Versek Temetésre Juhász Gyula Magyar / Neked Főztem - Zánka - Balatoni Étlapok

Hízott Liba Sütése
Juhász Gyula: Szerelem - Für Anikó (Vers mindenkinek) Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Ez a vers szerepel a 19 legszebb szerelmes magyar vers című gyűjteményünkben is. A sors megrázta lelkemet, Mint a vihar a jegenyét És lelkem mindig énekelt S csókolta a vihar egét. Gyakorlófüzet Az Rl Hangok Tanításához. Letörték legszebb ágamat, Hajtottam újat s csöndesen Megülték, mint a madarak, A vágy, a jóság s szerelem. S ha őket is elűzte mind A végzet, mégis megmaradt Egy álom, fájó és szelid, Mint csíra tiszta hó alatt: Hogy nem hiába nyílt az ág, Madár hiába nem dalolt, Hogy mindig lesz nekünk hazánk, Ó jegenyék, ó csillagok!