Pedig reménykedtem, hogy ha már szerzett magának saját mozit a Pannonia, akkor ott a filmjeit is bemutatja majd. :( 2016-02-24 10:40:58 #18 Van, aki éjszaka felébred és nassol a hűtőből és van, aki a polcról nassol filmet. Ma ez jött rám, hogy régen láttam, így fél éjszaka háborúztam filmileg. Valaha, amikor még csak kerítésre rajzolva láttam videó lejátszót, az volt a kedvenc szövegem, hogy ha egyszer lesz nekem ilyen, akkor a halál 50 órája miatt lesz, és azt fogom nézni mindig. Nagyon elragadott évtizedekkel ezelőtt, mondatok vannak benne, amik azóta bennem is. Talán azért, mert az amerikaiak is tiszteletre méltók benne, meg a németek is. Most így sokadszorra jobban feltűnnek a filmben a furán pozőr karakterek, amik régen biztos, hogy nem tűntek annak, Robert Ryan nagyon, Dana Andrews eléggé, Fonda mintha mindig behúzott nyakkal csetlene-botlana, Bronson meg csak úgy lazán képviseli az alacsonyabb beosztású bölcs fölényét a sok hülye góré között. Igen színpadias jelenetek (is) vannak.
Battle of the Bulge / A halál 50 órája (1965) - Kritikus Tömeg A halál 50 órája ( Ken Annakin) amerikai akciófilm, dráma, háborús film főoldal képek (16) díjak cikkek vélemények (23) idézetek érdekességek (1) kulcsszavak (7) Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned. Spoilerek megjelenítése 2018-12-22 15:01:06 csabaga (5) #23 A Franco rezsimnek fontos volt, hogy sok 'Big Budget' filmet forgassanak ott, a producerek meg gyakran partnerek voltak ehhez. előzmény: matykocska (#22) Nemrég újranéztem sok év után. Háát... kicsit megkopott sajnos. A színészek jók benne, és tetszik, hogy a németeket nem állítják be tökelütött idiótának, ahogy az a legtöbb hasonló filmben lenni szokott. Az akciójelentetek viszont szerintem elég nevetségesek benne, főleg amikor eltalálnak valakit. Ennél még én is hitelesebben eljátszanám. Történelmileg sem egészen hiteles, de ezen most emelkedjünk felül: aki a történelmi részletekre kíváncsi, az nézzen meg egy dokumentumfilmet. Ettől függetlenül kár, hogy a Madrid-környéki hegyekben forgatták a filmet.
A halál 50 órája - Újra mozikban! (12) - YouTube
94 éves korában Beverly Hills-i otthonában elhunyt Ken Annakin, brit rendező. Olyan legendás filmeket forgatott, mint A leghosszabb nap és A vadon szava. Idén akarta befejezni második Dzsingisz kán-moziját. Ken Annakin hat évtizeden átívelő pályafutása során főleg grandiózus háborús filmeket forgatott, de ő készítette a Robinson család című 1960-as családi mozit is. 2002-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki. A 94 éves filmest lánya, Deborah Peters bejelentése szerint szerdán éjjel Beverly Hills-i otthonában érte a halál. Egészségi állapota februárban romlott meg, amikor egy időben esett át agyvérzésen és szívinfarktuson. "Pedig sétált, mobilozott, és még mindig új filmeken törte a fejét" – mesélte a lánya. Ken Annakin 1914-ben született Angliában. Fiatalon bejárta Ausztráliát, Új-Zélandot és az Egyesült Államokat, majd autó- és hirdetési ügynök volt. A második világháború alatt a Királyi Légierő (RAF) repülőgép-szerelője volt, de megsebesült London 1940-es bombázásakor. Később opaetőr lett, a RAF-nak forgatott kiképzőfilmeket és dokumentumfilmeket, később maga is rendezett néhány háborús propagandafilmet.
Próbáltam segíteni, de a cica csak feküdt mozdulatlanul, ezért masszírozni kezdtem. Ekkor egy mentős jelent meg, aki a villogó járművek mögé vitte a kismacskát a kíváncsiskodó tekintetek elől. Műszert rakott rá, oxigént adott neki, vízzel locsolta, mintegy húsz percig térdelt mellette. Úgy küzdött érte, mint egy emberért, ezzel is bizonyítva, hogy neki minden kis élet számít! – olvasható a posztban. Forrás: OMSZ Végül a gazdája úgy ölelte magához kedvencét, mintha csak a saját gyermeke lenne, és közben előtörtek belőle az érzelmek, hevesen zokogni kezdett. Ezalatt a mentős összepakolt, és feltűnés nélkül, csendben távozott a helyszínről, mintha semmi különlegeset nem tett volna. Nem várt el köszönetet, egyszerűen "csak" elvégezte a munkáját, és továbbállt. – Mivel ismerem, nem fedhetem fel a nevét. Elképesztő volt végigkövetni mindazt, amit tett, szerintem hatalmas tisztelet és elismerés jár neki – vélekedett a szolnoki lakos. Nemcsak a szolnoki lakos követte testközelből az eseményeket, hanem Németh Ádám, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője is.
