"Gyere édes, jöjj és korrumpálj, és a csókodért mondd meg, mi jár. " "Győri barátaimnak, szeretettel... " – ennyi kommentet írt Bródy János szerdai Facebook-posztjához, amelyben egyik 2016-os dalát osztotta meg. Terítéken a romlás világa; avagy pajzán történet a korrupcióról műfaját tekintve kuplészerű dalban, és a felhomályosító animációban; ironizáló hangulatban – olvasható a klip alatt. Ide kattintva eléri a Nyüzsi további cikkeit, azonnali véleményeket, érdekességeket, szórakoztató mémeket, gif-eket, videókat. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és mindennap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket. Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, támogassatok bennünket! Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk számotokra!
Az 1966-os első Táncdalfesztiválon megosztott második díjat nyerő Még fáj minden csók című számuk megosztotta a közönséget is, de az 1968-as fesztiválról az Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel szinte minden díjat elhoztak. Az Illés – az Omega és a Metró mellett – az ország legnépszerűbb zenekara lett, dalaik a slágerlista élén tanyáztak, koncertjeik hatalmas sikert arattak. Számaik zömét Szörényi Levente szerezte, a Bródy János által írt, gyakran áthallásos, politikailag kényes szövegek az előző nemzedék magatartásmintái ellen lázadó ifjúság életérzéseit fejezték ki. Állandó nyomás alatt álltak, a hatalom megpróbálta kontrollálni, egyben az ifjúság megnyerésére is felhasználni őket. Rendre kifogásolták szövegeiket, nyilatkozataikat és viselkedésüket, 1970-ben Budapesten nem léphettek fel, így lettek "a vidék legjobb zenekara". Illés Lajos végül belefáradt a hercehurcába, és 1973 végén feloszlatta a zenekart. Bródy a Szörényi testvérekkel együtt a Fonográf együttesben folytatta.
2021. április 6. 12:52 MTI Bródy János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, szövegíró, zeneszerző, az Illés, majd a Fonográf együttes tagja április 5-én múlt hetvenöt éves. Budapesten született Bródy András matematikus-közgazdász és Vajna Márta tanárnő gyermekeként, dédapja Maróti Géza építész és iparművész volt. Kiskorában zongorázni tanult, majd átváltott a gitárra. Villamosmérnöknek készült, le is diplomázott, de életét akkor már a zene töltötte ki. Érettségi után, 1964-ben Koncz Zsuzsa ajánlására került a később legendássá vált Illés zenekarba, ekkor ragadt rá a Tini becenév. Az együttes klasszikus felállása – a gitáron és billentyűs hangszereken játszó Bródyn kívül Szörényi Levente énekes-gitáros, Szörényi Szabolcs basszusgitáros, Illés Lajos billentyűs, Pásztory Zoltán dobos -– 1965-re alakult ki. Az év nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban játszottak, itt születtek meg az első magyar nyelvű beatdalok ( Az utcán, Óh, mondd). Még az év során elkészült az első magyar nyelvű beat kislemez ( Táskarádió), és Koncz Zsuzsa a tévében elénekelte Rohan az idő című dalukat, innen számítható a magyar nyelvű beatzene.
Illés Lajos, az Illés együttes alapítója később Kisorosziban volt kántor, felesége, Makkai Lilla lelkész mellett. Ezzel a néhány sorral emlékezünk a híres zenészre, aki a színpadon és a templomban is megtalálta, hogyan segíthet zenéjével másoknak. A művész ma lenne nyolcvanéves. Fotó: Facebook / Illés Lajos emlékére Illés Lajos 1942. március 18-án született Budapesten. Édesapja szintén a Lajos nevet viselte, édesanyja Toldy Irén volt. Testvérével, Illés Károllyal már 1957-től zenéltek együtt, végül 1960-ban alapították meg az Illés együttest. A zenekar aranykorának az 1965 és 1973 közötti időszakát szokás tekinteni, amikor Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs mellett Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos társai a zenélésben. 1973 és 1982 között a zenekar még új módon összeállt, de ezek után Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult. 1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Demjén Ferenc vagy Somló Tamás.
Torokszorító vallomást tett élete válságáról Jolly felesége Álmatlan éjszakák, mély szomorúság, és folyamatos stressz jellemzi az utóbbi időszakban Suzy életét. Az énekesnő először az AcNewsnak beszélt arról, miért írta ki egy hirtelen elhatározásból a közösségi oldalára, hogy férje, Jolly egyedül folytatja a karrierjét, és miért törölte a posztot néhány órával később. Egyesek szerint a házaspár válni készül. Királyvári Zsuzsanna erről is kifejtette a véleményét. Suzy nem érti az embereket. Legalábbis azokat, akik rendszeresen az ő magánéletében vájkálnak. Persze tudomásul veszi, hogy híres emberként ezzel együtt kell élnie, néha mégis betelik nála a pohár. Pláne akkor, ha az elmondása szerint alaptalan híreket kezdenek róla terjeszteni. Most éppen azt csiripelik a madarak, hogy éppen válni készül Jollyval, ám ő ezt határozottan cáfolja. De akkor mégis mi történt? – tehetné fel a kérdést a nagyérdemű. "Éjszakánként nem alszom, mert folyamatosan kattog az agyam. Anyai, női, feleség-lelkem van.
