Érdekes meglepetések érik az embert vidéken: egy bő háromezer lelket számláló Pest megyei faluban fél évvel ezelőtt azzal leptem meg a pénztáros nénit a helyi vegyesboltban, hogy vásároltam egy Rubicont ("nem is tudtam, hogy mi árulunk ilyet! ", lelkendezett, és nagy örömében alig találta rajta a vonalkódot), nemrég viszont egyenesen Arisztotelész jelent meg a tévéújság, az Ügyes magazin és a Skandi mellett. Corso cipő reklám - YouTube. És még mondják, hogy nincs fejlődés! Arisztotelész persze nem személyesen tette tiszteletét, hanem a Líra új, leginkább megrendelőkre optimalizált könyvsorozatának, A világ filozófusainak negyedik tagjaként. A sorozatban hatvan kötet jelenik majd meg, és hiába kerestem, az első hármat nem találtam sehol, a helyi ábécében sem, így lemaradtam Platónról, Nietzschéről és Kantról is. Persze akár meg is rendelhettem volna őket, de nem akartam lemondani az élményről, hogy a színes-szagos magazinok és a nyalókák között találjak egy filozófust, úgy az igazi az élmény. Kant a pulton egy budapesti Roni ABC-ben A sorozat indulását gyanakvás övezte a filozófustársadalomban – legalábbis abban a szeletében, amit ismerek.
Több hír is beszámol arról, hogy az adóhatóság a bíróság elé vitt esetek döntő többségében, 65-70 százalékában győztesen kerül ki az ügyből. Biztosan sokszor fordul elő, hogy az adóhatóság megalapozottan győzi meg a bíróságot az igazáról az adót kikerülni akaró adózóval szemben, viszont sok olyan eset kerül az adószakértő látóterébe, amelyben az adóhatóság vagy nem tesz eleget kielégítően bizonyítási kötelezettségének, vagy a jogszabályi előírásokat olyan formálisan, az ügyletek lényegét és tartalmát figyelmen kívül hagyva értelmezi, hogy már csak egy független szakértőben, a bíróságban bízhat az adózó. Ezek az esetek arra is rávilágítanak, hogy sokszor a bíró nem szakértője annak a területnek, ahol döntést kellene hoznia. Egy közelmúltbeli ügyben a bíróság egy már évtizedes, a Nemzetgazdasági Minisztérium és elődje, a Pénzügyminisztérium által is hivatalosan szentesített adószakmai konszenzust figyelmen kívül hagyva mondott ítéletet egy biztosítási konstrukcióról, az ügyet nyomon követők szerint vélhetően azért, mert nem ismerte a mindenki által elfogadott szakmai álláspontot.
Fotók: Veress Erzsi Túl nagy terhet raknánk Anne Helgesen rendező vállára, ha ennek a ritka konstellációnak minden lehetséges következményét rajta akarnánk számonkérni. Vagyis ha azt várnánk, hogy most végre megszületik az igazi, az egyetlen és visszavonhatatlan Ibsen. Mégis ott bujkál bennem a kisördög: a színre állító honfitárs, aki nyilvánvalóan érti és érzi a 123 éves kora ellenére élőn lüktető szövegnek azon finomságait is, melyekről nekünk, gyarlón a fordításba temetkező színház-látogatóknak sejtelmünk sincs. (Apropó, fordítás: az előadásban használt Bart István-féle szövegből lecsipkedtek apró részleteket, helyenként frissítették a textust, másutt kommentárszerű kiegészítésekkel látták el, tán így akarván még realistábbá tenni az amúgy is túl realista előadást. ) A rendező a fentiek ellenére – vagy épp azért? – egy szinte minden ízében hagyományos, bármiféle, szöveggel, színpadképpel vagy előadásmóddal kapcsolatos hókuszpókusztól mentes, korrekt és fogyasztható előadást vezényel le.
A rendezőpáros azonban elmagyarázta a döntés hátterét. 1 év, 10 hónap Nézzétek meg, hogyan tündökölt Tom Holland Pókemberként a Polgárháború castingján és próbafelvételein! Játszi könnyedséggel küldte a szaltókat, sőt még Chris Evanst is simán kizökkentette és mosolyra kényszerítette a közös tesztjelenet során. 1 év, 11 hónap Egy most megjelent vázlatkép szerint Zemo ilyen maszkot is viselhetett volna az Amerika Kapitány: Polgárháborúban Erre végül nem került sor, de aggodalomra semmi ok, hiszen az MCU a Sólyom és a Tél Katonája-sorozattal immár pótolni fogja ezen hiányosságát. Így taknyolt egy óriásit Anthony Mackie, mikor Sólyomként először földet ért a Polgárháború forgatásán Hiába tanulmányozott madarakat a színész, a gyakorlatban már nem volt olyan könnyű kivitelezni a landolásokat. 2 év VIDEÓ: Barátokból ellenségek - Amerika Kapitány: Polgárháború kritika Tony Stark és Steve Rogers rendesen összekülönbözik egymással a Polgárháborúban, minek köszönhetően szétszakad a Bosszúállók - no meg kissé a vászon is az MCU egyik legérettebb, legösszetettebb filmjében.
