Linkek a témában: Csornai Premontrei Apátság projekt leírás A Csornai Premontrei Apátság a Széchenyi 2020 keretében meghirdetett "Társadalmi és környezeti szempontból fenntartható turizmusfejlesztés" című pályázati kiíráson a TOP-1. 2. 1-15-GM1-2016-00013 azonosítószámú projektjével a Csornai Premontrei Apátság turisztikai látogatóközpontjának a megvalósítására, és az apátság turisztikai vonzerejének a fejlesztésére 199 857 875 forint vissza nem térítendő támogatást nyert el. Hirdetés Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a oldal szerkesztőjének. Megnyitja kapuit a megújult Csornai Premontrei Apátság. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk! Hibás link: Hibás URL: Hibás link doboza: Csornai Premontrei Apátság Név: E-mail cím: Megjegyzés: Biztonsági kód: Mégsem Elküldés
kegyhely leírás, 2012. 10. 09. 10:15, szerző: Trueknight Győr-Sopron vármegye területén, a győri püspökség határain belül található ez a városi és tartományi kegyhely. Megközelíthető közúton és vasúton Sopron-Fertőszentmiklós irányából, Pápa irányából és Hegyeshalom irányából. A csornai fehér barátok, vagyis a premontrei szerzetesek apátsági templomában tisztelik századok óta a csodatevő Szűzanya kegyképét, melyet 1757 táján hozott magával a csehországi Grádicsból Schrabel Tádé kanonok, akit csornai préposttá neveztek ki. Bemutatkozik a Csornai Premontrei Apátság | Magyar Kurír - katolikus hírportál. A kegyképhez a csodálatos gyógyulások egész sora fűződik. A kép sötét színű, a Szűzanya arca is barna, ezért a nép máig is Szerecsen Máriának nevezi. A Szűzanya képét először a Szent Kereszt kápolnában helyezték el, mely a prépostsági templom északi oldalán van. 1790-ben óriási tűzvész pusztított Csornán, és ez tönkretette a templomot is, a Szent Kereszt kápolnát is. A Szűzanyakép azonban sértetlen maradt a tűzvészben, és amikor később a nagy építkezések befejeződtek, az egyik oltár fölé, az új templomba került.
Az anyaggyűjtés sosem zárul le, jelenleg is tart, így a préposti irattár levéltárba helyezése zajlik napjainkban. A premontrei rendtársak személyes szellemi termékei, kéziratai, hagyatékainak értékesebb darabjai szintén dokumentálva lesznek. A levéltárosok tevékenysége két alapvető mozzanatot foglal magában: Az első, hogy ellenőrizni kell a környezeti viszonyokat, mert elengedhetetlenül fontos a dokumentumok épségben maradásához. A régi korokban többszörösen elzárt, védett helyeken őrizték az iratanyagokat, lehetőleg olyan klimatikus viszonyok közt, ahol a szárazság és a nedvesség sem árthatott a papírlapoknak. Manapság többféle állományjavító eljárást ismernek a okmányok eredeti állapotának megőrzésére. Az állandó szemrevételezés mellett időnként célszerű újrarendszerezni az anyagokat, hiszen előfordulhat, hogy nem a megfelelő helyre került egy-egy régebbi dokumentum. Mint ahogy a könyvtárban is előfordul, hogy rossz polcra tették vissza a kiadványokat, úgy a levéltárban sem ritka az áthelyezés.
Isten hozta honlapunkon! A Szent Mihály arkangyalról nevezett csornai Premontrei Prépostságot az Osl nemzetség alapította, birtokainak jelentős részét is ettől kapta, melyek első összeírása 1230-ból való, de birtokállományát újabb adományok később is gyarapították. Alapító oklevele nem maradt fenn, de a hagyomány az alapítás évét 1180-ra teszi, mivel azonban Csorna első ismert említése 1228-ból maradt fenn, sokan az alapítást az 1220-as évek elejére teszik. Az első premontreiek Hatvanból jöttek Csornára, ez a prépostság az első magyarországi monostornak, az 1130-as években közvetlenül Prémontréből alapított Váradhegyfoknak volt a fíliája. A prépostság Sopron vármegyében, a győri egyházmegye területén található. Története során fontos hiteleshelyi munkát végzett egészen 1874-ig. Az általa kiállított legrégibb ismert függőpecsétes oklevél 1247-ből való. A 13. században igen népes csornai konvent alapította a türjei prépostságot 1184-ben, és a rajkit 1239-ben. Ám a hanyatlást Csorna sem kerülhette el.
