Ennek a műnek az egyik dalával kedveskedett a debreceni Csokonai Színház a nézőinek, aminek egyik kuriózuma, hogy a történetben ellenségeskedő Pál utcaiak, és Vörösingesek együtt adják elő, ki-ki a saját otthonából. A videóhoz az alábbi üzenetet csatolták: "Bizonytalan ideig nem állhatunk színpadra, hogy onnan énekelhessük el együtt ezeket a bátorító sorokat, ezért most ilyen formában szeretnénk reményt, erőt adni ezekben a nehéz időkben, az összefogásra és egymás segítésére buzdítani mindenkit. Eljött a pillanat, amikor a Pál utcai fiúk és a Vörösingesek is vállvetve kell, hogy harcoljanak egy nagy, közös célért! Soha ne feledjük, hogy egyedül gyengék, együtt erősek vagyunk! Védjük meg a hazánkat! Védjük meg a nagy, közös Grundunkat! "
Molnár Ferenc ifjúsági regényének, a Pál utcai fiúknak a két ősi idők óta harcban álló fiú csapata most egy megható videóban üzente: maradj otthon! A Dés László, Geszti Péter, Grecsó Krisztián által színpadi zenés produkcióvá varázsolt darab egyik ikonikussá vált dalát adták elő a Csokonai Színház színészei. A színházakban elhúzták a függönyt A koronavírus miatt bezártak a színházak is, egy darabig leeresztett a függöny, de a művészek, és más színházi dolgozók folyamatosan azon munkálkodnak, hogy egy kicsit kárpótolják a közönségüket, egy ilyen kezdeményezés ez a videó is. De emellett több színház is publikál az online felületein különböző régebbi előadásokat, és sok-sok művész nagyszerű otthoni produkciókkal mulattatja a lelkes követőtáborát. Így, ha te is szeretnél egy kis kultúrát csempészni a mindennapjaidba, akkor érdemes a közösségi média különböző felületein, Facebookon, Instagramon, vagy Youtubon felkeresni a színházakat, színészeket, énekeseket, vagy csatlakozni néhány online kulturális eseményhez ugyanitt.
Háromszor nősül, és minden választása a kor társasági rovatának izgalmas témája. Első felesége Vészi Margit festőnő, a második Fedák Sári színésznő, a harmadik a szintén színésznő Darvas Lili. Műveinek világa nemcsak a magyar közönséggel kompatibilis, általa a magyar dráma megjelenik a nyugati színpadokon. A filmipar is felfedezi magának, Kertész Mihály, Fritz Lang, Fábri Zoltán és Billy Wilder is dolgoznak a műveiből. A Pál utcai fiúknak a magyar feldolgozások mellett amerikai és több olasz filmes adaptációja is készült. Életét a nemzetiszocializmus elől menekülve, New Yorkban fejezte be.
Tehát nagyon várok egy olyan szépirodalmi adaptációra, mely a grundot a vörösingeseknek eláruló Geréb, vagy a Dobó István által védett egri várat a törökök kezére játszani akaró (a 7. helyezett Egri csillagokban is szereplő) Hegedüs István hadnagyot a középpontba helyezve, az ő személyiségüket, mozgatórugóikat tárja fel. Mondjuk ennél az olvasónaplónál némiképp árnyaltabban. Jobb, ha ezt mielőbb megírja valaki, különben én fogom. Nyugi, csak vicceltem. Vagy lehet, hogy mégse. Itt a lista: 01. Bartos Erika: Bogyó és Babóca 02. Jeff Kinley: Egy ropi naplója 03. Bartos Erika: Brúnó Budapesten sorozat 04. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk 05. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve 06. Geronimo Stilton: A Csokoládé-dombság óriásai 07. Gárdonyi Géza: Egri csillagok 08. Berg Judit: Rumini 09. Vadadi Adrienn: Leszel a barátom? 10. Dániel András: A kuflik és a pofavágóverseny Találkozunk a könyvtárban, az én kedvenc könyveimről pedig továbbra is itt, az Ugytudjukon fogok írni. Szólj hozzá!