Tudom, a képregénytörténetben sem sokkal hihetőbb a Vasember belső logikája, de az nem számít, a film film marad. Ezt tükrözi a a sokkal következetesebb Amerika kapitány, aki nem kompromitál azokban az esetekben, amikor tudja, mi a helyes tennivaló. Ő a film (várható) érzelmi középpontja és sok Pókember (Tom Holland) poén csattanója. Hiszen az utóbbi messze a Polgárháború fénypontja, legyen az a kiváló akciójelenetei, vagy épp a be nem álló szája miatt. Persze, nincs miért elkülöníteni a kettőt, mivel egyszerre manifesztálódnak. Egyeseknek nem tetszhet, hogy Tony Starknak most már sokkal több köze van a pókperszóna kialakulásához, de ebben a filmvilágban van értelme. Pont úgy, mint a Fekete Párduc (Chadwick Boseman) megjelenésének, aki bármelyik más Marvel filmben a legemlékezetesebb szereplő lenne. Impozáns, titokzatos és bárki ellen helyt tud állni. Az ő motivációja, amiért üldözi a Tél katonáját, Starkkal ellentétesen, hihető és még mindig kontrasztba állítva utóbbival, neki következetesen zárul le a történetszála.
A kőkonzervatív Isaac Permutter nevű milliárdos által támogatott Marvel Creative Committee éppen ekkoriban, 2015-ben oszlott fel, az idő pedig Feige-éket igazolta, hiszen az Amerika Kapitány: Polgárháborút csak még merészebb, fősodorbeli produkcióhoz képest kísérletező kedvű alkotások követték élen a WandaVisionnel és a Lokival. A Russo-fivérek kétségtelenül sokat hozzátettek a Marvel Moziverzumhoz, bár azt Joe Russo nemrég leszögezte, hogy őket jelenleg jobban érdeklik a kisebb volumenű alkotások, bár a Fekete Özvegy-ügy rendeződését követően már nagyobb kedvvel vágnának neki egy újabb Marvel-filmnek is.
Minden idők ötödik legjobb rajtját vette a tengerentúli mozikban: Star Wars: Az ébredő Erő - 247 millió dollár dollár Jurassic World - 208 millió... május 08. 20:57 Szédítően izgalmas és megrázó az új Amerika Kapitány Az Amerika Kapitány második része egy addig lehetetlennek tűnő érzést ültetett el bennem, a kiscserkésznek is csúfolt pajzsos igazságosztó lett a kedvenc Marvel-szuperhősöm. Most itt van a Polgárháború alcímet kapott harmadik rész, ami ismét egy lehetetlennek tűnő dologra vállalkozik: ellentétet szít régi harcostársak között. Az alapötlet... május 03. 18:52 Amerika Kapitány harmadszorra is meghódítja a világot A dzsungel könyve könnyedén őrizte meg az első helyet az amerikai mozis toplistán, a Disney-produkció mesebeli eredménnyel, 42, 4 millió dollárral zárta a harmadik hétvégéjét. Az érdeklődés csak kis mértékben, 31 százalékkal csökkent Rudyard Kipling könyvének legújabb feldolgozása iránt, így mindössze öt olyan film van, amely több pénzt termelt... május 01. 19:58 Pókember annál is vagányabb lesz, mint hittük AzAmerika Kapitány: Polgárháborúabban a szerencsés helyzetben van, hogy a premier előtt megjelent kritikák szinte kivétel nélkül elragadtatással nyilatkoznak a filmről, így aztán a legújabb tévéreklámokban már vígan idézhetnek ezekből az írásokból.
(Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy ne néhány másodperces megjelenésre gondoljunk. ) Bucky Barnes története lesz az, ami alapvetően meghatározza, ki hogyan viszonyul az eseményekhez a két ellentétes oldal részéről. Ez a konfliktus még jobban kihozza a Steve Rogers és Tony Stark személyisége, értékrendje közötti különbségeket, ki milyen korban, milyen okok vezérelte vált szuperhőssé és ezek összessége hogyan befolyásolta küldetéstudatát. Az erőviszonyok nagyjából egyenlők, a végkifejlet nem borítékolható előre, de valószínűleg mindenki belátja, hogy hőseink sem külön-külön, sem együtt nem bukhatnak el, ráadásul ha végeznének egymással, oda lenne a folytatás. A jelenlegi technológiai színvonal mellett egy ilyen filmet elkészíteni jóval rövidebb ideig tart, mint magát a sztorit megírni, szívből remélem, ezt a részét továbbra sem tervezik a számítógépekre bízni. Persze mi emberek sem vagyunk egyformák, arrafelé továbbra is az a szemlélet uralja a közgondolkodást, hogy Kelet-Európában mindenki szegény és el van nyomva, Afrikában pedig mindenki fekete és egy ország élén csak király állhat (Oroszországban pedig mindig tél van és az ország a mai napig tele van titkos laboratóriumokkal).
A harmadik mentőöv Scott Lang Ant-Manje. Várhatóan komplementere a beszédes, mindig beszólogató Vasember, Pókember és társainak, illetve relatív anonimitása is jó csattanókat eredményez. Meg egy ÓRIÁSI meglepetéssel is fogadja a képregényekben nem nagyon jártas közönséget. A mellékszereplők közül mindenki hozza a várhatót, a színészek kivétel nélkül jól alakítanak, a párbeszédeik mosolykeltőek, amikor humorosak próbálnak lenni, és nagyrészt elmennek, amikor komoly témákról társalognak. Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) néhány pillanata a Fekete Párduc alteregójával, T'Chala herceggel szübtilisek, de organikusak, és megmaradnak, de Vision (Paul Bettany) interakciói Wandaval (Elizabeth Olsen) csak egyszerűen furcsák, pedig egy jövendőbeli románcot próbáltak ezzel felépíteni. Persze Vision egymagában még mindig akaratlanul vicces (az idei android divat a szövetfelsőket ajánlja), és még mindig az egyik legtöbb hatalommal bíró bosszúálló, de ezzel gondok is járnak. Jó példa erre a mindenhol jogosan kiemelt és dicsért reptéri csata, ahol minden egyes hős látható ahogy harcol valakivel, csak ő nem.