Voltak, akik már előre megjósolták, hogy egy egysíkúan gonosz figura apokaliptikus fenyegetése teljesen ki fogja húzni a sorozat lába alól a talajt, hiszen egyrészt látványosan az ellentétét képviseli a történet gerincét adó politikai csatározásoknak, másrészt akkora veszedelemként van lefestve, hogy egyben minden mást felülír. Kit érdekel, hogy ki ül a Vastrónra, amikor az emberiség fennmaradása a tét? (Oké, Cersei-t, de rajta kívül? ) A Trónok harca gyakorlatilag egy epizódokon keresztül tartó zárójelet nyitott, amely idejére a szereplők saját küzdelmeit parkolópályára tette, hogy mindenki szeme előtt ugyanaz cél lebeghessen. De miután Deresben összegyűlt Westeros színe-java, kiderült, hogy többségüknek vajmi kevés szerep jut ebben a fekete-fehér harcban, így a sorozat a legjobban megírt hőseit kénytelen volt szimbolikus értelemben is a kriptába száműzni vagy a zombihordák alá temetni. Martin nem véletlenül tartózkodott tudatosan az Éjkirályhoz és a mindent eldöntő összecsapásokhoz hasonló "high fantasy"-toposzoktól.
George R. R. Martin híres világa remek alapot szolgáltatott egy sorozatnak, vajon legalább ilyen jó alapja lehetne egy játéknak is? A tűz és jég dala című regénysorozat az elmúlt évek alatt nagyon ismerté vált, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy sorozat formájában is megjelent a televíziók képernyőjén. Szerintem helytálló kijelentés az, hogy regényeken alapuló Trónok harca a legnépszerűbb modern televíziós sorozat. A tévék képernyőjén tökéletesen megállta a helyét, de vajon játék formájában is tudna önállóan érvényesülni? Az első szárnycsapások nem repítenek messzire Kaptunk már több játékot is a regények/sorozat alapján, de egyik sem aratott osztatlan sikert a játékosok és kritikusok körében. 2011-ben érkezett az A Game of Thrones: Genesis, a Cyanide stratégiája, amit leginkább a rétegjáték jelzővel tudnám ellátni, ez pedig már eleve megmagyarázza a nagy siker hiányát. Elég csak megnézni róla néhány videót. A grafika ronda, és a hangok is szörnyűek voltak. A játékmenet viszont akár érdekes és élvezetes is lehetne, viszont egy ilyesfajta stratégia nem lehet mindenki számára szórakoztató.
Ahogyan 2014-ben a Rolling Stone magazinnak megfogalmazta: "Tolkien egy a civilizáció fennmaradásáért és az emberiség jövőjéért folytatott háborúról írt, és ez lett a recept. Amire alapozva aztán fantasyírók komplett generációi alkották számolatlanul a ronda és fekete ruhákat viselő sötét urakat. De a történelem során zajló háborúk egyáltalán nem így festettek. " Márpedig a Trónok harca ebben mintha A Gyűrűk Urát imitálná: Arya tőrdöfése tökéletesen megfeleltethető annak, amikor Frodó az Egy Gyűrűt a Végzet Hegyének gyomrába ejti - azzal a különbséggel, hogy Szauron halálától nem pusztult el egyben az összes ork is. Ez a törétnet nem lehet fekete-fehér! Márpedig Martin szerint az orkokkal is muszáj kezdeni valamit: "A Gyűrűk Ura filozófiája szerint ha a király jó, az országa virágzik. De a történelemben ez soha nem volt ilyen egyszerű. Tolkien azt írja, hogy Aragornból bölcs és jó király lett és száz évig uralkodott. De nem teszi fel azt a kérdést, hogy milyen volt az adópolitikája, hogyan tartott fenn egy hadsereget, és mihez kezdett azzal a sok orkkal.
