Oxigént nem tartalmazó oldószerek esetében (mint a benzin ami egyszerű szénhidrogének elegye) nincs elektron eltolódás, így vörös színt kapunk, mint a jódgőz eredeti színe. Az elemi jód vízben nagyon rosszul oldódik, így maximum egy halvány sárgásbarna oldatot kaphatunk, a videón ez inkább színtelen. Ha a jódot vizes oldatba akarjuk vinni azt kálium-jodid adagolással elősegíthetjük. Az elemi jód a jodid ionokkal trijodidot képez ami már egy poláris vegyület így vízben jól oldódik. Ezt az oldatot Lugol-oldatnak nevezzük, ezzel az 5. kísérletben fogunk találkozni. I 2 + I – I 3 Tehát az első kémcsőben benzin, a másodikban aceton, a harmadikban víz volt. 47. Kísérlet – Nátrium reakciója vízzel |. Kapcsolódó kísérletek: 3., 5. Igen kevés víz hozzáadása után keverjük meg a cukrot, öntsünk hozzá óvatosan, de gyorsan annyi tömény kénsavat, amennyi éppen ellepi. Gyorsan keverjük meg a pohár tartalmát, majd figyeljük meg a jelenséget. A cukor megfeketedik, felpuffad, majd gőzölgés és szúrós szagú gázok képződése közben fekete, hurkaszerű képződmény nyomul ki a főzőpohárból.
A keletkező metándiol instabilis vegyület. Molekulái egymással kondenzációs reakcióba lépve, éterkötéseket tartalmazó, nagyobb molekulává, a paraformaldehiddé kapcsolódnak össze. Ez az oldatból fehér, szilárd anyagként csapódik ki. A paraformaldehid hevítés hatására vagy lúgos közegben elbomlik, és ismét formaldehiddé alakul. A formaldehidet a metanol dehidrogénezésével állítják elő. Fontos vegyipari alapanyag. A műanyaggyártás (pl. bakelit) egyik fontos kiindulási vegyülete. A formalin fertőtlenítő, baktériumölő hatású, mert a fehérjékkel reakcióba lépve kicsapja azokat.
Ha az oxocsoport láncközi szénatomon van, vagyis a karbonilcsoport mindkét vegyértékével szénatomhoz kapcsolódik, akkor ketonokról beszélünk, és ezt a karbonilcsoportot ketocsoportnak nevezzük. A ketonok szisztematikus nevét az -on végződéssel képezzük. A legegyszerűbb, egyszersmind a legismertebb keton az aceton. A ketonok elnevezésére ma is használják a csoportfunkciós elnevezést, így a ketocsoport két oldalán lévő szénhidrogéncsoportok alapján az acetont dimetil-ketonnak nevezhetjük. Az aceton színtelen, jellegzetes, erős szagú, szobahőmérsékleten is erősen párolgó folyadék. Sajátos szerkezetéből következően univerzális oldószer: a polaritástól függetlenül gyakorlatilag mindenféle szerves oldószerrel, de a vízzel is korlátlanul elegyedik. Egyik fő felhasználási területe ezen a tulajdonságán alapul: laboratóriumi eszközök tisztítására, víztelenítésére, az acetilén oldására, lakkok (például körömlakk) oldására, a festékiparban hígítóként használják. Az aldehidekhez hasonlóan a ketonok, így az aceton is redukálható.
Nagy István érzékeny és szuggesztív alkotó, aki sokszor leegyszerűsítve, mégis lényegre törően láttat: a létezés súlya nehezedik képeire, nemcsak fekete szénrajzai, de élénk színekkel teli portréi is megrendítők. Feszültségből bomlanak ki nála életek, a fekete nála nem elrejti, hanem kiemeli a lényeget, a létezést magát. Sok erős tekintetet őrzünk a művészettörténetből emlékezetünkben, elég csak Dürer vagy Leonardo képeire gondolni, de kevés olyan festő van, akinek minden portréja zavarba tudja hozni szemlélőjét. Kisfiúk és fejkendős lányok, szikár asszonyok és öreg székelyek tekintete az ember esendőségére és törékenységre irányítják a figyelmet. Egymás mellett látva ezeket az arcokat egy közös tekintetté olvadnak össze, és talán ez az a pillanat, ami megmutatja Nagy István rendkívüliségét: nemcsak a magyar lélek, de az emberi létezés egyik legkifejezőbb festője volt. Nagy István – Tisztaság Tömörség Transzcendencia. Kieselbach Galéria. Szeptember 13-áig Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/34.
