Mit jelent a hisztamin intolerancia? Hisztaminózis vagy hisztamin intolerancia alatt az élelmiszerrel bejutó hisztaminra való túlérzékenységet értjük. Nem veleszületett probléma, a helytelen életmód, étkezési szokások, bélgyulladások/fertőzések következménye, különféle gyógyszerek mellékhatása. Oka alapvetően többrétű lehet: beteg a bélnyálkahártya és az elfogyasztott ételekben található hisztaminból túl sokat enged a vérbe jutni felborult a normál baktériumflóra és olyanok kerültek túlsúlyba, melyek hisztamint is nagy mennyiségben termelnek nem termelődik elég hisztamin lebontó enzim (DAO) - (ez a legritkább eset) olyan anyagok bejutása, melyek blokkolják a hisztaminlebontást túlzott mennyiségű a hisztamindús ételek bevitele a lebontási kapacitáshoz képest. Hisztamin intolerancia blog.lemonde. Az európai lakosság egyre érintettebb, leginkább 40 feletti nőknél fordul elő, ám a gyógyszerek és a helytelen életforma miatt egyre több a fiatal érintett is. Mivel nem valódi allergiás reakció miatt (antigén-antitest komplexek hatására a hízósejtekből) szaporodik fel a vérben sok hisztamin, ezért álallergiának is nevezik.
Részletek: Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az -ra! Köszönettel: Lin
Ha hasznosnak tartod az oldalam, iratkozz fel, hogy azonnal értesülj legújabb receptjeimről és bejegyzéseimről! 🙂 Források Az alábbi helyekről tájékozódtam, melyeket ajánlok mindenki figyelmébe, aki részletesebben szeretne tájékozódni a témában: Dr. Hisztamin intoleranciával is tünetmentesen! | Tóth Boglárka biológus, táplálkozási tanácsadó. Balaicza Erika (2013). Hisztamintúlérzékenység Dr. Becky Campbell (2019). The 4-Phase Histamine Reset Plan: Getting to the Root of Migraines, Eczema, Vertigo, Allergies and More
policisztás ovárium szindróma (PCOS) A PCOS egy nőket érintő tünetegyüttes, melynek jellemzői a rendszertelen ciklus, a peteérés (ovuláció) hiánya, a meddőségi problémák, a fokozott szőrösödést, az elhízás, petefészekciszták megjelenése és a magas tesztoszteronszint. Kísérője, következménye lehet inzulinrezisztencia, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszint, de akár szívinfarktus is kialakulhat.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a termékeny korban lévő nők egyik gyakori hormonális betegsége, amely a menstruációs ciklust, a termékenységet, az anyagcserét és a hormonegyensúlyt is negatívan befolyásolja. Szerencsére rendelkezésünkre állnak eszközök, amelyekkel felvehető a harc a PCOS tünetei ellen. Szakértők egyetértenek abban, hogy mindenekelőtt nem a gyógyszerek, hanem az életmód, és azon belül is legfőképpen az étrend az, ami segíthet a PCOS-ben szenvedő nőknek. És nemcsak a kalóriabevitel csökkentését kell érteni ez alatt, hanem többek között a rostok megfelelő bevitelét is. De pontosan miért is olyan fontosak a rostok PCOS esetén? A PCOS-es nők kevés rostot fogyasztanak, és ez komoly probléma Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a PCOS-es nők étvágya nagyobb, több energiadús, magas glikémiás indexű (GI) ételt és telített zsírt fogyasztanak, a rostbevitelük viszont jellemzően nem éri el a kívánt szintet. A PCOS-es nők többsége (40-85%-a) túlsúlyos vagy elhízott.
