Egyre inkább kezd teret hódítani a világon a biokertészet, normák ide vagy oda. Az emberek többsége már szeretné kiiktatni minden lehetőségét annak, hogy vegyszerekkel mérgezze terményét és igy ezáltal közvetlenül önmagát is. A természet megtalálta a módját, hogy önmagát újítsa, sajnos az emberi beavatkozások rengeteg káros anyagot juttattak a termőföldekbe, a levegőbe, a folyók vizébe. Dipel DF Biológiai Rovarölő Szer Hernyók Ellen. Gondolom, még sokan emlékeznek a gyászos emlékű DDT porra. Hatásossága nem is vitatott, csak nehezen lebomló mérgező vegyület, melyet a növények magukba szívtak és így az emberi szervezetbe is bejutott. A kertészeket már foglalkoztatja, hogy lehet-e műtrágyák, szintetikus mérgező anyagok nélkül gazdagítani, védelmezni a kártevők ellen a termőföld erejét, a terményt. És a biogazdálkodás határozott igennel felel rá. Akik nyitott szemmel figyelik a természetet, azok sokat tanulhatnak tőle manapság is. Most egy csokorra való biokertészeti tapasztalatot szedtem össze, hátha a tavasz közeledtével valaki hasznosítani tudja az olvasottakat.
Atkák A muskátlit leggyakrabban a kétfoltos takácsatkák ( Tetranychus urticae) károsítják, amelyek a levél fonákján telepszenek meg. A nyolclábú, apró állatkák pókhálószerű szövedéket szőnek, ami a molyhos állómuskátlin alig vehető észre. A szívások nyomán a levél sárgul, megbarnul, majd lehullik. Különösen száraz, meleg időben szaporodnak el tömegesen. Atkairtó szerekkel védekezhetünk ellenük. Hogyan védjük növényeinket a takácsatkától? >> Kétfoltos takácsatka 4. Amerikai lepkekabóca Az amerikai lepkekabóca ( Metcalfa pruinosa) az utóbbi néhány évben jelent meg Magyarországon. Az állat 2-3 mm hosszú, hófehér. A levéltetvekhez hasonlóan tömegesen lepi el a hajtásokat és a fiatal leveleket. Kártétele a levéltetvekéhez hasonló. A védekezés viszont sokkal nehezebb, mert az állat testét vastag fehér viaszréteg fedi. Ezt a viaszréteget a hajtásokra is fölviszi, amitől a hajtás is fehér bevonatot kap, ezt a bevonatot a károsítok elpusztítása után is csak mechanikus úton (lemosással) lehet eltávolítani.
Más szóval: de jó szag van itt! Újabb gondolat. Egy könyvespolc: táj. Ennyi könyvespolc egy teremben: távoli hegyvidék. Távolról minden könyvespolc egyforma, ahogy minden hegyvidék is. De az ember mégse mindig ugyanabba a hegységbe megy túrázni. Mi itt most kaptunk egy új, ismeretlen hegységet. Endemikus állatokkal, növényekkel, lejtőkkel és kapaszkodókkal, váratlan, lélegzetelállító panorámákkal, ravasz, vicces, sőt, itt-ott tán botrányos dedikációkkal, amiket fel lehet fedezni a könyvekben, egy-egy lapok között felejtett levéllel, és Esterházy Péter és Gitta alkalmi könyvjelzőivel, bármiféle papírból. Újabb gondolat: valami méltót kéne itt csinálni. Esterházy péter margit reén reen funeral home. Valami nagyszerűt. Lesz ilyen. Lesznek itt középiskolai órák. Gimnazisták járnak majd ide. Az méltó lesz. Pedig ott, a terem végében, a hátsó polcok mögött fognak idétlenkedni vagy csetelni, rájuk is fog szólni a tanár. De az nem baj. Életet fognak idehozni. És az élet méltó. De találni is fognak itt. Mert itt is az lesz. Egy másféle, mint az övék.
Láttam-e ezeket a könyveket még ott? Eredeti élőhelyükön. Magyarán: voltam-e én vendég Esterházyéknál? Hát… mintha. (Vendégszöveg az voltam egyszer, ott vagyok szemben a polcon. ) Sajnos nem emlékszem. Van valami halvány emlékem évtizedekkel ezelőttről, valami nagy értelmiségi társaságról, és annak közepette valami borzasztó elfogódottságról és szégyenteljes meneküléspánikról, és ez az emlék mintha a Rómaifürdőhöz kötődne, de akkor se tudom. „Esterházy Péter túl fogja élni a könyveket” - Kemény István köszöntője az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár megnyitóján - Fidelio.hu. Pedig mire érdemes emlékezni, ha még erre sem? De azért van, amire biztosan emlékszem: hogy mikor nem voltam odabent. Ajánlást kértem Esterházy Pétertől a nyolcvanas évek vége felé. Talán Móricz ösztöndíjra. Ágival, aki később a feleségem lett, mentünk el az ajánlásért, egy verőfényes, szép tavaszi reggel. Esterházy Péter kijött a kertkapuhoz, ideadta a kedves ajánlást, ő maga is kedves volt, megköszöntük szépen, majd még közölte, hogy nem hív be minket egy kávéra, mert már elkezdett dolgozni. És visszasétált ezek közé a könyvek közé. (Illetve azok közé, amik ezekből akkor már megvoltak. )
A Harmonia caelestis egyik legismertebb műve. Legeza Ilona írja: "Nemcsak vérbeli Esterházy-alkotás, nemcsak vaskos regény, de valóban igazi nagyepika is, persze nem éppen hagyományos módon. Esterházy Péter; Marianna D. Birnbaum: Esterházy-kalauz *03. Mintha első igazán érett művéhez, a Termelési regényhez (egyúttal népszerűsége mindmáig kiapadhatatlan forrásához) kapcsolt volna vissza a szerző az új munkájával, persze tetemesen bővítve, valóban egyetemessé téve az abban megpendített motívumok egész sorát. Ez a regény is két részből áll, egy Számozott mondatokat tartalmazóból és Egy Esterházy család vallomásai című, ugyancsak számozott részekből álló könyvből.