Augusztus 1-től a Soproni Egyetemért Alapítvány kuratóriuma prof. dr. Fábián Attila egyetemi tanárt bízta meg a Soproni Egyetem irányításával. Dolgozószobájában beszélgettünk városunk egyetemének új vezetőjével. Fábián Attila Helyettes Államtitkár – Magyar Orvosi Kamara - Egyetemről A Kormányba: Dr. Fábián Attila. – Beavatna bennünket szakmai életútjának fontosabb állomásaiba? – Harminc éve dolgozom az egyetemen. Az Erdészeti Üzemtani Tanszéken kezdődött a pályafutásom, közben elvégeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen az Ipargazdasági Szakot, így hamarosan átkerültem az akkor induló Közgazdasági és Vezetésfejlesztési Intézetbe, amely később átalakult az egyetem Közgazdaságtudományi Karává. 2000-ben lettem a vezetője a Nemzetközi és Összehasonlító Gazdaságtani Tanszéknek, később a Nemzetközi és Regionális Gazdaságtani Intézet igazgatója. 2017-ben vehettem át egyetemi tanári kinevezésemet. Négy cikluson át voltam dékánhelyettes, öt évén át, 2018-ig a kar dékánja lehettem. Oktatói munkám mellett rövid ideig az Emberi Erőforrások Minisztériumában az egészségügyi gazdálkodásért és intézményfelügyeletért felelős helyettes államtitkárként dolgoztam.
Kiemelte, hogy a helyettes államtitkárok elsősorban a döntés-előkészítésben vesznek részt, emellett segítenek megtalálni az intézményeknek a legjobb utat, melyhez sok párbeszédre lesz szükség.. A továbbiakban többek között az én feladatom lesz annak felügyelete is, hogy az intézmények adósságállománya ne termelődjön újra - részletezte a helyettes államtitkár, aki kinevezését kedden vette át a minisztertől. Az emberi erőforrások miniszterétől Dr. Kásler Miklóstól, a mai napon átvették kinevezésüket az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkárai. Kép letöltése Dr. Csányi István, koordinációs ügyekért felelős helyettes államtitkár, Dr. Fábián Attila, Egészségbiztosítási Alap Működtetéséért felelős helyettes államtitkár, Dr. Katona Gábor, jogi és közbeszerzési helyettes államtitkár, Dr. Nagy Szilárd, egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár, Dr. Nemcsok Dénes Sándor, EU fejlesztések végrehajtásáért felelős helyettes államtitkár, Dr. Sölch Gellért, stratégiai helyettes államtitkár.
A Népszava akkor azt írta, a miniszter a vége felé hozzászólni sem volt hajlandó az államtitkárához, akinek többször átnyúlt a feje felett a területét érintő döntésekben, és külföldi taratózkodása alatt megpróbálta elérni, hogy a miniszterelnök megváljon tőle. Az új egészségügyért felelős államtitkár Horváth Ildikó Csányi Endre Péterhez hasonlóan a Korányiban volt orvosigazgató.
Hogy a másik oldal, az "elnyomóké", már korántsem ilyen árnyalt, az dühítő lehet ugyan a mai angolok számára, de a néző végül is nem veszít vele sokat. A Felkavar a szél címéhez méltóan felkavaró alkotás, de annál is több: okos. Felkavar a szél (The Wind That Shakes the Barley) német-olasz-spanyol-francia-ír-angol történelmi dráma, 2006 (127 perc) rendező: Ken Loach forgatókönyvíró: Paul Laverty operatőr: Barry Ackroyd szereplők: Cillian Murphy Padraic Delaney Liam Cunningham Gerard Kearney William Ruane Orla Fitzgerald IMDb-átlag: 7, 7
Az eredeti címnek (The Wind That Shakes the Barley – "A szél, ami felkavarja az árpát"), amit Robert Dwyer Joyce 19. századi ír költő megzenésített balladájától kölcsönzött a rendező, különleges jelentősége van a film teljesebb megértése szempontjából. A dal (amely természetesen elhangzik a moziban is) története szerint egy ifjú ír feláldozza a szerelmét, és elhagyja kedvesét, hogy csatlakozhasson az 1798-as angolellenes felkeléshez. S hogy mi köze mindennek az árpához? A lázadók gyakran árpaliszttel tömték meg a zsebüket a hosszú menetelésekre felkészülve; ebből nőtt ki az a hagyomány a felkelés után, hogy a jelöletlen tömegsírokra árpát ültettek a gyászoló túlélők – ezzel is szimbolizálva a brit önkényuralom elleni ír ellenállás megújuló természetét. A címválasztásból nem csak a film témájára lehet következtetni, de arra is, hogy Ken Loach meglehetősen rendhagyó nézőpontot választott története elmeséléséhez: angol létére az írekkel azonosul. Így az ő szemszögükből láthatjuk az eseményeket; aminek okán egyébként rengetegen bírálták a direktort, egyoldalúsággal vádolva őt.
Filmkritika Durucz Dávid kritikája Minden nemzetnek megvan a maga szégyellnivalója. És minél nagyobb egy nemzet, annál több szégyenfoltot kell takargatnia. A legjobb példa erre a hagyományosan sokat bírált Egyesült Államok, a maga hiperagresszív külpolitikájával. Most azonban ismét felhívják a figyelmünket arra a tényre, hogy egykori kolonizálóihoz képest a mai Amerika politikai elitje bizony ipari tanuló... A britek építették ki a történelem legnagyobb gyarmatbirodalmát, amit egész a második világháborúig többé-kevésbé sikeresen megtartottak; aztán elkezdődtek a függetlenedési folyamatok földgolyónk számtalan pontján. Ahhoz, hogy ennyi távoli országot központi irányítás alatt lehessen tartani, bizony nem kevés erőszak kellett. Ám ha az angol elnyomás és brutalitás példáit kutatjuk, nem szükséges egész Afrikáig vagy Ázsiáig elmennünk: a legközelebbi "megzabolázhatatlan" gyarmat Írország volt. A Smaragdszigetet 1801-ben, az Act of Union elnevezésű törvénnyel egyesítették Nagy-Britanniával majd' hat és fél évszázadnyi erőszakos megszállás után.
Nincsenek igazán jó vagy rossz karakterek – az írek között -, csak sziklaszilárd elképzelések, amikhez a végsőkig tartják magukat a falu hősies lakosai. Minden tettüket egy szebb, jobb, de leginkább szabadabb Írország utópiaképe motiválja. Nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza; kénytelenek vagyunk tehetetlenül nézni, ahogy a szereplők egyre csak közelednek az elkerülhetetlen tragédia felé. Szabad Írország kontra brit gyarmat – ennek kéne lennie az alapkonfliktusnak; ehelyett azonban a hazaszeretet különböző felfogásai kerülnek szembe egymással. Mert hisz semmi sem fekete vagy fehér. Főleg Barry Ackroyd csodaszépen fényképezett képein; ahol a Smaragdsziget zöldellő hegy-völgyei valamiért megrekednek félúton a népmesei táj és a barátságtalan vadon között. Nem az emberek változnak, hanem a világ változik túl gyorsan körülöttük - ezt a változást érzékelteti a kiváló operatőr hibátlan munkája. A film tehát tele van feszültséggel, drámai konfliktusokkal. Ahogy azt már megszokhattuk a brit mozi legnevesebb képviselőitől, ezt a belső feszültséget nem csak remekbeszabott forgatókönyvekkel, de tökéletes színészvezetésükkel is illusztrálni tudják nekünk.