba könyvtárában.
A Benjamin Button különös élete (eredeti cím: The Curious Case of Benjamin Button) 2008-ban bemutatott, három Oscar-díjjal kitüntetett amerikai filmdráma Brad Pitt és Cate Blanchett főszereplésével. A film F. Scott Fitzgerald 1921-es The Curious Case of Benjamin Button című műve alapján készült. Bejamin Button ( Brad Pitt) különös körülmények között született – és még különösebb élet jutott neki. Amikor ismeretlen kezek későbbi nevelőszülei küszöbére helyezik pólyáját, egy aggastyán újszülöttet bíznak a sorsra. A fiú csöpp, de nyolcvan éves. Őszen, kopaszon, meggörnyedve jár iskolába, ám ahogy telik az idő, izmai ruganyosabbá, bőre simábbá, arca mosolygósabbá válik. Számára visszafelé járnak az órák. Csak egy barátja van: egy a kislány, aki meglátja a vén ifjoncban a lehetetlen szépségét – és kitart mellette élete végéig. Nemzet: amerikai Stílus: fantasy, dráma Hossz: 166 perc Korhatár: 12+ Színészek: Brad Pitt (Benjamin Button), Tilda Swinton (Elizabeth Abbott), Cate Blanchett (Daisy), Elle Fanning (6 éves Daisy), Elias Koteas (Monsieur Gateau), Jason Flemyng (Thomas Button), Julia Ormond (Caroline), Taraji P. Henson (Queenie) Rendező: David Fincher Forgatókönyvíró: Eric Roth és Robin Swicord Zene: Alexandre Desplat Egy kis kedvcsináló a filmhez: Érdekességek A kilencvenes években szó volt egy Steven Spielberg/Tom Cruise féle Benjamin Button különös élete verzióról is.
Nagyon izgalmas, tényleg, tök jó, hogy ez végre filmvászonra került, de kár, hogy nem értjük, mi ebben olyan nagy dobás (az, hogy mit jelentenek az Oscar-jelölések, díjak, egy másik elemzés tárgya lehet, a lényeg, hogy ilyen tömegű jelölésnél el kell gondolkodnunk azon, mit képvisel ez a film az amerikai filmiparban). A Benjamin Button látványvilágát és hangulatát leginkább az HBO Carnivale c. (több Emmy-díjjal jutalmazott) tv-sorozatához hasonlítanánk, annak az álomszerű, fekete-fehér (vagy inkább sárgás-fekete) képeihez, "a régi jó időkben" játszódó, és sok furcsa alakkal megküldött világához. A BB a maga 166 percével nagyon komoly film akar lenni, vagy inkább azt mondanánk, nagyon komolyan veszi magát. Az elég kevés történés elemeihez egyesével fűz külön kis "történelmeket", amitől nem lesz jobb, vagy érdekesebb a cselekmény, de kap egy "mélységet" - olyan, mintha egy történelmi filmet látnánk, egy drámát, amiben felbukkan a II. világháború, a 29-es Világválság, Pearl Harbor, az 50-es évek fehér dominanciája, az egyszerű hajósok bátorsága, és még egy sor egyéb dolog, a lényeg, hogy történelmi dimenziót kap a filmbeli 80- valahány év cselekménye.
(Érdekes belegondolni, hogy mennyire gyakran buktak meg azok a filmek, amik az amerikai történelem szeleteit próbálták meg nagyban feldolgozni, lsd. Pearl Harbor, Amistad, A Hazafi, stb.. /kivéve a Ryan Közlegény Megmentését, vagy a Szarvasvadászt/, és hogy mennyire gyakrabban születnek olyan Hollywood-i jó filmek, amik az európai történelmet taglalják, lsd. Schindler Listája, vagy a Gladiátor). Szóval a Benjamin Button egy klasszikus Hollywood-i művészfilm, ami sok pénzzel megtámogatva (csak a gyártás 150 millió dollárba került), két csúcs színésszel a fedélzeten (Brad Pitt és Cate Blanchett), és a sznob értelmiség által különlegesnek tartott befakult színvilág használatával a teljes sikerre tör. A Hollywood-i művészfilmek, mármint az ilyen "nagyszabásúak", mint a BB, abban különböznek az európai, ázsiai, stb.. testvéreiktől, hogy nekik nem elég az, ha a film fesztiválokon nyer, és sokat beszélnek róla elit-filmfogyasztók, és végül egy adott rétegben, egy adott összegnek megfelelően sikert arat, hanem az is kell, hogy a népek tömegesen zarándokoljanak el a mozikba az új "nagy filmért", ami, miután a helyi kritikusok, Akadémiai tagok, producerek és más filmes szakemberek már "megvették", muszáj, hogy jó legyen.
A veszteség tudatának szomorúsága s az elmúlás melankóliája átlengi a film egészét. Elizabeth Abbott azért kárhoztatja a sorsot, mert "olyan szörnyű, hogy sohasem kaphatod vissza az elveszett időt". Ezekből a szavakból még inkább a lehetőségek és alkalmak elszalasztása miatti bosszúság csendül ki. Elizabeth 19 éves korában át akarta úszni a La Manche-csatornát, aminek semmi praktikus haszna nincs, viszont igazi kiemelkedő, önmagáért való teljesítmény. A film egyik bravúros megoldása, ahogy hosszú évekkel később Benjamin a televízióban látja: a 68 éves Elizabethnek mégis csak sikerült a nagy tett. S a parton azt mondja a riporternek: "minden lehetséges". (Hát hogyne, miért ne születhetnének emberek 80 évesen? ) Viszont még a film első harmadában, az öregek otthonában, mintegy a sors akaratába való belenyugvással mondja egy idős asszony: "Benjamin, arra vagyunk ítélve, hogy elveszítsük azokat az embereket, akiket szeretünk. Hogyan másképpen tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk? "
És ne feledjük, a film történetét az ő nézőpontjából ismerjük meg, hiszen Benjamin nem csak főhős, de narrátor is. ( A szerepet játszó Brad Pitt pályájának ez egyik legkitűnőbb alakítása, szó szerint is, hiszen a főhős különleges fizikai és szellemi átalakulását nagyon illúziókeltően formálja meg. ) Aki a másság, a tökéletes kivétel megtestesítőjeként csak egy rövid periódus erejéig találhatja meg a boldogságot és a harmóniát ebben a világban. Amikor két homlokegyenest ellenkező irányba futó sors, Benjaminé és Daisyé keresztezi egymást abban a rövid szakaszban, amikor életkorban, habitusban is éppen összeillenek. Nem véletlen, hogy Benjamin "marasztalná is a pillanatot". A film egyik emlékezetes jelenete, ahogy Daisyt átölelve a tükör elé áll, hogy "emlékezhessek magunkra, így, ahogy most vagyunk". És pontosan azért, mert Benjamin élete maga a tranzit-lét, a soha otthon nem levés állapota, neki sokkal jobban fáj, hogy a megtalált boldogságot képtelen örökre magához láncolni. Így a veszteség tudatának melankóliája mondatja ki vele a film emblematikus mottójaként is felfogható szavakat: "minden átmeneti".