Petőfi Sándor - Fiam születésére - YouTube
Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Másnap délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben. Gyorsan pergő változatban játssza le az apja életét A költő és író társaság soha nem fogadta be maguk közé az ifjabb Petőfit, még halála után negyven évvel is, egész pontosan 1910. március 20-án ilyen megvetéssel írt róla Kosztolányi Dezső: "Vajon akart-e nagy lenni? Életre kelt dalok - Petőfi Sándor - Régikönyvek webáruház. Aligha. Egyáltalában semmit se akart. Egyetlen zseniális tette az, amit apja jegyzett föl róla, hogy kéthetes korában óriási erőlködéssel felült az ágyában. Azután semmi se történt. Gyerekes kapkodással másolja apja leggyöngébb verseit és az apja életét… Ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. Gyorsan pergő változatban játssza le – sokszorosan megkicsinyítve – az apja életét. (…) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is…. Neki is sikerül kicsapatni magát az iskolából, consilium abeundit kap, és ő is színész lesz, koplal és faluz, ripacsok közt nyomorog, kártyázik, csókolódzik és iszik.
Gyerekes kapkodással másolja apja leggyöngébb verseit és az apja életét… Ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. Gyorsan pergő változatban játssza le – sokszorosan megkicsinyítve – az apja életét. (... ) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is…. FIAM SZÜLETÉSÉRE - Petőfi Sándor - Érettségi.com. Neki is sikerül kicsapatni magát az iskolából, consilium abeundit kap, és ő is színész lesz, koplal és faluz, ripacsok közt nyomorog, kártyázik, csókolódzik és iszik. Négyéves korában honvédruhában, karddal jár. Utóbb pedig Meranban és Rosenauban találkozunk vele, amint óvatosan és szelíden, a tüdőbetegek csendes önzésével szörpölgeti a meleg juhtejet. " Forrás: Nők Lapja Café
Gyorsan pergő változatban játssza le - sokszorosan megkicsinyítve - az apja életét. Négyéves korában honvédruhában, karddal jár. Utóbb pedig Meranban és Rosenauban találkozunk vele, amint óvatosan és szelíden, a tüdőbetegek csendes önzésével szörpölgeti a meleg juhtejet. " No, már most: Kosztolányi urat igen nagyra tartom. Ő mégiscsak író, meg költő, ami rólam azért nem mondható el. Mégis vitába szállnék vele. Mi a nyavalyát akartak ettől a sráctól? Hogy nagy legyen? Olyan, mint az apja, akit sokan - azóta is - a legnagyobb magyar költőnek tartanak? Na, pont ettől készült ki szegény kölyök. A fene nagy elvárásoktól... Mert mindenki azt várta, hogy majd ő... Majd folytatja apja művét. Lehetett volna bármi. Akár tényleg nagy is. Valami másban, valahogy másképp. Õ nem kapott forradalmat, szabadságharcot, kapott viszont egy óriási terhet a vállára. Petőfi Sándor: FIAM SZÜLETÉSÉRE | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Egy olyan terhet, melyet nem tudott hordozni. "1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel õ maga készítette el Csákón.
Itt nincs szó ellenségről, a költő nem gondol már kritikusaira, már túllépett az őt ért támadásokon. Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van, Átröpűlök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. A helyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Pillangói könnyelmű lelkemnek. Ha szép lyánnyal van találkozásom, Gondomat még mélyebb sírba ásom, S mélyen nézek a szép lyány szemébe, Mint a csillag csendes tó vizébe. Vadrózsái szerelmes lelkemnek. Szeret a lyány? iszom örömemben, Nem szeret? kell inni keservemben. S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. Szivárványi mámoros lelkemnek. Oh de míg a pohár van kezemben, Nemzeteknek keze van bilincsen, S amilyen víg a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése. Fellegei bánatos lelkemnek. De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Buda Ferenc költő, műfordító - Debrecen, 1936. november 3. - Az MMA rendes tagja (2011) - Irodalmi Tagozat Díjak: Radnóti Miklós-díj (1973), József Attila-díj (1973), SZOT-díj (1988), IBBY-díj (1989), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Művészetért Díj (1993), Pro Literatura-díj (1996), Déry Tibor-díj (1999), Balassi Bálint-emlékkard (2000), Kölcsey-díj (2000), Kossuth-díj (2005), Bács-Kiskun Megye Prima Díja (2007), Nemzet Művésze (2014), Ratkó József-díj (2018), Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2022) Tovább Felfelé gördülő kő – Portréfilm Buda Ferencről (előzetes) 2017. augusztus 03. Őszi Irodalmi Gála 2016 – 1. rész 2016. november 19. Tavaszi Irodalmi Gála 2016 – 2. április 09. Négyen a bukás után, Márky-Zay Péter, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Donáth Anna - Hírnavigátor. 2007-ben készült portréfilm Buda Ferenc költőről. 2015. május 06. Buda Ferenc költő, az MMA Irodalmi Tagozatának rendes tagja Míg élsz címmel új verseivel jelentkezett az idei könyvhéten. A régóta várt "szűkszavú költő" verseskötete egyaránt szól arról, ahogyan a körülötte zajló élet eseményeire reflektál és arról, hogy terhelt világunk milyen gondokkal küzd.