Furfangos esze azonban kivágja szorult helyzetéből és kicsi, torz teste ellenére az egyik legerőteljesebb, legjelentősebb karakter bontakozik ki előttünk. Cersei Lannister, Jaime Lannister, Tywin Lannister - a "tényleg gonosz"-ok köre, akik a hatalom miatt tényleg sokmindenre képesek. A kissé sablonos szereplőkben azonban megvan a fejlődés lehetősége, Jaime brutális őszintesége az utolsó részben ("Én löktem ki a fiadat a toronyból. ") valószínűleg néma csendet teremtett minden tévénéző szobájában. Szarvasok: Robert Baratheon: a hatalmas király, akit megölt egy vadkan? Nevetséges. A részeges, pazarló és hányaveti királyt jól formázta a színész, szerepe ugyan nem volt sok, inkább a filozófikus gondolatosztásban jeleskedett (a királyság nagy teher). És az ivásban. Szomorú jelen, de talán megérne egy-két könyvet a dicső régmúlt, amikor is a Targaryen ház térdre esett a fess, erőteljes Robert Baratheon elő gondolod, kedves George? Jeoffrey Baratheon: a király fia, akiről azt pletykálják, hogy nem is az övélljuk be, nem igazán hasonlítanak.
Pont úgy, ahogy azt tette a Star Wars esetében a Knights of the Old Republic, vagy az előbb említett Middle-earth: Shadow of Mordor, így a kitalált világ csupán tényleg kezdőpont lenne, ami teret adna egy új, eredeti, de mégis az alapmű szellemiségét tartalmazó alkotásnak. Hiszek abban, hogy lehet olyan játékot csinálni, ami merészen elszakad a sorozattól/regényektől, így létrehozva valami egyedit, önállót, kiemelkedőt. Ebben a világban minden megvan ehhez. Véleményem szerintem az ilyen típusú játékok emelkedhetnének fel a legnagyobbak közé. Olyan játékokra van szükség, amiben megvan az eredeti mű lényege, de közben nem feledkezik meg arról, hogy játékként, önállóan, az alapra való túlzott támaszkodás nélkül is helyt kell állnia. Mi a ti véleményetek? Szerintetek milyenek voltak az eddigi Game of Thrones játékok? Milyen lenne a tökéletes program? Mi kellene az átütő sikerhez?
Adolf Hitler hírhedt könyve, a nácizmus ideológiai alapvetése, a Mein Kampf után 1928-ban megírta annak folytatását is, de az Zweites Buch (második könyv) munkacímen kiadatlan kézirat maradt csupán. Az ok: a könyvkiadó azt mondta, ha piacra kerülne, az tönkretenné az első könyv amúgy sem túl fényes eladásait. A Mein Kampf csak az 1930-as választás után lett igazi bestseller, de ekkor már Hitler már döntött úgy, hogy a második könyv túl sokat árulna el a terveiről a világnak, és jobb ha az asztalfiókban marad. Mein kampf könyv english. A 200 oldalas kézirat egy bunker széfjében vészelte át a háborút, mindössze két példányban. A nürnbergi perben bizonyítékként szerepelt, majd 1958-ban fedezte fel egy német származású amerikai zsidó történész, Gerhard Weinberg, aki 1961-ben ki is adta német nyelven. Angolul sokáig csak egy kalózfordítás keringett, csak 2003-ban jelent meg hivatalosan. 9 Galéria: Az első fotók Hitler titkos bunkeréből Fotó: William Vandivert / Europress / Getty A Zweites Buchban Hitler a Mein Kampfhoz hasonlóan a nácizmus világuralmi terveinek gyakorlati megvalósításának lehetőségeit és módszereit taglalja, ami érdekes módon néhány dologban változik az első könyvhöz képest.
Ő maga találta ki az élettér szót, vagy lenyúlta valahonnan? Újabb titkok derültek ki a diktátorok bibliájáról. Milliókat ér Hitler saját Mein Kampfja A Mein Kampf egy példányát, amely egykor Adolf Hitler személyes tulajdonában volt, 20 655 dollárért, vagyis 5, 7 millió forintért árverezték el pénteken az Egyesült Államokban.