Az alábbiakban Athanasius Schneider püspök 2017. július 21-én a Rorate Caeli oldalon megjelent írásának magyar fordítását közöljük. Az Egyház jelenlegi példátlan válsághelyzete összehasonlítható a IV. század általános válságával, amikor az ariánizmus megfertőzte a püspökök döntő többségét, meghatározó szerepet töltve be az Egyház életében. Keresnünk kell annak módját, hogy ezt a jelenlegi helyzetet egyfelől valósághűen, másfelől természetfeletti lelkülettel jellemezzük - az Anyaszentegyházunk iránti mélységes szeretettel, aki Krisztus passióját szenvedi e rettentő és általános tanításbeli, liturgikus, és pasztorális zűrzavar miatt. Meg kell újítanunk a hitünket abban, hogy az Egyház biztos kezekben van Krisztusnál, és hogy Ő mindig közbeavatkozik azért, hogy megújítsa az Egyházat azokban a pillanatokban is, amikor az Egyház hajója felborulni látszik - mint ami napjainkban is a nyilvánvaló helyzet. A II. VATIKÁNI ZSINAT - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Ami a II. Vatikáni Zsinat iránti hozzáállásunkat illeti, el kell kerülnünk két szélsőséget: a teljes elutasítást (amit a szedevakantisták és a Szent X. Piusz Papi Testvérület (SSPX) egy része művelnek), és mindannak "tévedhetetlenítését", amiről a zsinat nyilatkozott.
Vatikáni Zsinat azon objektíve zavaros vagy új kijelentései, amik nehezen egyeztethetők össze az állandó és korábbi Tanítóhivatal konkrét kijelentéseivel (mint például az állam kötelessége, hogy nyilvánosan hódoljon Krisztus, minden társadalom Királya előtt; a püspöki kollegialitás igazi értelme a péteri elsőség és az Egyház egyetemes kormányzásának viszonyában; valamennyi nemkatolikus vallás kártékonysága és veszélyességük a lelkek örök üdvösségére). A II. Vatikáni Zsinatot úgy kell látni és befogadni, ahogy van, és ahogy valójában volt: egy elsődlegesen pasztorális zsinatként. Milyen a hiteles újdonság? – A II. vatikáni zsinat hatvanadik évfordulója felé | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Ennek a zsinatnak nem állt szándékában új tanítást közölni, vagy definitív formában közölni. A kijelentéseiben a zsinat nagyban megerősítette az Egyház hagyományos és állandó tanítását. A II. Vatikáni Zsinat egyes újszerű kijelentéseinek (pl. a kollegialitás, a vallásszabadság, az ökumenikus és vallásközi párbeszéd, a világhoz való viszony) nincs definitív természete, és mert látszólagosan vagy ténylegesen nincsenek összhangban a Tanítóhivatal hagyományos és állandó kijelentéseivel, pontosabb magyarázattal és precízebb, tanító jellegű toldalékokkal kell kiegészíteni őket.
Mégis fontos észrevétele, hogy már a 2. szekciótól kezdve egy konkrét, határozott elmozdulás történt a hatalmi dominanciában, méghozzá a központból a periféria irányába, azaz a pápai kúriától a helyi egyházak püspökei felé, akik egyre inkább hallatták hangjukat. Ők ugyanis sokkal közelebbről vehették észre és szemlélhették az "idők jeleit" saját területükön. A zsinat központi, új meghatározó elemeként még is három témát jelöl meg: az "aggiornamento"-t, mint az egyház naprakésszé tételét; a "ressourcement"-t, mint a forrásokhoz való visszatérés dinamikus módszerét; és a "dogma-fejlődést", mint a statikusság és progresszió kényes elegyét. Október 11-én kezdődött a II. vatikáni zsinat. Meglepő ugyanakkor, hogy O'Malley atya meglátása szerint ez utóbbi kettő mindvégig az "aggiornamento" szolgálatában volt. Bátran és őszintén ír a zsinat pápáinak személyiségéről, nemcsak erősségeikről, de azokról a kérdésekről is, melyekben olykor bátortalanabbnak, bizonytalanabbnak mutatkoztak. Ugyanígy megtalálhatjuk mindkét csoport, a többség és a kisebbség kiemelkedő személyiségeit, a nyugati teológia, de a kelet nagyjait is (például Maximos pátriárka), akiket a "legmerészebben progresszívnak" nevez, éppen azért, mert a legradikálisabban konzervatívak tudtak lenni.