Nincs egy jó felnőtt, egy bölcs, akihez fordulni lehet, és nincs megnevezve olyan (rossz) felnőtt sem, aki okozója, felelőse valamelyik gyerek szenvedésének vagy bűnének. Érdekes, hogy egyedül az áruló Geréb apja az, aki egy ponton belép a történetbe, de az az epizód is azt hangsúlyozza, hogy egyedül Geréb az okozója és felelőse a tettének. Az apához eljut fia árulásának híre, és meg akarja tudni, igazak-e a vádak, hiszen ez esetben szigorúan megbünteti a fiút. A kérdéssel éppen az árulást felfedező Nemecseket találja meg, aki az apa előtt letagadja fia árulását. Ennek a tagadásnak nemcsak az az értelme, hogy Nemecsek jellemét fényezze, hanem az is, hogy megőrizze a gyerekek univerzumának zártságát. Az ő világukban kell Gerébnek szembenéznie a tettével, a társai előtt kell vállalnia a felelősséget, és közöttük kell a büntetést vagy a bocsánatot elnyerni. A családi minta nem magyarázza a gyerek viselkedését, és nem menti fel a fiút. Ennek tipikus ellenpéldája például a Harry Potter világa, ahol minden szereplő viselkedését, még az esszenciális gonoszét is részben magyarázza a családi háttére.
Az Avatar óta nem láttunk ilyen látványos világot egy filmben, de aki a Disney-rajzfilm játékosságára számít, az csalódni fog az élőszereplős A dzsungel könyvében. A sötétebb, realistább változatból kimaradtak a vicces párbeszédek, de a főszereplő kisfiú a hátán viszi a filmet – a digitális trükkökért felelős csapattal együtt. A siker mindenesetre garantált, így a közeljövőben jöhet a Dumbo-, a Pinokkió- vagy a Micimackó-remake is. Ha valaki a Disney-bejlentés előtt felteszi nekem a kérdést, mi hiányzik a moziból 2016-ban, akkor én valószínűleg háromezredjére sem válaszoltam volna azt, hogy A dzsungel könyve. Hiszen Rudyard Kipling története ezernyi köntöst kapott már az évtizedek során, Korda Zoltán 1942-es filmjétől a klasszikus Disney-rajzfilmen át akár a Dés-Geszti-Békés musicalig. Erre most itt egy élőszereplős Disney-mozi, két év múlva pedig jön egy másik. Bravó, Hollywood! A héten bemutatott változat rendezője, Jon Favreau különös szereplője az amerikai mozizásnak: a kétezres évek közepéig csak mérsékelten ismert színészként tengette napjait Hollywoodban, és leginkább a Jóbarátok Monicája egyik partnereként vagy a Deep Impact egyik mellékszerepéből lehetett ismerni, netán az általa írt, Vince Vaughn-féle Bárbarátok ból.
Az élethűségnek azért megvan a határa, senki sem fogja ezeket a figurákat összetéveszteni valódi, hús-vér élőlényekkel, és nem csak azért, mert be nem áll a szájuk. Főleg olyankor ütközik ki a műviség, amikor a farkasok vagy a bivalyok egy helyben állnak. A mozgásuk azonban elképesztő, aprólékosan kidolgozták az egyes fajok jellegzetességeit: a cammogó Balunak lomhán ringatózik a zsírtömege, míg Bagira ébenfekete bőre alatt ruganyosan feszülnek az izomkötegek. Bagira ruganyosan lépked – A dzsungel könyve Forrás: Fórum Hungary Még talán az állatoknál is lenyűgözőbb a háttér, azaz a vadon megvalósítása. A dzsungel könyve azon ritka filmek egyike, amelyeknél a 3D-s változat megtekintését szorgalmazom. Favreau és csapata kihasználja a térhatás nyújtotta lehetőségeket, körülölel bennünket az élettől duzzadó, vibráló őserdő. A dús növényzet, a dübörgő vízesések, a fény-árnyék hatások textúrája szinte tapintható. A CGI-központú filmeknek valahol az a fokmérőjük, hogy meg tudunk-e feledkezni az effektek jelenlétéről, és elmerülünk-e a teremtett világban, A dzsungel könyvé -t nézve pedig negyed óra után már nem a trükkmesterek munkáját sasoltam.
