Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2019. jan 5. 14:19 Utolsó frissítés: 2019. 18:49 Fotó: Fuszek Gábor Szombat délután kettő órára újabb tüntetést szerveztek a Kossuth Lajos térre. A tüntetés az "Országos tüntetés a túlóratörvény ellen" nevet viseli a Facebookon, amely kettőkor veszi kezdetét. A leírás alapján a tüntetők a Hősök terén találkoznak, majd onnan veszik az irányt a Kossuth Lajos tér felé. Cikkünket folyamatosan frissítjük! Lejárt hősök a szoborraktárban. 18:51 - További száz ember pedig a Margit híd fele indult, ők egy időre elzárták a forgalmat a híd tövében. Azóta a rendőrök viszont újra utat engedtek az autóknak. 18:50 - A HVG szerint a hazafele tartó tüntetők elállták a 2-es villamos vonalát egy pár percre, de ezt követően zavartalanul mehetett tovább a közlekedés. 18:49 - Körülbelül 100 ember mindeköben az Oktogonra vonult, azonban nem maradtak ott sokáig. 18:25 - Mindeközben elkezdték bontani a színpadot is a téren. Bontják a színpadot / Fotó: Blikk 18:22 - A rendőrök is fogynak, csak egy sorfal van, plusz néhányan a lépcsőn állnak.
A fehér murvás részekről ismert Strade Bianche kapcsán kiemelte: bízik benne, hogy hegyikerékpáros tapasztalatai segítik majd a toszkánai egynapos viadalon. Valter Attila kerékpárversenyző a rózsaszín fénnyel megvilágított Millenniumi emlékmű előtt a fővárosi Hősök terén Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd Az olasz körversenyre előre tekintve elárulta, nem ő lesz a kapitány, nem lesznek hegyi segítők a francia csapatban, amely elsősorban a sprinter Arnaud Démare szakaszsikereiért fog dolgozni. Ő viszont saját magáért versenyezhet, ehhez minden segítséget meg fog kapni, viszont nem is lesz rajta teher, hiszen nem rá fog épülni a csapat. "Fiatalon ez jól jön, hogy nem körém épül az együttes, viszont nekem sem kell segítenem és beáldozni magamat. Futhatom a saját versenyemet" - fogalmazott az összetettben 2020-ban 27., míg tavaly 14. helyen záró 23 éves Valter. A Visegrádon záruló nyitóetap kapcsán elárulta, a várhoz két út vezet fel, számára a rövidebb, de meredekebb kedvezne, mert a hosszabbat szerinte akár az olyan sprinterek is kibírhatják, mint a háromszoros világbajnok Peter Sagan.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt számoltunk be arról a Dunántúli Napló hasábjain, hogy a szászvári születésű Kiss György által készített, a korábban a pécsi székesegyházat díszítő szobrok megmaradt darabjait – amelyek jelenleg a püspöki romkertben találhatók – "hazavinnék" az alkotó szülőfalujába, a szászvári önkormányzat kezdeményezésére. Mint megtudtuk, az elmúlt egy év során folyamatosan zajlott az egyeztetés a Püspöki Hivatallal, amelynek eredménye, hogy az alkotások várhatóan ezen a nyáron, de legkésőbb az ősz elején a szászvári várkastély udvarába kerülhetnek. Mint azt Vidák Krisztinától, Szászvár polgármesterétől megtudtuk, az értékek megőrzésére kiemelt hangsúlyt fektet a település, ezért is tartják fontosnak, hogy a Kiss György által készített, két angyalt ábrázoló szobor, valamint egy fejet mintázó alkotás "hazakerüljenek", méltó helyükre. Restaurátorok vizsgálják, hogy mily módon lehet a szobrokat biztonságos módon elszállítani, és a terv az, hogy a nyár végén-ősz elején már a szászvári vár udvarában lesznek megtekinthetők a művek.
Aztán ott van az a helyzet, hogy ünnepelni akarunk, ott is vagyunk fizikailag, de gondolatban máshol járunk, nem tudunk jelen lenni. Bármennyire is átélnénk, kikapcsolódnánk, felülemelkednénk, a hétköznapi gondok, aggodalmaink, feszültségeink megrabolják a meghittséget, az ünnep lélektelenné válik. Ott vagyunk és mégsem vagyunk ott, átélnénk, de nem tudjuk. Ismerős? Nem vagy egyedül. Az ünnep - Zorán – dalszöveg, lyrics, video. Hogy mennyire nem vagy egyedül, azt jól mutatja, hogy Magyarországon ötből egy ember csak alkohol segítségével tud "ünepelni". De a kutatások szerint még aki nem is él szerrel, azok többsége sem tudja úgy megélni az ünnep meghittségét úgy, mint ahogy szeretné. Az ünnep különleges, és minden ünnep közösségi élmény: "A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel" énekli Zorán az "Ünnep" című dalában, melynek sorain elgondolkodtam a karácsony közeledtével. Az ünnep mindig megkülönböztetett értékkel bír a megszokotthoz, a szokásoshoz, hétköznapihoz képest. Az ünnep felüdülés, felfrissülés a megfáradt, megterhelt életben.