Kieselbach Tamás olyan szerzőtársakat kért fel, akik egyéni látásmódjukkal képesek megértetni Nagy István művészetének különlegességét. Nádas Péter író, Földényi F. László esztéta, Markója Csilla és Kolozsváry Marianna művészettörténészek, valamint Kemény Gyula gyűjtő és restaurátor a megközelítés, a belépés eltérő lehetőségeire is példát szolgáltatnak. A megvilágító erejű írások mellett a kötet legnagyobb erénye a páratlanul gazdag és kiváló minőségű képanyag. Kieselbach Tamás az elmúlt húsz évben szisztematikus következetességgel fotóztatta le az életmű fellelhető darabjait: tucatnyi hazai és külföldi múzeumból, valamint számtalan magángyűjteményből összesen több mint 1500 festmény és rajz nyomdai minőségű reprodukcióját gyűjtötte össze. Egyetlen magyar festő életművéből sem hoztak még létre ilyen átfogó és ilyen magas minőségű vizuális adatbázist, amely a szerkesztő kezében alkalmassá vált arra, hogy értő csoportosítással megnyissa az utat a kötet olvasói számára Nagy István világába.
Ez jó. (Egy szerelem sose legyen vak, mert megjárja elmúltával. ) Ha nem is úgy, ahogy Czóbel Béla – kicsit lesajnálóan - mondta, hogy Nagy István "egész művészete a tanulmány fokán áll", mégis látható, hogy vannak művei, amelyeket leginkább a generatív csukló-mozgás teremtett, és vannak olyanok, ahol "megáll az ütő". A kettő közötti különbség megfigyelésére tartják a kritikust. Időrendben ez úgy néz ki, hogy a tízes években született darabok – kivéve a hadifestőként rajzolt döbbenetes erejű katonaportrékat – gyakran tévesztik méretüket (legjellemzőbb a Falusi ház a fák mögött, 1911 című agyonbonyolított ágas-bogas fája). A harmincas években született darabok - kivéve a különös vízparti látomásokat – olykor kiüresedett arcokban mutatkoznak (legfájóbb a Székely parasztlegény 1930 körül készült már-már szentimentális műve). De ami a két évtized között terül el…! Tudjuk, Trianon után pár évvel visszament szülőföldjére. Nem volt ez fáklyás menet, noha ismerünk néhány enyhítő körülményt. Tudjuk, kiállításai román és magyar közegben egyaránt szimpátiát keltettek.
Nagy István (1873-1937) festőművész életművét ismertető monográfiát mutatnak be csütörtökön a budapesti Kieselbach Galériában, ahol kiállítás is nyílik az erdélyi származású alkotó alkotásaiból. Az új, 592 oldalas monográfiát Kieselbach Tamás szerkesztette, a kötet kilépteti Nagy István művészetének értelmezését a hagyományos, szűken vett művészettörténeti kategóriák közül – közölte a Kieselbach Galéria szerdán az MTI-vel. A kötetben szereplő írásokat gazdag képanyag egészíti ki. Az összegzés felidézi, hogy Kieselbach Tamás az elmúlt húsz évben következetesen fotóztatta le az életmű fellelhető darabjait, tucatnyi hazai és külföldi múzeumból, valamint számtalan magángyűjteményből összesen több mint 1500 festmény és rajz nyomdai minőségű reprodukcióját gyűjtötte össze. A kiállításon 154 alkotást mutatnak be. A művész valamennyi ismert, kiemelkedő műve közönség elé kerül, így az első világháború megrendítő katonaportréi, az erdélyi, délvidéki és alföldi tájképek, valamint a meghitt hangulatú csendéletek.