A Star Trek franchise 2009-es, többé-kevésbé sikeresnek mondható újraindulása után borítékolható volt, hogy a folytatás sem fog sokáig váratni magára. És a jóslatok természetesen beigazolódtak, hiszen a napokban debütáló Sötétségben alcímet viselő látványmozi jött, látott és győzött. Feltéve, ha győzelemként értékeljük a nézők totálisan hülyének nézését, a jól felépített, ám a végeredményt szemlélve lufiként kipukkanó marketinghadjáratot, vagy minden idők egyik leggyengébb forgatókönyvét. J. J. Abrams, aki valószínűleg életében nem vitt még vászonra olyan jelenetet, amit ne lopott volna valakitől – de ez nem gond, mert általában ezeket jól álcázza a kamera lencséjén megtörő és mindenkit elvakító állandó fényhatásokkal – ülhetett be újfent a rendezői székbe és bizonyíthatta a világ számára, miért jogosak az aggodalmak a szintén általa jegyzett Star Wars hetedik epizódjával kapcsolatban. Félreértés ne essék, természetesen nem ő az egyetlen, aki kizárólag bevett sablonokban, beállításokban és közhelyekben tud csak gondolkodni, de attól még nem értem, miért tekintenek sokan úgy rá, mint valami filmes messiásra.
És természetesen ezért a film végén megint nem fogja senki felelősségre vonni. Sőt, még megdicsérik érte! Mindössze annyit kellett volna tennie, hogy elmegy "A" pontba, kilő pár torpedót "B" célpontra, és hazamegy. 10 perc, vége a filmnek, és nincs semmi gond. De hiába, az egyéniségek olyanok, akiket nem lehet kordában tartani, és ha ez iszonyatos emberáldozatokkal is jár, kit érdekel?! Kirk kapitánynak az Isten sem mondhatja meg, mikor mit csináljon! Mostanra világossá vált, hogy ezeknek a filmeknek immár nem én vagyok a célközönsége. Annyi éven át szerettem a Star Trek világát, a sorozatokat, a filmeket, és most rá kellett jönnöm, hogy mégsem nekem, a rajongónak szánják ezeket a mozikat. Én már csak egy őskori lenyomat vagyok egy olyan korból, ami élvezhetetlen és fogyaszthatatlan a mai világ fiataljai számára. Ez azonban kölcsönös. Nekem sem veszi be már a gyomrom a felületes, igénytelen, ostoba és üres vackokat, amelyek egyedüli vonzereje a fény- és hanghatásokban rejlik. Aki ennyivel megelégszik, azok számára a film valószínűleg elmegy egy egyszer fogyasztható és könnyen felejthető hétvégi programnak.
HBO GO 2020. november 21. (12+) Star Trek Into Darkness 2013 132 perc 7. 7 84 72 Star Trek akció kaland sci-fi Főszereplők: Chris Pine Zachary Quinto Zoe Saldana Karl Urban John Cho Amikor az Enterprise legénységét hazahívják, kiderül, hogy egy a szervezeten belülről jövő megállíthatatlan erő felrobbantotta a flottát, és mindent, amit a flotta képviselt, és ezzel a világunkat válságba sodorta. Kirk kapitánynak személyes elszámolnivalója is van, elindítja az embervadászatot a háborús zónába, hogy elkapja az embert, aki maga egy tömegpusztító fegyver. Miközben hőseinket beszippantja az élet és halál világméretű sakkjátszmája, szerelmek kerülnek veszélybe, barátságok szakadnak szét, és áldozatokat kell hozni az egyetlen családért, ami Kirknek maradt, azaz a legénységért. Forgalmazó: HBO GO Az oldalon közölt képek és videók forrása és tulajdonosa a forgalmazó: HBO GO; illetve a gyártó(k): Bad Robot; az anyagok sajtóban való megjelenítéséhez a gyártó a forgalmazó közvetítésével adott engedélyt a Mozipremierek számára.