Két macskát kellett kihozni az ingatlanból – erősített rá a fentebbiekre Németh Ádám. – Megyénkben általánosságban évi 30–50 közé tehető az állatmentést igénylő esetek száma. Ezek legfőképp háziállatokra, azon belül is macskákra és kutyákra vonatkoznak. Ez utóbbi kíváncsi természetéből fakadóan számtalan hozzáférhetetlen helyre beeshet, ahonnan aztán képtelen kijönni. A kutyák ugyanis legtöbbször kiszáradt kútba, vagy csatornába zuhannak. A macskák többségénél az jelent problémát, hogy felmásznak olyan helyekre, ahonnan aztán nem mernek lejönni. A legfrissebb, Batthyány úti – ahol eszméletlen állatot mentettek – esethez hasonlóra viszonylag kevés példa akad a térségben. De idén már előfordult olyan, hogy Tiszaföldváron nyulat kellett kihozniuk a tűzoltóknak egy házból – mondta el a szóvivő.
Sértetlen, de működésképtelen tankok tömkelege. Mivel játékfilm, így dramatizálva van, de ennnyi még belefér. előzmény: HejjaX (#7) 2010-08-28 03:02:08 verdeleth (3) #10 Tényleg nagyon el van túlozva az epikus sziruposság Hülyeségek tömkelege Persze ebben a műfajban (a realitást háttérbe szorító szórakoztató világháborús) nem kell mindennek hitelesnek lennie, de azért van egy minimum. amúgy szórakoztató stb de tele hülye sablonokkal, baromságokkal. A vége meg pfff Ha a műfajában nézem akkor 5/3 ha csak úgy akkor 5/2 2010-08-18 13:43:32 jesi #9 Nekem csalódás, főleg a második fele miatt. A hollybudy giccsgyár nagyszabású terméke. A hátamon felállt a szőr amikor néztem. 2009-11-02 19:16:56 HejjaX #7 a vége miatt nem kapja meg az 5-öst, mert történelmileg totál baromság (mármint az ardenneki támadás az utánpótláson bukott meg, pl. az üzemanyagon, de nem konkrétan úgy, ahogy a filmben), másrészt megint 3 amerikai szétcsapott egy egész német páncélos hadosztályt. kár a végéért, mert amúgy csillagos ötös.
A ház, amit Jack építettet minden szadisztikus hajlamával együtt mégis inkább egy nagyon súlyos, de legalább annyira szórakoztató és különleges élménynek könyvelném el, ami a meglepően elrugaszkodott befejezésének is köszönhetően, ha ejtett is sebeket a lelkemen, valahogy befoltozta azokat. A Hit The Road Jack pedig a legszemtelenebb stáblistás zene, amit ez a film csak meghúzhatott volna - imádtam. Lars von Trier egója és stílusos, merész rendezése mellett ami ezt az egészet igazán összetartja, az Matt Dillon. A változatos filmográfiával rendelkező színész egy olyan frenetikusan erős, jobb szó híján tökéletes alakítást tett le az asztalra, amiről a film vállalásai miatt a megérdemeltnél jóval kevesebb szó fog esni a szakmában. Minden színészi eszközt végigzongorázva alkot meg egy olyan karaktert, akinek a film utolsó harmadában már pusztán a tekintetében is elcsíphetjük azt az eszelős gyilkost, amit "egészséges" ember talán nem is érthet meg igazán. Ezzel együtt sármjával és hangjával is rendkívül okosan dolgozik Dillon, arról nem beszélve, hogy a két és fél órás játékidő alatt szinte minden egyes pillanatban a vásznon volt Jack valamilyen formában.
Kettejük párbeszéde adja a film lényegét, melynek nincs poénja, mint valami hollywoodi akciófilmnek, csupán mondanivalója. Az viszont van dögivel, csak el kell gondolkodni rajta. Jack nem feltétlenül Vergiliushoz (a filmben Verge) intézett kérdéseivel, de gyilkosságainak bemutatásával kérdez és kérdez, cáfol és ellenáll. Néha gyereket öl, néha nőket kaszabol, és néha felteszi a kérdést kísérőjének és nekem nézőnek: vajon ez miért nem művészet, ha számára az? Azt hiszem itt érdemes rámutatni egy válaszútra. Aki nem mer gondolkodni és nem meri tágabb szemmel nézni az emberiséget és azt amit eddig művelt, az az első gyilkosság után fáradjon ki a moziból, hagyja abba az olvasást, és maradjon a kiszámítható és egyáltalán nem zavaró gondolatok országútján. De aki mer gondolkodni, az ráléphet egy igencsak sikamlós, veszélyes, de csodálatos felismerésekkel teli ösvényre. Miért nem művészet az ölés? Ezt kérdezi Jack, aki egyébként házat (valódi házat) épít az egész film alatt, de soha nem megy neki igazán.
Mindemellett a projekt mellet még embereket is öl, szintén kísérleti és szórakoztató céllal. A váz az eddigi hagyományoknak megfelelően fejezetekre van osztva, ahol van egy prológus, öt incidens kivesézése, majd az epilógus. Szép keretet adva az egésznek rengeteg kikacsintás a képzőművészet, a zene (a magaskultúra – Bach – itt is kiválóan van ötvözve a popkultúrával – Bowie), a pszichológia és az építészet irányába. Mindez pedig egy párbeszéddel van végignarrálva, ahogy az Triernél lenni szokott. A gyilkosságok önmagukban semmi izgalmasat nem rejtenek magukban, hiszen tudjuk, hogy az illető meg fog halni, azonban Jack különböző ölési technikái és rituáléi adják a film legjobb pillanatait, ugyanis Jack olyan hanyagul kezeli a gyilkosságokat, hogy az rengeteg szórakoztató percet okoz nekünk. Ezzel együtt pedig egy kettősséget vált ki belőlünk, hogy egy ennyire morbid és groteszk dolgon, mint egy tetthely kitakarítása vagy egy hulla eltüntetése mennyire vicces tud lenni – erre igen kevesen képesek.