Vannak ikonikus helyszínek, amelyek nem csak környezetként, hanem a történet szerves részeként vannak jelen a filmekben: ahogy egy kísértetház a sötét múltat, úgy a dzsungel a természet és a modernitás közti feszültséget sugallja. Nem véletlenül készültek legendás háborús filmek vagy akciódús kalandmozik a párás, nyirkos dzsungelekben. Ezek közül válogattunk. A dzsungel és a mozi szavak együttes jelenléte alapján valószínűleg mindenki egyből A dzsungel könyvé re vagy a Tarzan ra asszociál – Rudyard Kipling írásaiból és Edgar Rice Burroughs híres karakterének történeteiből számos adaptáció készült már. Ráadásul mindkettőhöz van köze a magyaroknak. A dzsungel könyve első filmváltozata igazi hollywoodi magyar összjáték eredményeként született. Az 1942-es alkotás producere Alexander Korda, rendezője Korda Zoltán, zeneszerzője pedig Rózsa Miklós volt, később viszont a Disney ráugrott a projektre: 1967-ben jelent meg a híres rajzfilm, 1994-ben egy kisebb volumenű élőszereplős mozi látott napvilágot, a legutóbbi, lenyűgözően élethű CGI-jal megtámogatott filmváltozat pedig épp a múlt héten került a mozikba.
Aztán megjelenik Sir Kán, aki sosem volt még ennyire félelmetes, és az intenzív akciójelenetek – különösen a majmok romvárosában játszódó epizód – egy magasabb korhatár-besorolású blockbusterbe is beillenének. Itt jobb, ha befogjuk a kisgyerek szemét – A dzsungel könyve Forrás: Fórum Hungary Nem egészen világos továbbá, hogy ez most akkor egy musical-e, vagy sem, a szereplők ugyanis időnként dalra fakadnak, felcsendülnek a leghíresebb betétdalok a Disney-rajzfilmből. Balunál ez még csak-csak érthető, ugyanolyan szeretnivaló, lusta élvhajhász, mint régen, belefér, hogy henyélés közben együtt dudorászik Mauglival. Lajcsi király, az orangután azonban nem a rajzfilmből megismert karikatúra, hanem egy életveszélyes szörnyeteg, ezáltal fenyegető színezetet kap, amikor dzsessznótát énekel arról, hogy emberi életre vágyik. Az ijesztőbb részeket összességében ellensúlyozza, hogy Maugli mindig kivágja magát a csávából, és a hangsúly azért mégiscsak az önfeledt kalandozáson van, a gyerekkor határtalan örömein, a dzsungel felfedezésén.
Gibson filmje a 16. században játszódik, még az európai telepesek megérkezése előtt, Közép-Amerikában: a történet hőse egy törzsével a dzsungelben élő férfi, aki a maja birodalom katonái által elrabolt családját próbálja megmenteni. Ebben a filmben a dzsungel a főhős számára az otthont jelenti, ami élelmet és védelmet ad: éppen ennek a természetes állapotnak a felszámolásáról szól Gibson helyenként iszonyatosan brutális és felkavaró filmje. Rambo 2. (1985) A reagani nyolcvanas évek őszintén egyszerű és máig eleven akcióklasszikusa volt a Rambo, ami végérvényesen a halhatatlanok közé emelte Sylvester Stallonét. Az első rész (First Blood) még Amerikában játszódott, egészen pontosan a Twin Peaks által ikonikussá tett fenyőerdőkben, Washington állam mélyzöld erdejeiben. Rambónak akkor egy önbíráskodó, bunkó zsaruval kellett megküzdenie – már itt látható volt, mennyire otthon érzi magát a fák árnyékában a bekattant zöldsapkás. A második részben Rambo hazatért: itt egy vietnami titkos misszióban kellett társait kiszabadítania.
A film messze legjobb részének betudható Balu-központú jelenetek játékosak és viccesek, a fenyegető óriásmajomként ábrázolt Lajcsi, és a vicsorgó makikkal teli erődben játszódó képsorok viszont néhol egészen horrorisztikusak. Még ezeknél is szembetűnőbb az, hogy – az említett balus jelenetektet leszámítva – a párbeszédek néhol zavaros tanmesék és reakciók váltakozásából állnak, ami a Disney-mesék szellemes szóváltásaihoz, ragadós idézeteihez képest elég kiábrándító. Mintha a forgatókönyvírónak előre megmondták volna, hogy ne nagyon spilázza túl a szöveget, itt úgyis a látvány lesz a lényeg. Szerencsére azonban a főszereplő kisfiú, az újonc Neel Sethi kicsit balanszba hozza a dolgokat: olyan profizmussal oldotta meg a greenbox előtti nehéz játékot (pedig a zöld háttér nagy színészgyilkos: emlékezzünk a Star Wars -előzményekben elhullott nagy színészekre, Liam Neesontől Natalie Portmanig), hogy egyedül – na jó, még mindig Baluval – ellensúlyozza a pragmatikus jeleneteket, amelyekből kifelejtették a Disney-mese legnagyobb fegyvertényét: a szívet.