Jellemzők Cím: Star Trek - Sötétségben Eredeti cím: Star Trek Into Darkness Műfaj: Sci-fi Rendező: J. J. Abrams Színészek: Chris Pine, Zachary Quinto, Zoe Saldana Készítés éve: 2013 Képformátum: 1080p HD, szélesvásznú 2. 40:1 Stúdió: Paramount Játékidő: 132 perc Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Adattároló: Blu-ray Adattárolók száma: 1 Audióformátum: Magyar 5. 1, angol TrueHD 7. 1, cseh 5. 1, lengyel 5. 1, orosz 5. 1, thai 5. 1, török 5. 1 Nyelvek (audio): Magyar, angol, cseh, lengyel, orosz, thai, török Felirat: Magyar, angol, arab, bolgár, cseh, egyszerűsített kínai, észt, görög, héber, hindi, horvát, indonéz, izlandi, kantoni, kínai, koreai, lengyel, lett, litván, maláj, orosz, portugál, román, szerb, szlovák, szlovén, thai, török, ukrán Megjelenési idő: 2019. 08. 23 Tömeg: 0. 2 kg Cikkszám: 1301008
A hanghatásokra, valamint a látványra nyilván nem lehet panaszunk, sőt, kimondottan lenyűgöző az a világ, amit vizuálisan elénk tárnak, továbbá az akciójelenetek is lényegében rendben vannak. Azért hozzáteszem, hogy egy olyan korban, ahol egy film születésekor elsősorban a korhatár-besorolást, nem pedig a művészi szabadságot tartják szem előtt, csodákra senki sem számíthat, de legalább egy jó kis előzetest össze lehet ollózni a nézők beetetésére. Az én bajom sokkal inkább az, hogy a szép, de tartalom nélküli látványnál, dobhártyaszaggató robbanásoknál és a követhetetlenül zavarosan összevágott lövöldözéseknél azért manapság többet várna az ember. Főként úgy, hogy ebben az esetben egy Star Trek moziról van szó, ami a rajongók számára mindig is egyet jelentett a felfedezéssel, a kalanddal, az újszerű és érdekes helyszínekkel. A A film az előző részben már megismert színészeket vonultatja föl nekünk. A fiatal Kirk kapitányt Chris Pine alakítja ugyanolyan rosszul, ahogy azt megszokhattuk, Sylar (akarom mondani Zachary Quinto) újra a hegyes fülű Spock bőrébe bújik, és a legénység többi, fontosabb tagja is maradt ugyanaz, aki volt.
Ez rendjén is van, hiszen kell az állandóság a nézőnek, nehogy szegények elveszítsék a fonalat az epizódok között. Az viszont már nincs rendjén, hogy ezek a bizonyos szereplők értelmi és érzelmi tekintetben egyaránt tizenéves kölykök szintjén állnak, akik kamaszos lázadással, szerelmi civódással és hisztis besértődésekkel próbálnak maguknak személyiséget varázsolni. Ha nem próbálná elhitetni velem a mozi, hogy egy űrhajó felelősségteljes legénységét látom, azt hinném, hogy egy dedós osztályba kerültem, ahol a legsúlyosabb probléma az, hogy ki kinek az öribarija és ki szereti jobban a másikat. A morálisnak beállított helyzetek legfeljebb olyanok számára adnak okot gondolkodni, akiknek az életkora még csupán egy számjegyből áll, a karakterekben pedig annyi az élet, mint egy darab kavicsban. Ezen sekélyes középszerűség alól mindössze két kivételt találunk az egész filmben. Az egyik Spock, aki egy darabig egészen jól hozza azt, amit a figurától elvár a néző. Aztán egy ponton ős is beáll a sorba azzal, hogy elkezd pityeregni, amivel egy pillanat alatt kicsinál mindent, amit addig felépített.
Bizonyára sokunk számára ismerős a filmtörténet klasszikusának, a Római vakációnak híres jelenete, amikor a Gregory Peck oldalán először feltűnő gyönyörű színésznő, Audrey Hepburn izgalomtól reszketve bedugja kezét az Igazság szájába. Az 1953-ban bemutatott, többszörös Oscar-díjas, fekete-fehér film egész cselekményét az olasz fővárosban vették fel (az idegen országokban való forgatás akkoriban ritkaságnak számított), így a filmnek köszönhetően rengeteg római látnivaló kapott akkor különleges reklámot. Ezek egyike a Santa Maria in Cosmedin templom előterében található Bocca della Verita, azaz az Igazság szája is. A bájos rómán kori templom, és a hozzá kapcsolódó, de sokkal idősebb kőkorong Róma egyik legszebb részén, a Tevere közelében, a Capitolium és a Palatinus dombok között elterülő Forum Boariumon, azaz az ókori római marhapiac területén található, a tér neve ma Piazza della Bocca della Verita. Már maga a tér is érdemes a komolyabb szemrevételezésre, s ha itt járunk, semmiképpen ne felejtsük el megtekinteni az itt álló Fortuna Virilis- (ma Portunus-), és a Vesta-templomot (ma Hercules Victor), valamint a Janus-ívet se.