<-- csiklandozni a végén * Gyülekeznek a felhők, (a földön kezünkkel balra-jobbra seperünk) esik az eső, (ujjunkkal halkan dobolunk) kopog a jég, (hangosabban kopogunk) dörög az ég, (dörömbölünk) villámlik, (fent egy taps) lecsap, (tenyérrel a földre lecsapunk) kisütött a nap. (felfelé lassan széttárjuk karjainkat) * Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, (kígyózva menetelés) Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni, Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni... * Mit játsszunk, lányok? (séta körbe-körbe) Azt játsszunk, lányok. Bricket, brackot, hat barackot. Négyen a bukás után, Márky-Zay Pétert, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Donáth Anna - Hírnavigátor. Csücsüljünk le, lányok! (csüccs! ) * Sétálunk, sétálunk, (séta) egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! (csüccs) * Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta) Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, Emelkedô, emelkedô, emelkedô, emelkedô, (lassan) Lejtô, lejtô, lejtô, lejtô, (gyorsan) Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta) Hopp egy gödör! (ugrás) * Ugráljunk, mint a verebek, Rajta gyerekek! * Elôre jobb kezedet, utána hátra.
Diótörő meg az Egérkirály csatározását és annak csodás, sőt helyenként hajmeresztő bonyodalmait E. T. A. Hoffmann német író vetette valaha papírra. Mondóka-tár: Vonatozós, kocsizós, utazós. Egy szép napon a kiváló orosz zeneszerző, Csajkovszkij - akinek képzeletét megmozgatta a mese - úgy döntött, hogy látható, hallható, sőt eltáncolható formában színpadra viszi az álmodozó kislány s a végül daliás Herceggé változó csúf kis Diótörő különös történetét. Az ő szépséges zenéje szárnyán azóta járja diadalútját a Diótörő szerte a világban, így nálunk, Magyarországon, a budapesti Operaházban is. Mutasd tovább
Erdõszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak szűk lett nékik az a ház, s előfordult ilyenkor, hogy kívül rekedt Furakodott, nyomakodott, morgott, perelt dühöngve, semmit se ért, mit tehetett, lefeküdt a küszöbre. Telt az idő, múlt az idő, éjre éj és napra nap. Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! "- kiáltott fel "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház! " "Éppen ezért én elmegyek. Szerbusz néktek hat testvér: Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott, fogta magát, elindult, lába nyomán porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált, szomszéd tölgyig meg sem állt. Ottan aztán sürgött-forgott, árkot ásott, falat emelt, tetőt ácsolt, ajtót szegelt, és mire a nap leszállt, épített egy kalyibát. "Így ni! – mondta. – Most már végre ké- nyelmesen alhatok! Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok! "
Elôre jobb kezedet, utána rázzad, Utána uggi-buggi, utána forgás, (riszálás, forgás) Tapsolj egyet pajtás. (taps ritmusra) Elôre bal kezedet, utána hátra. Elôre bal kezedet, utána rázzad, Utána uggi-buggi, utána forgás, Tapsolj egyet pajtás. * Lassan forog a kerék, (karkörzés lassan) mert a vize nem elég. Gyorsan forog a kerék, (karkörzés gyorsan) mert a vize már elég. * Baglyocska hunyorog, (hunyorgunk) fatönkön kuporog, (leguggolunk) nagy fejét forgatja hol erre, hol arra, (fejünket balra-jobbra fordítjuk) izeg mozog toporog, (toporgunk) tipi, topi, topp, topp, topp. (végén taps-taps-taps) * Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület csinálunk kezünkből a fejünk felé) Nagy bajuszát pödöri, (bajszunkat pödörjük) Répát eszik ropp, ropp, ropp, (fogjuk a répát, ritmusra markoljuk) Nagyit ugrik hopp, hopp, hopp. (hármat ugrunk) * Itt a fejem, itt van ni, tessék csak rám figyelni! Itt a szemem, itt a szám, ez pedig az orrocskám. Oldalamon két karom, forgatom, ha akarom, lábaimmal topogok, a bölcsibe/oviba indulok.
Kistornászok vagyunk mi, (csípőre tett kézzel jobbra-balra forgatni a vállunkat) szépen tudunk tornázni, jobbra és balra hajolunk, (csípőre tett kézzel jobbra, majd balra hajolunk) és utána ugrálunk. (ugrálunk ritmusra) Ujjainkat mozgatjuk, (előre nyújtott karral mozgatjuk az ujjainkat) karjainkat forgatjuk, (karkörzés előre) előre-hátra hajolunk, (csípőre tett kézzel előre, majd hátra hajolunk) és a végén tapsolunk. (tapsolunk ritmusra) * Ilyen kicsi a törpe: guggoljunk le a földre! (leguggolunk) Ilyen nagy az óriás: nyújtózkodjunk kispajtás! (felállunk, fölfelé nyújtózkodunk) * Ilyen nagy az óriás, (állva, felfelé nyújtózkodunk) Ágaskodjunk kispajtás. Ilyen kicsi a törpe, (leguggolunk) Guggoljunk le a földre. Mérleg vagyok, billegek, (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra) Két kezembe súlyt teszek. Óra vagyok, ketyegek, (magunk előtt a két mutatóujjunkat felváltva felfelé emelgetjük) Bölcsődébe/óvodába sietek. (ritmusra topogunk) * Fújja a szél a fákat, (fölfelé nyújtott kezeket balra-jobbra lengetjük) letöri az ágat, reccs!
2014. június 24. A 84. Ünnepi Könyvhét, és aktuális kötetük megjelenése alkalmából készült interjú többek között Ágh Istvánnal, Jókai Annával, Albert Gáborral, Fekete Györggyel, Kányádi Sándorral, Tóth Erzsébettel és Móser Zoltánnal. 2013. június 10. 2012. szeptember 13. június 26-án a Nyugat-Bácskai Zombor város Berta Ferenc Zsebszínpadának voltak a vendégei Magyar Művészeti Akadémia írói. július 17.