Tartós együttállásban lesz eme két, erőteljes és a sorsunkat sok szempontból meghatározó és befolyásoló bolygó. Talán ez a legkiemelkedőbb asztrológiai eseménye a következő 2, 5 évnek. Január 22-től az együttállás hatáskörébe kerülünk, az erőtér már érezhető. Azon gyermekek, akik ezen periódusban látnak napvilágot, keményen fognak küzdeni a látványos eredményekért, mindemellett a kibontakozásuk kemény diónak ígérkezik. Fel kell törni a héjat, ám, akiknek sikerül, azok forradalmi dolgokat fognak alkotni. Plútó intenzív energiája, valamint a Szaturnuszi fegyelem ötvözete jó kilátásokkal kecsegteti ezt a generációt. Bár nem könnyen, ám kifejezésre jutnak az ambíciók, ezekért pedig elkötelezetten és türelmesen fognak dolgozni. Jó fényszögekkel ez az együttállás kiemelkedő teljesítményeket eredményezhet. Lendület: 2019. április és május Legpontosabb együttállás: 2020. január Lendületvesztés: 2020. májustól szeptemberig Lényeges teendők: beismerés, felelősségvállalás, jelenlét, megélés, régi rendszerek lerombolás, áttörés.
Asztrológiailag ide soroljuk a társadalmi struktúrákat, gazdasági, pénzügyi területeket, a meglévő határokat, de a földben rejlő értékeinket is. Számomra megjeleníti Földanyát magát, mely a legerősebb stabilitás és fizikai realitás az életünkben. Mindkét planéta tartalmát erősen összekapcsoljuk az árnyék fogalmával, melynek egyéni, családi, nemzeti és összemberi régiói is vannak. Kollektíven is hasonlóan működünk, mint egyénileg. Amitől öntudatlanul félünk, ott külső bűnbakot keresünk, s a kivetített ellenségképre akár paranoid módon, támadólag reagálhatunk. A belső bizonytalanságérzetet külső kontrollon keresztül akarjuk ilyenkor kordában tartani. Egyszerűbben, a félelmeink miatt görcsösen kontrollálni akarunk mindent. Kevésbé hajlunk a másik nézőpont elfogadására, az együttműködésre és a kiegyezésre. Képzeljük el, mindez hogyan jelenik meg nemzetek, országok, társadalmak életében! A Szaturnusz és Plútó együttállása évszázadonként háromszor jön létre… Az előző évszázad időpontjai segíthetnek abban, hogy tisztábban lássuk, milyen típusú hatásokkal találkozhatunk a jelenben.
A Volt egyszer egy téka nem csupán beszélő fejekkel terhelt anekdotázás, hanem számos vizuális geggel, a VHS-hordozóra jellemző poénnal teletűzdelt, külön elkészített blokkokkal, és archív anyagokkal kiegészített vizuális patchwork, ami közé nem átallunk még pár másodperces tékás filmjeleneteket is néhol betoldani (mert valahol a filmismeretnek is ki kell ütköznie). A Volt egyszer egy téka világpremierje a 15. James Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos programjában lesz. Rendező: Csizmazia "Cheese" Gábor Forgatókönyvíró: Csizmazia "Cheese" Gábor Szereplők: Rudolf Péter, Hajós András, Simon Kornél, Puskás Péter, Mucsi Zoltán, Pálfi György, Mátyássy Áron
A Corvin téka és az Odeon többi tékás helye gyakorlatilag filmes könyvtárként működött. Egy biztos pont volt, ahol a filmbolondok hozzájuthattak igényeiknek megfelelő filmekhez, ami egyáltalán nem volt egyszerű akkoriban. Ezenkívül közösségi hely volt, amolyan filmes fórum, vagyis ami manapság inkább online történik, annak volt egy földrajzilag meghatározható helyszíne. Az erről szóló film közösségi finanszírozásban bízik, a véglegesítéséhez az Indiegogo -n lehet hozzájárulni. Ki járt még tékába?
A Corvin téka eléggé adta magát (az akkori lakhelyemtől kb. öt perc sétára volt, gyakorlatilag útba esett). Ebből könnyen napi egy filmkölcsönzés lett: hazafele kivettem a filmet, másnap visszavittem, vagy újra cseréltem. És ez tényleg más korszak volt, nem voltunk ennyire digitálisak, így sokszor ott álltam hosszasan a kazik előtt, válogatva, hogy melyik legyen a következő. A téka úgy működött, hogy csak az üres VHS dobozok voltak kitéve, s amikor kiválasztottam a filmet, akkor a srácok a polcról levették a kazit. De volt valami tékás szuperképességük, mert sosem keresgették: ahá, Fellinitől A bikaborjak – és hátranyúlt jobb kézzel, oda se nagyon nézett, és már adta is oda. Mivel főleg az érfelvágós művészfilmeket toltam akkoriban, mindig megkaptam a "Tartalmas szórakozást", mert mi más lett volna, "Jó szórakozást" biztosan nem. Forrás: A hetedik sor közepe Később, 2001-ben lett egy listám (amikor az ELTE filmszakára készültem), úgyhogy az ajánlott filmlistát kicsit autista jelleggel A-tól Z-ig végignéztem.
A többi ismert, népszerű filmbevágás az interjúkra, sztorikra reflektálva montázsszerűen jelenik meg. Én magam a 2000-es évek második felében a Corvin moziban dolgoztam, ennek köszönhetően volt szerencsém a film rendezőjét és több, a filmben megszólaló Odeon-tékást is személyesen megismerni, így testközelből megtapasztalhattam azt a közösségi életet, pezsgést, ami szerves része volt a "tékázásnak". Ez az egész valóban sokkal többről szólt, mint hogy az ember elment egy filmet kikölcsönözni. A filmes diskurzusokon túl gyakorlatilag bármiről lehetett beszélgetni a tékásokkal vagy az épp ott lévő kollégákkal, kölcsönzőkkel. A filmek iránti rajongás, és az ebből fakadó találkozások, beszélgetések, olyan miliőt teremtettek meg az Odeon-tékában, hogy sokan már akkor is idejöttek, ha nem akartak éppen kölcsönözni. Igazi szociális kultúrtér volt ez. Közben teltek, múltak az évek, és a fent említett rohamos technikai fejlődésnek köszönhetően bezártak a videotékák, véget ért egy korszak, ami soha nem fog visszatérni.