Épületei, falai, utcái, a sétány, a Balaton-part ma is visszhangozzák a reformkor szellemi vezéreinek szavait. Kötelességünk a ránk bízott szellemi, művészi örökséget a legmagasabb, a városhoz és elődeinkhez méltó módon továbbvinni. A megelevenedett történelem, a múlt tudatos felidézése ugyanakkor új formákat is követel ma. A legapróbbak és a fiatalok megszólítását különösen fontosnak tartjuk. Interaktív mesedélutánokkal, sokszínű, összművészeti programokkal, színházi, filmes táborral várjuk őket, felkutatjuk és gondozzuk az ifjú és a már nem annyira fiatal tehetségeket. Velük együtt gondolkodva, nekik is szeretnénk lehetőséget adni a bemutatkozásra, segítséget nyújtani a tovább lépéshez, hogy ők is gyarapíthassák városunk kulturális örökségét. Kedves Néző! Ha idelátogat és keresi a Kisfaludy Színház kőépületét, bizony hiába teszi. Nem találja meg. Kisfaludy Színház. Mégis belebotlik majd mindenhol, ott is, ahol nem számítana rá. Parton, templom romban, kertben, moziban, múzeumokban, éttermekben és természetesen a színpadokon.
Örömmel üdvözöljük Önt és reméljük gyakran találkozunk majd! Kéri Kitty a Kisfaludy Színház igazgatója Tovább 8230 Balatonfüred,
A Balaton környék gasztronómiája A Balaton környékének hagyományos táplálkozása alig található ezen területen, mivel a közlekedés és az idegenforgalom negatív hatással volt rá. Ha azonban pár 10 km-re beljebb, vagy feljebb megyün...
Újonnan alakult meg 2011-ben a Kisfaludy Sándor Színház! Mérföldkő ez a mai időkben, hiszen színházat manapság nem "divatos" alapítani. Balatonfüred ebben is élen jár, hiszen kiemelten fontosnak tartja a kultúra alapú városfejlesztést. Mert mindig a törekvés, a szándék a lényeges, hogy egy ember, egy kis közösség, egy város mivé akar válni? Kisfaludy Sándor 1830-ban elhatározta, hogy színházat létesít Balatonfüreden, és a Dunántúl első kőszínháza egy év múlva, éppen 180 esztendeje nyitotta meg kapuit. Ehhez minden segítséget megkapott a városlakoktól, így elmondhatták azt, hogy itt valóban mindenki egyetértésével és támogatásával jött létre a teátrum. Balatonfüred kisfaludy színház budapest. Ez bizony nagy erő, és mi is ezen az úton, ezzel a lelkierővel szeretnénk elindulni. A színház honlapja.
Bár az Antant elterelő hadműveletnek szánta a törökök megtámadását, az odavezényelt ausztrál és új-zélandi hadtestek teljesen felmorzsolódtak a központi hatalmak ellenállásán. Amikor Connor (Russell Crowe) értesül róla, hogy mindhárom fia eltűnt a csatában, elindul Ausztráliából Törökországba, hogy felkutassa őket. Jellemzők Cím: Akihez beszél a Föld Eredeti cím: The Water Diviner Műfaj: Dráma Rendező: Russell Crowe Színészek: Russell Crowe, Olga Kurylenko, Jai Courtney Készítés éve: 2015 Képformátum: 16:9, 2. 35:1 Stúdió: MediaPro Játékidő: 106 perc Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Adattároló: DVD Adattárolók száma: Audióformátum: Magyar, Dolby Digital 5. 1 AC-3; Angol, Dolby Digital 5. 1 AC-3 Nyelvek (audio): Magyar, Angol Felirat: Magyar Megjelenési idő: 2015. 09. 03 Tömeg: 0. 2 kg Cikkszám: 1180200 Termékjellemzők mutatása Velux ablak beépítési méret Okos kutya játék pupbo a little Nyiregyhaza lego gyár boltja online Ausztria Vérnyomás értékek kor szerint 4
Válassza ezek közül bármelyiket a rendező, máris egy jobb filmmel állnánk szemben, ehelyett azonban nem éreztem mást a film végén, mint azt, hogy túlvállalta magát az ausztrál színész. Crowe azonban így is több érdemet magának tudhat. A fiait eltemetni kívánó férfi szerepében kellemesen visszafogott, maníroktól mentes alakítást nyújt, de soha nem tolakodik az előtérbe, színésztársait is hagyja, hadd bontakozzanak ki. Így hangsúlyos szerephez jut Olga Kurylenko is: az ő személyében egyrészt a kulturális különbségek mutatkoznak meg, másrészt pedig egy a férfiéhoz hasonlóan tragikus sorssal megvert, boldogságtól megfosztott nővel állunk szemben. A közöttük szövődő szerelmi szál bár kiszámítható, mégis érzékletesen ábrázolja Crowe a lassankénti összecsiszolódást, kettejük boldogsága pedig logikus lépés a karaktereket nézve: még akkor is, ha mindezt némileg beárnyékolja a főhős feleségének korai halála, aki így nem kapott túl hangsúlyos szerepet. Vagy legalábbis mindenképpen hálátlannak bizonyult az őt alakító színésznő karaktere.