Az igazság szája közel van a Circo Massimo-hoz. Sétálsz ezen a néven az utcán, amely egy adott pillanatban a Via della Greca nevet kapja, és ott már láthatod a templomot és a zsúfolt embereket, akik arra várnak, hogy a kezedre várják a régi márványdarabot. Az órák reggel 9 és 6 óra között vannak a belépés ingyenes. Télen kevesebb ember van, és az órák fel vannak osztva, 10 és 12 óra, valamint 3 és 5 óra között. Ugyanaz az idő, mint a templom, ezért ne felejtsen el sétálni a templom körül, hogy megnézze azokat a varázslatokat, amelyekről korábban meséltem. Nem megy Olaszországba? Akkor talán megnézheti annak egyik másolatát: van egy a Luxemburg-kertben, Párizsban, egy másik a kaliforniai Alta Vista kertben, és ha meglátogat egy kaszinót, megtalálhatja azt a játékgépekben. Igen! Szeretne könyvet foglalni? A cikk tartalma betartja a szerkesztői etika. A hiba bejelentéséhez kattintson a gombra itt.
Az asszony megtudta, mikor mennek férjével az Igazság szájához, s szólt a csábítónak, hogy aznap jöjjön velük szemben az úton. Így is történt. A gaz csábító mikor meglátta az asszonyt férjével, vidám bolondot tettetve nekiszaladt a férjnek, meglökte az asszonyt, átölelte, majd vidáman továbbment. Az asszonynak be kellett tennie kezét a szobor szájába, férje pedig esküvésre szólította fel imígyen: Asszony, esküdj meg, hogy nem ölelt téged más rajtam kívül! Az asszony így válaszolt: Esküszöm, hogy csak te, na meg az a férfi, aki előbb majdnem fellökött téged, s engem átölelt. A férj megnyugodott, az Igazság szája pedig az igaz-hazugságtól úgy megsértődött, hogy azóta nem hajlandó senkinek a kezét leharapni. Akkor sem, ha hazudik. Rengetegen jönnek el ide, az Igazság szájához, amely egyes feltevések szerint az ókorban vízköpő lehetett, esetleg egy fürdő dísze. Ma már turisztikai látványosság, ahol naponta százak, sőt ezrek fordulnak meg. Érdemes megnézni a templomot, melynek előterében van az igazság szája.
Nem mondhatjuk azt, hogy nem volt lehetőségünk megismerni az igazság beszédét. Ott van a polcunkon. De ott van a szívünkben? Ki is Jézus valójában? "Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. " (Kol 1, 15-17) Pál itt egy gyülekezeti himnusz idéz, amelyben Krisztust állítja a mindenség középpontjába. "Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. " (Kol 2, 9-10) " Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. " (János 1, 1-3) " Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk.
E szép tér nevét a szemben álló ókeresztény templom előcsarnokában levő, kőből faragott maszkról nyerte. Közeledésünkkor még csak töredékesen, majd teljesen kibontakozik az antik római építészet egyik legépebben maradt gyöngyszeme, Fortuna Virilis ion temploma. Fortuna Virilis templomát a köztársaság korában, az i. e. I. században építették, amikor a hellenisztikus hatások az alakuló római jellegzetességekkel már erőteljesen átszövődtek. Mindez a pódiumra helyezett templom hangsúlyos irányítottságában és az oszlopok alkalmazásának sajátos módjában igen szépen kifejezésre jut. A jellegzetesen irányított kialakítású épület tőszomszédságában a másik alaptípus, a központos elrendezés is megjelenik. Pároszi márványból faragott korinthoszi oszlopok keretezik az i. századból fentmaradt körtemplomot, az alakja után -igen helytelenül – Vesta-szentélynek nevezett épületet. Valójában Hercules Victoriusnak szentelték. Közelében áll az 1715-ben felállított Triton-kút A két antik emlék hátterében, ha az enyhén emelkedő kis park fái között felsétálunk, megcsillan a Tiberis tükre s a folyóban a sziget, az Isola Tiberina.