Forrás: Magyar Hírlap Nyilvánvaló, hogy a római katolikus egyház nem egy gyors reagálású hadtest, amely a napi helyzet függvényében, pillanatról pillanatra változó taktikai megfontolások alapján mozog, de vannak kérdések, melyekben a kivárás, a helyzet hosszas és csöndes elemzése egyszerűen nem működik Joseph Henn olaszországi letartóztatása megint Európába hozza a papi pedofília ügyét, amely az Egyesült Államokban, a helyi jogrendszer és -érzékenység következtében elég régóta tombol, meggyengítve evvel a katolikus egyház – eddig sem túl combos – helyzetét az amerikai kontinensen. Joseph Henn katolikus pap, akit az amerikai hatóságok kiskorúak megrontásáért köröztek, és jelenleg saját rendjének székházában tartják házi őrizetben, míg el nem kezdődik a kiadatási procedúra. A katolikus egyház bizonytalan helyzetét elég jól jellemzi a hasonló ügyek esetében tanúsított magatartás, az egyházon belüli vizsgálatok erőltetése, az eltussolás, az elhallgatás napi gyakorlata, miközben mindenki számára világos, hogy csak a teljes körű együttműködés a hatóságokkal és a megelőző szerelések tudnák valamelyest visszaállítani a megtépázott tekintélyt, csak a fertőzött területek tökéletes kimetszése adna esélyt a túlélésre, a végleges hitelvesztés megállítására.
Az évek múlását sokan sokféleképpen fogják fel és élik meg. Van olyan, aki számára ez kész tragédia és van olyan is, aki egyszerűen csak nem számolja. Az viszont egyértelmű, hogy bármely korról is beszéljünk, a nőket mindig sokkal érzékenyebben érinti. De vajon melyik számít tényleges korunknak? A személyigazolványunk által ismert, a kinézetünk alapján ítélt, vagy a belső óránkon keresztül meghatározott? És vajon mennyire számít ténylegesen fontosnak a valós életkorunk? Természetesen az számomra is világos, hogy gyerek és felnőtt között bizonyos dolgok miatt egyértelműen különbséget kell tenni. De a bűvös tizennyolcon túl is van még ennek szerepe? Múlnak a gyermekévek. Ha végig megyek az utcán, csak a legritkább esetben tudom első látásra helyesen megállapítani az emberek életkorát. Célzott beszélgetésekkel (konkrét rákérdezés nélkül) az évjárat már némiképp könnyebben belőhető, de még mindig nagy a hibaszázalék. Kellően sok próbálgatás után, azért ezen képességünk fejleszthetővé válik, de még mindig kérdés, hogy van-e ennek valójában értelme?
Ha azt mondanám, gyere, bújj most hozzám, vajon megtennéd-e kedvesem. Vannak dolgok a földön, miket újraélnék szíves 56356 Ihász Gábor: Amíg dobog a szív Amíg megismertem önmagam, bizony eltelt sok-sok év, és csak elképzeltem dolgokat, ami másnak célba ér. Visszahívni az éveket csak az álmodban lehet, de a valóságban mindenki még sok m 22691 Ihász Gábor: Elsöpri a szél Elsöpri a szél Ha kell, ha nem A falevelet. Elfelejteném Ha kell, ha nem, A te nevedet. Kihalt a régi út, A megszokott helyen, Többé sosem Találkozol velem. 21525 Ihász Gábor: Elszáll a gondom 1. Hangjait egy kedves dalnak, napközben dúdolom Színeit sok régi napnak, elfeledni nem tudom Kis koromnak nagy szerelmét, a labdát ma is úgy szeretem Féltve őrzöm, de lenn a téren, bold 21213 Ihász Gábor: Dúdold el Kedves kis dallam, mit dúdolgatsz halkan, ha szomorú vagy, vígasztal téged és színesre festi az álmaidat. Vígasztal mindig és átmelegít, hogyha fázol, megsimogat, kedves kis dallam, me 16379 Ihász Gábor: Ne titkold A forró nagy szavak már csendben alszanak, és csak néha kelnek szárnyra a képzeletben.