Husband A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel, A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el, S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit? Csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep? Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel, A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el, S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, S mint rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? A ritka percek selyemszalagját 2. A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S nem csak szomjasak voltunk, hanem éhesek is, azt azonban nem vártuk el Zoltántól, hogy szalonnát süssön nekünk a bejárati ajtónál, így hát lementünk a Trezorba, az utolsó vacsorára! A ritka percek selyemszalagját tv. Ismét a svédasztalról választottunk – s kísérőnek a ház ajándékaként kaptunk egy-egy újabb pálinkát – itt Egerben valóban nem hagyják szomjazni az embert… majd felmentünk a szobánkba, hogy szerénytelen méretű teraszunkról megcsodáljuk az egri tűzijátékot. Ismét a tipikus turistákat alakítottuk, vagyis, amíg egyikünk kamerázott, a másik fényképezett – vagyis dokumentáltunk ezerrel, de pár percig "civilként" is tudtuk élvezni a fényjátékot. A mai pedig az utolsó éjszakánk a Szent Istvánban (az államalapítás ünnepén hol máshol lennénk? ), az utolsó éjszakánk Egerben… idén… A nap további képei a facebook-oldalon:
Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit? Csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz Vagy régi zsebben maradt pénz, mit sz? k napon találsz Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep? Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, S mint rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Ó, ó mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? Ouça estações relacionadas a Zorán no Az ünnep erre lenne hivatott: a gondokat a helyükön kezelve meglátni más dolgokat is: "A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el" – énekli Zorán. Az ünnep által felemelkedhetünk és magasabb nézőpontból megláthatjuk azt, hogy amit olyan szörnyűnek tűnik hétköznapjainkban, nem is olyan jelentős valójában. Zorán dal: Az ünnep. Az ünnep tehát lehetőség a kiemelkedésre, felfrissülésre is.
Angyalkaváró, csillogó szemű csemetéből lám-lám, mára mi lettünk az angyalkák. Minden karácsonykor óhatalanul visszasettenkedik az észrevétlenül eltelt gyermekkor: nehéz a csillogó, sejtelmes-szépséges ünnepet máshogy látni, mint egy gyermek. Szerencsés esetben két család értékrendje, szokásrendszere, ünnepről való felfogása hoz létre egy új csodavárást, ami immár a gyerekeinkké. Pszichológus szakértőnkkel arról beszélgettünk, hogy milyen a jó ünnep egy kisgyermekes családban. Ünnep a családban A családi rítusok, szokások tartják fent a család egységét – mondja szakértőnk, Goldmann-né Fehér Hajnalka gyermekpszichológus. - Ezek adnak a családnak egy szakrális vonulatot. A családi rítusok alapozzák meg a család identitását, vagyis az azonosságtudat érzését. Ha nem működik a családban a rítusok, szokások rendszere, akkor a családtagok bizonytalannak érezhetik magukat, identitásuk gyengül. A rítusok, szokások, ünnepek hidat építenek a generációk között. A ritka percek selyemszalagját full. Kifejezik a társas kapcsolatot. Értéket tulajdonítanak.
És bizony vannak ilyen pontok is, mert vannak eleven és elevenebb gyerekek, és így talán nem vagyok diszkriminatív. Az én egyeském az első csoportba tartozik, míg a ketteském a másodikba, ez pedig nem rajtam múlik. Biztos, hogy nekem is lesznek "kukás" pillanataim, mint ahogy azt is tudom, hogy sokkal jobban fogok örülni, ha az óvó néni arra fog panaszkodni, hogy Lizus rosszcsontkodott, mint annak, hogy Laurát sírdogálva hagyom ott reggelente. Ünnep. Aztán ki tudja, a kocka még fordulhat, nem jósolhatom meg, melyik gyerekem mint fog csetleni-botlani, de az biztos, hogy én erőmön felül is kísérni fogom a lépteiket, és nekem úgy lesznek tökéletesek, ahogy vannak. A gyerekek nem egyformák, az anyukák sem, minden gyerek egy csoda, és minden anyuka boldog tulajdonosa a saját csodájának. De az anyák is emberek és a csodák sem mentesek a zárójelektől és nem képeznek kivételt az alól, hogy a "de" minden kijelentésnek kísérőszava. Senki nem cserélné el a csodáját, de minden csoda más és más, és igenis sokszor csak a csodán múlik, hogy a hisztitől nem robban szét az ember feje, hogy a hintából kirepülve a gyerek megússza egy horzsolással, és hogy senki nem jelentett fel még minket csendháborításért a fogzáskor.
Tehát: paradicsomos alap, füstölt kolbász, mozzarella, vöröshagyma, tükörtojás, bacon. Nem egy lányos adag... és roppant ízletes! Az Elefanto mindkettőnknek abszolút bejött, sajnáljuk, hogy csak most, a végjátéknál fedeztük fel! Desszertként a 2014-es Ország Tortáját, a Somlói revolúciót választottuk a Marján Cukrászdában - s rajtunk kívül még a vendégsereg kilencvenkilenc százaléka. Puha, omlós, ízletes, mindenkinek bátran ajánljuk! Tettünk egy utolsó sétát a CCCP-lakótelep irányába, jó volt egy kicsit kötetlenül lézengeni az egri utcákon, készíteni pár fényképet a turisták számára kevésbé reklámozott helyekről is – nem, mintha titkolni kellene őket, csupán kívül esnek a történelmi látványosságokon. Következő programunkig még volt egy kis idő, így beültünk egy zöldalmás és egy sárgadinnyés limonádéra a Csöpi-Házba és figyeltük a Széchenyi utca forgatagát. Mindenki érezte, hogy valami cseppfolyós dolog van készülőben, "zsizsegett" a belváros, bármelyik pillanatban eleredhetett az eső. De mire ez megtörtént, mi már biztonságban voltunk, mégpedig Gál Tibor pincészetében, a Fúzió épületében, a Csiky Sándor utca 10-ben.