A PCOS a gyakorisága miatt kiemelt figyelmet érdemel mind a nőgyógyászok, mind az endokrinológusok (hormonnal foglalkozó orvosok) részéről. A policisztás ovárium szindróma kísérője, következménye lehet inzulinrezisztencia, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszintek, de akár szívinfarktus is kialakulhat. Mi jellemzi a kórképet? A betegség leírásával már a 19. század közepétől próbálkoztak, de csak később, 1935-ben Stein és Leventhal ismertette a kórképet (ezért nevezi a szakirodalom Stein-Leventhal szindrómának is). A leírás szerint a policisztás ovárium szindróma magában foglalja a menstruációs zavarokat (általában a ciklus hosszabbodását vagy kimaradását vagy esetleg a teljes elmaradását), az ovuláció (peteérés) hiányát, a következményes teherbeesési nehézséget vagy képtelenséget, a fokozott szőrösödést, az elhízást és a megnagyobbodott típusos cisztás petefészkeket. Ez a leírás napjainkban is megállja a helyét, természetesen némi kiegészítéssel. Az újonnan kiegészített ismeretek szerint a kórkép a férfihormonok túltermelésén és a peteérés hiányán alapul.
Dr. Iványi Tibor, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa hozzátette, hogy mivel az állapot gyakran más hormonzavarokkal jár együtt, érdemes ellenőriztetni a prolaktin és a TSH mennyiségét is, mivel könnyen lehet, hogy a PCOS mellett hiperprolaktinémia vagy pajzsmirigybetegség is jelen van. Gyógyszer, diéta és mozgás a megoldás A PCOS során kialakuló ciszták, illetve a társuló tünetek és panaszok mérsékléséhez, illetve megszűntetéséhez a hormonszintek normalizálása szükséges. Ennek érdekében szükség van személyre szabott diétára, rendszeres mozgásra, valamint, ha indokolt, mindezek mellett gyógyszeres kezelésre is. Amennyiben az érintett nem kíván teherbe esni, úgy általában fogamzásgátló tabletta szedését is felajánlja az orvos, ám ez csupán tüneti kezelésre szolgál. (Forrás: Budai Endokrinközpont)
Ezek a következőek: Rendszertelen vagy hiányzó peteérés és menzesz. Apró ciszták a petefészekben. Pattanásos bőr. Szőrnövekedés az arcon és a testen. Hajhullás, kopaszodás. Emelkedett inzulinszint, inzulinrezisztencia, cukorbetegség. Meddőség. Elhízás, amely nem csak következmény, de egyben a PCOS kiváltó oka is lehet. A nemrégiben végződött kutatásban 149, PCOS-sel diagnosztizált, túlsúlyos vagy elhízott nőt véletlenszerűen három csoportra osztottak. Az egyik csoportot a gyakran alkalmazott fogamzásgátlóval kezelték, a mások csoportot súlycsökkentő- és mozgásprogramon vezették keresztül, a harmadik csoportnál kombinálták a két irányt. Mindhárom csoport négy hónapig folytatta a programot. Az eredmények azt mutatták, hogy minden csoportnál vissza tudott állni a rendszeres ovuláció, a legtöbben pedig a második és a harmadik csoport tagjai közül tudtak teherbe esni. Ráadásul a kombinált módszerrel kezelt nőknél más előnyöket is kimutattak: normalizálódott az inzulinszintjük és alacsonyabb lett a triglicerid szintjük is.
Leginkább vízben oldódó, a gyomorban gélt képző rostokat tartalmaz, folyadékkal vegyülve képes kezdeti térfogatának akár 50-szeresére duzzadni. 2020 áprilisában az International Journal of Women's Health and Reproduction Sciences nevű tudományos folyóiratban megjelent egy vizsgálat, amely az útifű maghéj inzulinrezisztenciára és a vérzsírok szintjére gyakorolt hatását tanulmányozta PCOS-es nőknél. Ez egy randomizált, placebó-kontrollos, kettős vak vizsgálat volt, ami az orvostudományi kutatás "arany standardja" – vagyis a lehető legjobb minőségű vizsgálat. Az alanyokat (54 nem cukorbeteg, PCOS-es nő) véletlenszerűen osztották két csoportra, és maguk a kutatók sem tudták, hogy melyik csoport kapja a valódi kezelést, és melyik a hatóanyagmentes placebót. Napi 5 gramm útifű maghéj 8 héten át történő szedésétől a PCOS-ben szenvedő nőknél jelentősen csökkent az éhgyomri vércukorszint, az éhgyomri inzulinszint, a teljes koleszterin és a rossz (LDL) koleszterin szintje, valamint javultak az inzulinrezisztenciát jelző HOMA-indexek.