De nem is a karakterekkel van baj, mert belőlük kimondottan sok mindent ki lehetne hozni, hanem a történettel. Egyszerűen semmilyen volt. Sabrinát kényszerítették, hogy írja alá a könyvet, mégsem tette, aztán 6 részen keresztül semmi következménye nem volt ennek, végül jött valami random fenyegetés, aminek következtében mégis aláírta, mert azt mondta neki Ms. Sabrina a tiniboszorkány 55 rész film. Wardwell. A halandó lányok kampánya, a WICCA egész érdekesnek hangzott az elején, aztán elfelejtették elég hamar. Roz látnok lett teljesen random, Susie pedig hirtelen olyan felmenőkkel rendelkezett, akik említése segítségével elkergetett egy vérszomjas boszorkányt. Harvey is boszorkányvadász családból származik, és ezt nem is egyszer mondták, de nem igazán használták fel semmire ezt az információt. A karakter mentségére szóljon, hogy azért nála megjelent a családon belüli erőszak és elég komoly érzelmi bombát jelentett a testvére halála és annak körülményei – aztán a második halála is. Hildának is mintha behoztak volna egy romantikus szálat, Zelda is összekerült Blackwooddal, aztán percekkel később Lady Blackwood gyermekét segítette világra hozni, aki valami nagy vezető lehet később – legalábbis ez jött le az apuka erőltetett játékából.
A sorozat a 16 éves Sabrina életéről szól, aki különc és szeszélyes nagynénjeivel, Hildával és Zeldával él együtt. A két 2000 éves boszorkány néni varázserővel ajándékozza meg a lányt születésnapjára, s ennek megfelelően a boszorkányvizsgára is készülnie kell. Természetesen mókás helyzetek, vidám pillanatok is adódnak a tanulás ideje alatt, melyet figyelemmel kísérhetünk a sorozat epizódjaiban.
Megjelent azért az évad közben igen sok pozitív hatással bíró motívum, mint a bully-ing az iskolában, a halállal való játék, a szabadságérzet és őszinte szeretet, amit Sabrina képviselt, a szeretet furcsa nyelvezetei, az új lehetőségek, és minden, amivel egyébként dobott a sorozaton a készítő, csak nem igazán tudta kivitelezni az egészet, hogy ez valóban működjön. Olyan érzésem volt, mintha csak összedobnának néhány ötletet, de nem alkotnának egy egész, kerek történetet, nem igazán következett semmi semmiből, egyszerűen céltalan eseményekkel teli történetet kaptunk. Sabrina a tiniboszorkány 55 rest of this article. Viszont az évadzárót nézve azt éreztem, hogy na végre, most lett igazán jó a sorozat! Csak ez ugye kicsit késő, elvégre 9 epizódot láttam úgy, hogy egyiket baromira élveztem, a másikat kimondottan untam, és érthetetlennek tartottam, miért írnak ilyet. Viszont az 1×10-ben – és főleg az utolsó jelenetekben – történt dolgok már azt sugallták, hogy a következő szezonnak jobbnak kell lennie. Látva Madam Satan valódi személyét, Sabrina új énjét, reményt keltett bennem, hogy a némi túlzással akár 3 részben is lezavarható első évad után sokkal jobb folytatást kapunk majd jövőre.
Visszahozták az előző élőszereplős sorozat Zeldáját és Hildáját, és egy olyan világba repítették a tiniboszorkányt, ahol színészekként játsszák el jeleneteiket. Bár fura volt, hogy nem Kiernan Shipka, Ross Lynch, Michelle Gomez és a többiek jelentek meg, hanem ugyanúgy Sabrina, Harvey, Lilith és társaik. Az epizód legjobbja Salem volt, aki úgy mutatkozott be, ahogy a 1996 és 2003 közt sugárzott Sabrina the Teenage Witch-ben is: beszélt, megjegyzéseket tett és elvitte a show-t. Nyilván ez a fajta sitcomos macska nem fért volna a CAOS horroros jellegébe, így nem is bánom, hogy a legeleje óta más Salem tárulkozott elénk, de azért poénos volt, sikerült elfeledtetni vele az évad addigi vacak részeit egy pillanatra. Sabrina a tiniboszorkány 55 rest in peace. Innen visszatérve jött át Sabrina Spellman (fekete hajpántos! ) világába az Üresség névre keresztelt utolsó ősi rém, amit Blackwood küldött a Spellman családra. Képzeljünk egy fehér szobát, amiben van néhány színes labda, amik bolygókra akarnak hajazni, meg két nagy festményt. Na, ennyiben ki is merült az üresség ábrázolása.