Háborúkba rendszerint egy-egy nép vezetői viszik az adott népet. Utólag meg persze senki nem készít közvélemény kutatást, hogy az adott nép hány százaléka akart valóban háborúzni. Utólag meg megy a történelem ferdítése. Nekünk az iskolában azt tanították, hogy az éljenezve mentek a katonák, meg azt mondták, hogy ne bánkódjatok értünk! Őszre itthon leszünk! Csakhogy ez egy lóxar! Egy rohadt nagy hoax. A magyar propaganda nyomatta, az újságokban, hátha valaki elhiszi, de dédnagyapám mesélte, hogy rettegve szálltak be a vagonokba, tudván, hogy soha nem fogják viszont látni a családjukat. A közvéleményt akkoriban nem a köz jelentette, hanem a felső tízezer véleménye, és ha az az volt, hogy bevonulsz harcolni, akkor nem volt mit tenni. Meg az ellen sem, hogy utána az újságok még meg is írták, hogy mennyire örültél ráadásul neki! Azt értsd meg kérlek, hogy nincs a világon olyan hely, ahol úgy számítana a közember véleménye, hogy ne akarnák azt erőszakosan formálni az aktuális politikai érdekek a saját javuk szerint, és ezt teszik olyan tapasztalattal, hogy még el is hiszed, hogy a te véleményed a sajátod.
Ha érvként arra, hogy a törököket nem érdemes sajnálni a veszteségeikért, azt hoztad volna fel, hogy szinte kiirtották az örményeket, akkor talán egyetértettem volna a véleményeddel, mert abban bizony a hadsereg nagy része cinkos volt, de amit leírtál felületes gondolatmenet. A kulcs mondat ez: "... a film még véletlenül sem részesíti előnyben egyik oldalt sem, próbál semleges maradni, hiszen itt mindenki veszített... " Ez megint olyan baromság mint amikor a magyarok trianon síránkoznak, mindig elfelejtik hogy a központi hatalmak robbantották ki a háborút, így törökországnak sem mondta senki hogy csatlakozzon hozzájuk, önként tették, tehát nyugodtan lehetett volna előnyben részesííteni az ausztrál katonák nézőpontját. De ha újabbat veszünk senki nem tesz egyenlőséget a jezidiek meg az ISIS között sem,.. majd 40 év mulva megteszi valami barom megint, félreértelmezett álhumanista. A film amugy jó valoban, megnézendő. Ajánlom mindenkinek megtekintésre.
Szomorú, de ez volt az utolsó munkája: az Oscar-díjas legenda idén áprilisban hunyt el. A rendező színészeit sem hagyta magára. Bár a szövetségeseket alakító aktorokkal nem sokat bíbelődött, a lassan szerelembe hajló kapcsolatot partnerével (Olga Kurylenko korrekt alakítása) pedig nem bontotta ki annyira, amennyire lehetett volna, a török színészekkel remek munkát végzett. Yilmaz Erdogan és Cem Yilmaz tökéletesen hozták a vesztesként is méltósággal viselkedő, s hazájukért újra harcolni akaró ravasz katonák figuráját. Mindkét alak messzemenőkig ki lett dolgozva, látszott, hogy Crowe sok időt töltött a két egyébként is remek színésszel. A legnagyobb falat természetesen a rendezőnek jutott, aki (ahogyan lenni szokott) magára osztotta a főszerepet. Sajnos sem forgatókönyvileg, sem színészileg nem aknázta ki a Connor alakjában rejlő lehetőséget. Joshuának ugyanis egyetlen tulajdonsága van, az, hogy jó ember. Bár Crowe mindent elkövet, hogy a néző átélje a családját elveszítő, saját reményét hajszoló megtört ember érzéseit, s jól is kezdi karakterének felépítését, az semmit nem fejlődik.
A történet minden pontja kiált a megfilmesítésért, rendkívül erős jelenetek tarkítják, melyeket Crowe – több-kevesebb sikerrel – a vászonra adaptált. A sztori középpontjában egy megtört apa áll, aki három fiát egyszerre vesztette el a világháború egyik véres csatájában Gallipolinál. Míg a férfi, kétkezi munkába temetkezve, napról napra tengődve megbékél a sorsával, addig felesége, fiai emlékeivel összezárva, képtelen elfogadni az igazságot, és menekül a valóság elől. A legmeghatóbb s egyben legerősebb jelenetek a film elején találhatók: amikor a főszereplő Connor felolvas halott fiai ágya mellett, vagy rátalál a valóság elől végleg megfutamodó asszonyra, nem beszélve a némi egyházellenes felhanggal bíró temetési jelenetre ("Rendben, akkor ezt is vegye el tőlem! ") – ezeket sikerült Crowe-nak eszményien leforgatnia. Tomboló ausztrál (Russell Crowe) Connor felkerekedik, hogy négy év után megtalálja fiai holttestét a távoli Dardanellákon, és hazavigye őket eltemetni. Isztambulba érkezésekor megcsodálhatjuk a város szépségét, s a korrajz sem sántít, bár azt hiszem, nem lehetett nehéz századközépnek megfelelő állapotokat idéző helyszíneket találni a városban.