Müllner Csaba © Fazekas István A tetoválást évtizedeken keresztül csak pejoratív kontextusban emlegették a nyilvánosságban... M. Cs. : Persze, ez volt ennek a rendje, részben a bűnözői életmód vizuális megjelenítése, a bohém, tengeren élő, számkivetett emberek, vagy éppen ősi, archaikus világok sokszor félelmetes és misztikus kódjai voltak a tetoválások. Ez mára megváltozott, a fiatalabb generációknak ebből a pejoratív töltésből semmi sem maradt. Keresési eredmények Müllner Csaba. Mert az, hogy vászonra, papírra vagy a bőrre történnek ezek a jelhagyások, őket már nem érdekli, és már ki sem csapja a képzeletbeli biztosítékot, hiszen ez csak médium, közvetítő, mindegy, hogy élő ember vagy halott vászon a felülete. Ami egykor határsértés volt, ma divat lett. Gondolj bele, ami régen az elég zűrös életet élő tengerészek vagy egy spirituális üzenetet továbbvivő törzsfőnök testén volt, az ma egy jól szituált családból származó fiatal srác viseli magán akár már középiskolás korától, köszönhetően a technikának és a mindent elfogadó világnak.
A Magyar Tetoválók Szövetségének alapító tagja voltam 1999-ben. Alelnökként kezdtem, majd 2003. óta, mint elnök dolgozom a Szövetségben. A Tattoo Magazinnak 2000. augusztusa, tehát a lap indulása óta vagyok a főszerkesztője. Minden törekvésem arra irányult, hogy megfelelő menedzsmentet biztosítsak a Szövetség számára, minél szélesebb körben megismertetni, és művészetként elfogadtatni ezt szakmát. KŐBÁNYA GYÖNGYSZEME: MÜLLNER CSABA ÉS A TATTOO DE SADE. Ettől a kezdeményezéstől azt várom, és azért fogunk dolgozni, hogy a magyar tetováló szakma ismét rangjának megfelelő elismerést kapja meg az egész világon. '
És félve kevesebb esélyed lesz arra is, hogy hamar megdögölj. Bár azért minden ilyen kísérletem olyan, mintha picit meghalnék. Viszont a feltámadást is ezerszer jobban élem így meg. Most leginkább szenvedélyes siklóernyős vagyok, meg hajóskapitány, de nagy kedvvel vettem részt barlangi mélymerülésekben is. Anno olyan barlangokat fedeztünk fel a majdnem 8 km hosszú járatszelvényekkel rendelkező Molnár János barlangrendszerben, ahol élő ember nem járt korábban. Milyen időközönként vagy veszélyes szitukban? M. : Hetente. A barlangi búvárkodást abba kellett ugyan hagynom 3 éve, mert lezuhantam ejtőernyőzés közben, és maradandó sérüléseim lettek, amik nem engedik a technikai mélymerülést. Tele vagyok vasakkal, de nagyon durván. Foltoztak, toldoztak, éppen most a térdemet, de korábban új ínszalagokat is csináltak már, érproblémáim is voltak, a combomban is van egy negyvenvalahány centis vas. Bemutatkozás :: Tetovalok-kepviselete. Állandó fájdalommal élek, de ez is arra figyelmeztet, hogy "vagyok". Minden szempontból. Ennek persze megvan a maga könnyed oldala is, amit szintén komolyan veszek: mert a hajóskapitányt és a pilótát szeretik a lányok nagyon.
Vannak tanítványaim, igaz, nem sok, akikre büszke is vagyok. És nagyon jó tetoválók vannak a világban, sok nő is, és én ennek örülök, szeretem és tisztelem a tehetséget mindenben. A 24/24 órás, állandó kalandban, változásban élő embereket tisztelem. Ezért nincs családom, pedig a gyerekeket nagyon szeretem. Meg kéne tanulnom vágyakozni arra, amim már megvan, ahogy azt a bölcsek mondják, de sajnos az nem én lennék már. Képtelen vagyok rá. Határsértő vagy művészként is, és az élet egyéb területein is imádod a kívülállást. A sebesség, a magasság, mélység – minden vonz, és ez áll össze egyfajta hedonista Müllner-univerzummá. M. : Mielőtt hőssé avatsz, elmondom, hogy félek a haláltól, sosem halnék meg, ha birtokában lennék az élet vizének. Szóval nem a halált kísértem a külvilág által őrültségeknek mondott kísérleteimben, hanem inkább az élet teljességét élem át a mélység és magasság segítségével. Sosem tudatosan, mert inkább megtalálnak ezek a dolgok. És félek is, persze. De félni jó, mert az részben tisztelet is.
A weboldalon cookie-kat használunk (a nejlonzacskók meg fulladást okozhatnak... ), amiről az EU szerint muszáj szólnunk. A NOWmagazin további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Mármint nem úgy, érted... Ez van