Kíváncsian vártam, hogy miként oldja majd fel az író a függővéget. Nagyon ötletes megoldás született, hasonló eszembe se jutott. Kiderült ugyanis, hogy egy bizonyos War zsarolja a bárót, arra kötelezvén, hogy vegye el az egyik Hangay lányt, vagyis Milit, mert Emma ugye csak félig az. És ha a báró nem engedelmeskedik, újabb ártatlan embereket öl meg a zsaroló. Nász és téboly | Böszörményi Gyula | Happily. Maga a szituáció nagyon ötletes (és egyben gonosz) volt. Szegény Mili, úgy sajnáltam őt az egész kötet során. A mufurc bárónk ugyanis nem jelezte, hogy neki amúgy kedve lenne-e a frigyhez, eközben Milinek hiába teljesült az álma, és vette őt nőül a férfi, akibe szerelmes, naná, hogy ennek így nem lehet örülni. Az érzelmi oldal, a sok fájdalom, és az, ahogy a főhősök óvatosan kerülgették egymást, nagyon szépen átjött. A krimi rész az eddigi kötetekből most tetszett a legjobban. Úgy érzem, végre eljutottunk ahhoz a tálaláshoz, ami nekem a legjobban tetszik. Mert az eddigi részekben érzésem szerint kissé el voltak dugva a nyomok, és inkább csak a báró sorolta el büszkén a végén, hogy miként nyomozott ki ezt-azt.
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen - ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. Nasz és téboly. A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme kötetében végre kilépnek a fényre.
Nagyon sok könyvsorozat befejezése ezt rontja el, és az utolsó rész valahogy felemásra és hiányosra, vagy ami még rosszabb, feleslegesre sikerül. Az Ambrózy báró esetei első három részét nagyon szerettem, és mivel tulajdonképpen le lett zárva a fő történet, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy miről fog szólni a negyedik rész. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, mert igenis szerettem, csak éppen a fő történetszállal akadtak gondjaim. Számomra az egész nagy "titok" könnyen kitalálható volt és már akkor tudtam, hogy ki áll a háttérben, ahogy a neve elsőnek szóba került. Jó, mondjuk szerintem senki se találta ki nehezen a nagy csavart a végén, és igazából nem is ennek kellene lennie a lényegnek, de ha már detektív könyvről beszélünk, akkor valamivel csavarosabb csattanót vártam volna. Főleg a sorozat utolsó részében. A másik, amit nem tudtam hova tenni, hogy ez a rész teljesen máshogy fókuszált, mint az előzőek. Sajnos ez elmaradt, ám azért van min izgulni így is. A könyvbeli nyomozás még mindig zseniális, hiszen a történet egy részében csak Mili nyomoz, és a bárótól tanult módszerek alapján oldja meg az ügy végét, ami ismét elég kitekert, és kicsavart, de mindenre van válasz és ez nagyon tetszett.
« Last Edit: February 20, 2010, 12:30:28 pm by Hawnuyu atxen » Emberek! Megkaptuk a bizonytalanságot kifejező ragot (igékhez)!!! Ha ehhez adsz egy hivatkozást, akkor szívesen megnézem. Előbb azért lecsekkolam, hogy egyáltalán jól írtam-e be... már teljesen magabizonytalan vagyok... Íme a link (remélem műkszik is... ) Aham. Szóval az ott egy episztemológiai mód. Ez nyelvtanilag nincs jelölve a magyarban, de ki tudjuk fejezni bizonyos szavak segítségével. Képző-jel-rag - Kvíz. Általában több formája és fokozata van. Ezek határozzák meg, hogy egy adott közlésben foglalt információ honnan származik, és hogy a beszélő hogyan értékeli azt. Amiről a fenti posztban szó van, az az inferenciális evidenciális változat, ezt magyarul a feltételes móddal lehet leginkább visszaadni. Pl. ha látjuk, hogy a bulldózer kerekéből hatalmas nyílvesszők állnak ki, akkor mondhatjuk, hogy "megtámad hat ták a na'vik". A kxawm mal együtt használva megerősítés igényét fejezi ki, egyfajta javaslatként értelmezhető. Mint a többi mód, ez is második pozícióba kerül.
Kattintson a Megosztás és tegye nyílvánossá Ezt a ranglistát a tulajdonos letiltotta Ez a ranglista le van tiltva, mivel az opciók eltérnek a tulajdonostól. Bejelentkezés szükséges Téma Beállítások Kapcsoló sablon További formátumok jelennek meg a tevékenység lejátszásakor.
A cselekvés (történés, létezés) idejét egyetlen testes jel fejezi ki, a múlt időt jelző - t (- tt). A jelen időt a már említett zéró morféma jelöli, a jövő időt pedig csak segédigével ( fog) és a főige főnévi igenévvel tudjuk kifejezni: vitorlázni fogok. A jövőbeli cselekvést kifejezheti más mondatrész is, vagy éppen a kontextus (szövegösszefüggés). A cselekvés módja inak jelei hosszabb sort alkotnak: a kijelentő mód sajátította ki a zéró morfémát, a felszólító a j -t és annak (hangi okokból kialakult) változatait, míg a feltételes mód jele a -na, -ne, -ná, -né; a négy változat azért létezik, hogy lehetőség nyíljon a hangtani illeszkedésre, illetve hogy a jel hangteste elkülöníthető legyen egyes ragokétól. A ragok több paradigmába (ragozási sorba, rendszerbe) illeszkednek. A határozatlan tárgyra irányuló cselekvést az alanyi ragozás, a határozottra irányulót a tárgyas ragozás fejezi ki. Az alanyi ragozás magában sem egységes: megkülönböztetjük ikes és iktelen változatát, e megkülönböztetés azonban ma már egyre homályosabb, egyre kevésbé következetes.