Mindezek ellenére én (biztosan naivan) nem gondolom azt, hogy csakis erről szólt volna az a korszak, hogy az emberi szellem, a lélek ennyire háttérbe szorult volna. Viszont kétségtelen, hogy a nagy része hasonló eseményeken alapult. Ha összességében nézem a regényt, akkor azt tudom mondani, hogy tetszett, és szerettem, viszont az elképzelésemmel ellentétben nem volt egy könnyű olvasmány. De mindenképpen el kell olvasnom még legalább egyszer, valamikor a nem annyira távoli jövőben. Előtte pedig be kell iktatnom a filmet is (a legújabbat). Jó néhány képet láttam belőle, az alapján nagyban hasonlóan ábrázolták sok helyen a jeleneteket, mint amiket én elképzeltem, plusz a képek, illetve az előzetesek alapján a könyv a fejemben DiCaprióval pörgött. Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki… Hogy majd egy reggelen… Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk.
Rendkívül szélsőséges tónusok között ingázik szinte folyamatosan, anélkül, hogy egy pillanatra is megszédítené az olvasóját. Az ábrázolt miliő szép, esztétikus, vonzó és izgalmas, romantikus, és mégis velejéig romlott, alávaló – hősei valójában antihősök, akik mégis példaképekké válhatnak. Fitzgerald pedig most is feltár magából egy darabot, hisz a Vándorünnep ben olvasott hemingwayi megfigyelések után az ember nem tudja elkergetni a gondolatot, miszerint az író szíve ott dobog Jay Gatsby-ben és Nick Carraway-ben is. Utóbbi ő maga a külvilág számára, előbbi az az ideál, amilyenné válni szeretne, hiába van tisztában azzal, hogy a szerep kétes. Képzeljétek el ezt a fickót, ahogy a húszas évek végének Párizsában elmegy inni Hemingway társaságával, majd pár szó és egy-két pohár után letargiába, szinte kómába zuhan… Esélye sincs átélni a partit, hisz nem bírja az alkoholt. Másnap mégis újra ott van a többiekkel, jól akarja érezni magát. És miközben végignéz önmagukon, talán mindenkinél jobban felismeri szánalmas oldalukat, tehetetlenségüket, de azért mégiscsak szeretne nagy lenni közöttük… *Árnyaljuk a képet: ez egyúttal társadalomkritika és már-már népmesei elem is, amiben a semmiből jött vagyontalan hősnek le kell küzdenie a királylányt tőle elválasztó rangbéli különbségeket.
Beszippantott a "dzsezzkorszak", beszippantott Gatsby világa, mégis valamilyen módon taszított is az egész. Mr. Fitzgerald, tetszett a története, zseniálisan vetette papírra. Értékelésem: 9/10
Hamarosan bemutatásra kerül az Újszínházban Herczeg Ferenc Az élet kapuja című regényének azonos című darabja. Interjú Dörner György igazgatóval. Hogyan kell elképzelnünk azt a folyamatot, amíg színpadra kerül egy darab? Milyen munkálatok előzik meg a premier előtti időszakot? Először kiválasztjuk a művet, amit színre szeretnénk vinni. A folyamat már a tavalyi évadban elkezdődött. Mivel Herczeg Ferenc műve, Az élet kapuja egy regény, viszonylag hosszú időt vett igénybe az átformálása színdarabbá. Erre a feladatra Fazekas István drámaíró vállalkozott, és mondhatom, igen nagyszerű munkát végzett. A rendező, Nagy Viktor januárban kezdte a próbafolyamatot, míg ő a színpadon tevékenykedik, készülnek a jelmezek, melyeket Rátkai Erzsébet tervezett és a díszlet, amely Csík György munkájának lesz az eredménye. Az élet kapuja - Új Színház | Jegy.hu. Forrás: Újszínház Hogyan kerül kiválasztásra egy-egy darab? Az első darab, amit Herczeg Ferenctől bemutattunk, a Bizánc volt. A közönség pozitívan fogadta az előadást, én pedig szerettem volna, ha a méltánytalanul háttérbe szorított fantasztikus írónkat minél többen, minél több oldaláról megismerik.
Fizetési mód: utánvét, készpénzzel, vagy bankkártyával a futárnak. Személyes bolti átvételre nincs lehetőség. TERMÉKEK, MELYEK ÉRDEKELHETNEK Kapcsolódó top 10 keresés és márka