A nagyobb hazai könyvkiadók nem akarnak Hitler Mein Kampfjából hasznot húzni, ennek megfelelően egyelőre nem várható semmilyen – még magyarázatokkal ellátott – változat megjelenése sem. A boltok egy kommentár nélküli kiadványt amúgy sem tennének a polcokra, miután ez ellentétes lehet a gyűlöletbeszédről szóló törvénnyel. A hazai pártok legfeljebb egy kommentekkel kiegészített kiadást támogatnának, kivéve a Jobbikot: a párt a szólásszabadság jegyében engedélyezné az eredeti mű megjelenését is. "Nem igaz, hogy a pénznek nincs szaga" – az Origo információi szerint ezzel a kijelentéssel utasította el az egyik legnagyobb hazai könyvkiadó, hogy bármilyen formában is megjelentesse magyarul Adolf Hitler fő művét, a Mein Kampfot. ORIGO CÍMKÉK - Mein Kampf. A kiadó vezetője szerint ugyanis elfogadhatatlan lenne, ha egy olyan műből szereznek profitot, amelynek szerzője emberek millióinak meggyilkolásáért volt felelős. A jogi lehetőség mindenesetre adott, januártól ugyanis lejárt a szerzői jogvédelem, így elvben bárki kiadhatja Hitler könyvét.
Eloszlatják a mítoszokat Forrás: AFP Az intézet igazgatója, Andreas Wirsching korábban elmondta: a szakértők kommentárjaival kibővített kiadás "eloszlatja a könyvet övező mítoszt".
Húsz év alatt több mint 12 millió példányt adtak el belőle Németországban. Külföldön pedig további 1–1, 2 milliót. A szerzője igen szép pénzt kaszált vele, különösen úgy, hogy miután 1933-ban hatalomra került, egyetlen peták adót nem fizetett utána. Zavaros, túlírt, a német nyelvet megerőszakoló műről van szó. De nem stiláris problémák miatt viszolygunk tőle, hanem Adolf Hitlernek és náci pártjának politikai programjától: az eltökélten gyilkos antiszemitizmusától és rasszizmusától, valamint a nemzeti önzésnek olyan szélsőséges, túlhajtott céljától, mint a keleti élettér meghódítása, amelynél a szerző más népeket prédának tekint. Mein kampf könyv 3. A förtelmes szerző förtelmes művét érdemes tehát gondosan tanulmányozni. Félni már nem kell tőle. Kép: Maurizio Cattelan viaszszobra Adolf Hitler (1889–1945) az elbukott müncheni sörpuccs nyomán került börtönbe. Nem volt túl rossz dolga. Minden kényelemmel berendezhette a landsbergi zárkáját, rá nem vonatkozott az éjszakai villanyoltás, és látogatókat is szabadon fogadhatott.
Rajongóját, későbbi személyi titkárát, Rudolf Hesst is itt tartották fogva, akinek fejezetről-fejezetre olvasta fel a készülő művet. ( Sven Felix Kellerhoff történész szerint az azonban legenda, hogy Hessnek diktálta volna a könyvet. Maga Hitler pötyögte írógépbe. ) Hitler ekkor már négy éve vezette a pártját, és nagyon elege volt abból, hogy gazdag támogatói adományaiból él. Egy sikeres könyv anyagi függetlenséggel kecsegtetett. Egyébként is összegezni akarta nézeteit, ki kívánta domborítani mártíromságát, meg hát a fogság alatt mi más hasznosat tehetett volna, minthogy ír valamit. A könyvet az NSDAP kiadója, az Eher-Verlag és a pártsajtó már előre beharangozta. Viszik a Mein Kampfot, mint a cukrot. Hitler számára rendkívül előnyös szerződést kötött a kiadóval. A kiadás hosszú hónapokat csúszott, mert némi stiláris igazításra volt szükség. Ilse Pröhlnek, Hess barátnőjének és Josef Stolzing-Cernynek, népi (völkisch) írónak jutott a feladat. A nagy igyekezet ellenére ilyen mondatok maradtak a szövegben: "Itt is csak a sors öklére volt szükség, amely felnyitotta a szememet ezzel a hallatlan népcsalással szemben. "