A Magyar Copperfield szerzője, a Libri irodalmi díjas Bereményi Géza íróként és filmkészítőként is több generáció életérzését összegző művek szerzője. Először Cseh Tamásnak írt dalszövegeivel lett országosan ismert, aztán novelláival, forgatókönyveivel, színdarabjaival, később a filmrendezéseivel. Margó Irodalmi Fesztivál - Csaknekedkislány koncert - | Jegy.hu. A róla készült egész portréfilmben Tóth Barnabás kíséri-kérdezi heteken át Bereményit, nemcsak úgy, mint fiatalabb rendező-kolléga, hanem úgy is, mint egykori gyerekszínész, aki 35 éve a gyerek Bereményit alakította az Eldorádóban. A film sok zenével, sok filmrészlettel, sok játékos elemmel és sok baráttal (Bagó Bertalan, Can Togay, Cserhalmi György, Cserna-Szabó András, Gödrös Frigyes, Jánossy Lajos, Járai Márk, Ónodi Eszter, Sőth Sándor) rajzolja meg Bereményi portréját. Tájékoztatjuk nézőinket, hogy a program befogadott produkció, ezért a Városmajori Szabadtéri Színpad kedvezményei nem érvényesek rá. Közreműködők Rendező: Papp Gábor Zsigmond Fellép: Bereményi Géza, Járai Márk
Félmondatok Vajon mi lesz a végeredménye, ha kiszedünk egy kapcsolatból kulcsmondatokat és egymás mögé illesztjük őket? Gábor Reisz kisfilmet készített Félmondatok címmel, amiben egy férfi és egy nő autózik keresztül a kapcsolatán.
Nem játszadozik velünk macska egér játékot, nem kever szándékosan és tervezetten minden egyes alkalommal szerelmi háromszögbe vagy négyszögbe, nem váltja ki belőlünk szándékosan a féltékenységet "Nem azért ír Izabella, mert akar valamit tőlem. Csak barátok vagyunk. ", amellyel versengést ezáltal örökös feszültséget indukál, és amelybe egy idő után teljesen tönkremegyünk. Nem színlel áltörődést csak azért, hogy a szükségletei kielégítésre találjanak, majd dob el szándékosan két hétre és könyörgi vissza magát két hét múlva míg mást ültetett be addig a hintába. Nem tart fent egyszerre három, négy vagy esetleg több se veled se nélküled kapcsolatokat úgy, hogy mi nem tudunk róla csak érezzük, hogy van még más is a képben, és nem hazudja le a csillagokat az égről azért, hogy a játszma – amely lételeme és soha nem fog véget érni hiába ígéri – éljen és tovább pörögjön. Nem kártyalapként fog ránk tekinteni, akit előhúz kedve szerint a zsebében rejlő pakliból és nem tart talonban addig, amíg a másik kártyalapot játssza ki.
Ebben az összeolvadó, szimbiózis szerelem szakaszban legyünk óvatosak, sok pozitív torzítás színezi a másikról alkotott képet. A szex során felszabaduló oxitocin, a szerelemhormon, vagy kötődést elősegítő hormon erős kapcsot képes létrehozni, ami pozitívan torzítja a másik ember valódi észlelését, a hibákat, zavaró dolgokat csökkenti, vagy elfogadhatóvá zsugorítja, míg az erényeket felnagyítja. Idő kell, hogy reálisan lássuk. Ha túl korán történik az első szex, akkor ez képes az esetleges problémákról teljesen elterelni a figyelmet, ami pontosan annak az esélyét csökkenti, hogy kiderüljön, lehet-e valóban közös utunk, vagy sem. Egy idő után hiába látjuk, hogy nincs dolgunk egymással, nem együtt akarjuk leélni az életüket, de az erős, intenzív, szenvedélyes kapcsolódás már létrejött, képtelenek vagyunk szakítani. A drámai, extrém módon elhúzódó szakítási történeteknek, a se veled, se nélküled viszonyoknak ez a legmérvadóbb okozója. Nagyon fontos lenne ezért, hogy engedjük az induló párkapcsolatot végig haladni a fejlődési szakaszokon, miközben megtanulunk egymás érzelmi húrjain szépen játszani, megtanulunk jól szeretni.
A döntés és halogatás között lebegés nem igazi kapcsolati jelenlét. Akkor én vagyok a két lábon járó vívódás, ami nem a körülményekből következik, hanem önmagamnak teremtem. Amikor több keserűséget okoz a kapcsolat, mint amennyi örömöt, akkor el kell gondolkodni, hogy miért csináljuk. Lehet, hogy attól félünk, úgysem találnánk jobbat, fojtogatnak a rokonok "Mikor lesz már…" kezdetű kérdései, a fejünkben sorjázó gondolatokról nem is beszélve. Valószínűleg nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, ezek a félelmek erősebbek lehetnek a józan eszünknél. Ilyenkor hajlamosak vagyunk nem azt nézni, hogy mi szolgálja a boldogságunkat, hanem a külső elvárásokhoz igazodunk. Kérdések… Mondhatnánk, és sokan mondogatják is egy ilyen helyzetben maguknak azt is, hogy a nem túl jól működő, de legalább létező kapcsolatban hamarabb van esély a gyerekvállalásra, mintha mindent újrakezdenének. De milyen képet mutat a közös jövő, ha kicsit hosszabb távon gondolkodunk? Az alábbi kérdések mentén szépen kirajzolódnak a válaszok… Tudom mellette önmagam adni?
És utána onnan, a legmélyebb gödörből felállni és újrakezdeni, bízva abban, hogy legközelebb nem így történik.
Ezen a ponton sokan meginognak és nem, vagy nem a megfelelő irányba tesznek lépéseket – visszatáncolnak. Annak érdekében, hogy önazonos döntést hozzunk, első lépésként öntsünk tiszta vizet a pohárba! Beszéljünk arról, hogy hol tartunk most, és hogyan érzünk. Mi az igényünk? Merjük vállalni az érzéseinket! A nagy küzdelmeket nem lehet veszteségek nélkül megúszni, fontos tudatosítani magunkban, hogy ezeknek ára van. Például az, hogy leülünk, és beszélünk a nehéz dolgokról. Megnézzük, hol tartunk most, mi a baj a jelenlegi helyzettel, tudunk-e változtatni azon, ami van, ami azt is jelenti, hogy vállaljuk a kockázatát, hogy az út a különválás és a folytatás irányába egyaránt vezethet. És ha kibékíthetetlennek tűnnek az ellentétek, az nem feltétlenül azért van, mert a másik rossz ember. Van, hogy egyszerűen tudomásul kell venni, hogy annyira más családi mintát, élményvilágot, összetételt hozunk magunkkal, hogy nem tudunk egymáshoz odaérni. Látszólag vagyunk együtt, de a gondolataink, az értékrendünk teljesen külön utakon járnak.