János Pál p. ismételt szándéknyilatkozatai ellenére, aki a ~ határozatainak végrehajtását pápasága főcélkitűzésének tartotta. Nyilvánvalóan sok függ a zsinati tanítás értelmezésétől. – A zsinat lefolyása és dokumentumai. Az első ülésszakon 1962. X. 11–XII. 8: Mindjárt az első teljes ülésen a 2540 zsinati atya többsége elvetette a kúria tervét, hogy a 10 zsinati bizottságba főleg kurális és konzervatív tagokat válasszanak be. 5 szkémát kezdtek megvitatni. – A második ülésszakot 1963. Ii vatikáni zsinat dokumentumai. IX. 4: már VI. Pál pápa nyitotta meg. 43 ált. gyűlésen 637 beszéd hangzott el; nagy volt a feszültség a haladók és a konzervatívok között. Az átdolgozott liturgikus konstitúciót és a hírközlő eszközökről szóló határozatot az ülésszak végén megszavazták. – A harmadik ülésszakon 1964. 14–XI. 21: 48 általános gyűlésen 618 hozzászólásban 14 tervezetet vitattak meg. Az utolsó nap a nagy többség elfogadta az egyházról szóló dogmatikus konstitúciót, valamint a keleti egyházakról és az ökumenizmusról szóló határozatot.
Első vatikáni zsinat Dátum 1869. december 8. – 1870. október 20. (Hivatalosan csak 1960-ban, a Második vatikáni zsinat előtt zárták be. ) Elismerte Katolikus egyház Előző zsinat Tridenti zsinat Következő zsinat Második vatikáni zsinat Összehívó IX. Piusz pápa Elnöklő IX. Piusz pápa Résztvevők 1050 meghívottból 793 jelent meg. Viták témája A katolikus hit a kor tévedéseivel szemben; a kinyilatkoztatás; a római püspök primátusa és tévedhetetlensége Dokumentumok és nyilatkozatok Dei Filius, Pastor Aeternus Időrendi lista Az első vatikáni zsinat (1869–1870) a katolikus egyház 20. egyetemes zsinata volt, amit IX. Piusz pápa hívott össze hosszas előkészületek után. A tridenti zsinat óta, vagyis több mint 300 éve nem tartottak egyetemes zsinatot. A zsinatra azért került sor, mert a pápa válaszolni akart a XIX. században egyre szélesebb körben terjedő liberális elgondolásokra, elsősorban azokra, amelyeket a hitre, a társadalom életére nézve veszélyesnek tartott. A zsinaton két konstitúció született, a Dei Filius és a Pastor aeternus kezdetű.
Piusz pápa 1854 december 8-án kihirdette a Szeplőtelen fogantatásról (Immaculate Conception) szóló dogmáját. Ez azelőtt csak ún. "ajánlott hittétel" (sententia fidei proxima) volt. Bár a dogmát általánosságban az egyházi vezetők elfogadták, a viták lezárására felmerült az igény a pápai tévedhetetlenségnek dogmává emelésére. [1] Victor-Augustus Dechamps Mechelen érseke, Belgium prímása a dogma Leuveni Katolikus Egyetem hittudósai által megfogalmazott első szövegtervezetét 1869 karácsonyán terjesztette a zsinat elé. Az első szövegváltozat vitája 1870. február elejéig tartott; végül 500 főpap támogatta (bár nem mindegyik írta alá), és 136 ellenezte azt. Az első nyomtatott változatot május 9-én kapták meg a résztvevők. Ezt követte egy egy hónapig tartó általános vita, majd a június 6. és július 13. között 22 szekcióban, több száz felszólalással lefolytatott részletes vita. A 85. általános ülésen, július 13-án szavaztak először a teljes tervezetről. A szavazáson 601-en vettek részt, közülük 451-en szavaztak támogatólag, 62-en tartózkodtak, és 88-an ellenezték a pápa tévedhetetlenségének dogmába foglalását.
1965 december 7-én Boldog VI. Pál pápa záróbeszédével befejeződött a 2. Vatikáni Zsinat. A zsinat befejezésének ötvenedik évfordulójáról viszonylag kevés szó esik, pedig egy egyetemes zsinat az Egyház életének kiemelkedő eseménye (a tikáni Zsinat a 21. egyetemes zsinat volt). Egy rövid jegyzet keretében az esemény méltatása lehetetlen és még hiányzik az a történelmi távolság, amely lehetővé tenné a hatások elfogulatlan elemzését. A 21. egyetemes zsinat sok tekintetben más volt, mint az előző zsinatok. Általában a zsinatok összehívását az tette szükségessé, hogy valamilyen eretnekség ellen kellett a katolikus hitet egyértelműen megfogalmazni. A 2. Vatikáni Zsinatnak a zsinatot összehívó pápa akarata szerint nem ez volt a célja. A vatikáni kúria és az olasz püspöki kar jeles képviselői szerint viszont szükséges lett volna a katolikus tanítás ilyen szintű megerősítése is a modernizmussal szemben. Az elmúlt ötven év tapasztalata alapján bizony nem állíthatjuk, hogy a média és a zsinat utáni egyházi közbeszéd által elmarasztalt "konzervatív" csoport igénye teljesen megalapozatlan volt.