Gazdaság: Matolcsy sokat ígért a magánnyugdíjpénztári lenyúláskor, ez lett belőle | © Magyar Nemzeti Bank A nyugdíjkassza helyzetét természetesen javította, hogy újra minden pénz az államhoz kerül, ám az egyensúly csak 2035-ig tartható fenn. Utána a hiány, "részben demográfiai okok miatt, fokozatosan a reformok előtt becsült értékekhez hasonló, GDP-arányosan 4-4, 5 százalékos szintre emelkedik" – fogalmaz a Berki Tamás, Palotai Dániel és Reiff Ádám által jegyzett tanulmány. 2045 után éppen az állam megnövekedő terhei miatt nő a deficit. Mindez az öregségi ellátás összegét is befolyásolja. Amíg most az utolsó bér kétharmada a nyugdíj kezdő összege, számítások szerint 2030 körül már csak a fele lehet, a 2040-es években pedig akár a harmadára eshet vissza. Ennyit arról, hogy – mint a 2011-es reform kiskátéja fogalmazott – "Az állam feladata az, hogy a nyugdíjakat megvédje és biztosítsa, hogy mind a mostani, mind a következő nemzedékeknek nyugdíjellátása biztonságban legyen". Mi lett a maradókkal?
A döntés elvileg ugyan valóban szabad volt, de gyakorlatilag tortúrának tette ki magát, aki a magánpénztár mellett döntött. Kevesebb mint 30 munkanapjuk volt nyilatkozni munkaidőben az ország néhány tucatnyi nyugdíjigazgatóságán. Ha minden pénztártag a maradás mellett döntött volna, akkor körülbelül 3000 ember állt volna sorba naponta egy-egy irodánál, percenként 6-7 embernek kellett volna nyilatkoznia. "Lehet ilyen döntést hozni, de ez a jövőre súlyos következményekkel jár, mert kiszerződik az állami nyugdíjrendszerből" – mondta a magánnyugdíjt választókról Matolcsy György. A bejelentett átalakítás szerint a magánrendszerben maradók csak a munkavállalói 10 százalékot tették volna félre a saját nyugdíjukra, a munkaadói rész az állami rendszerbe került volna, amelyből azonban ők nem részesültek volna a későbbiekben. A miniszter akkori állítása szerint "a jelenlegi nyugdíjjogosultságának 70 százalékát elveszíti" az, aki marad a magánrendszerben, vagyis a nyugdíjából csak 30 százalékot kapott volna meg.
2010-ben az állam felszámolta a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert, és 3000 milliárd forintot vont magához többek közt azzal az ígérettel, hogy egyéni nyugdíjszámlákon fogják jóváírni az összeget. Ez azonban soha nem valósult meg, a pénz pedig elfogyott. "Nem emlékszem már pontosan, hogy mennyi megtakarított pénzem volt a magánnyugdíjpénztárban, csak arra az érzésre, hogy 'hú, ebből vehetnék egy első generációs, de jó állapotú Subaru Imprezát'. Volt már életemben ennyi megtakarított pénzem, de csak egyszer" – mondta egyik olvasónk, miután a múlt héten megtudta, hogy a 2011-ben állami kézbe vett 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon tavaly év végére elfogyott. A kormány megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztári pillért, ami azt jelenti, hogy a kötelezően fizetett nyugdíjjárulékokból senki sem magának tesz félre, hanem a mai nyugdíjasok nyugdíját fizetik ki belőle. Középkorú olvasónk nem bízik benne, hogy mire ő nyugdíjas lesz, fenntartható marad ez a rendszer, "nem lesz nyugdíjam és Subarum se" – szontyolodott el.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2010 novemberében, az államosítás bejelentésekor © MTI Az állami rendszerben történő jóváírásból azonban nem lett semmi. Pontosabban a befizetéseket 2013 óta követni lehet az Ügyfélkapun keresztül, de a 2011 előtti "hozomány" egy életre elveszett – pedig azokról pontosan tudni lehetett volna a magánpénztárak nyilvántartásai alapján. Azon túl, hogy ez az egyének számára igazságtalan lehet, az egyéni számlák hiánya még egy nagy veszélyt hordoz. A kötelező magánpénztárak kiiktatása után a teljes nyugdíjfizetés az államra hárul, annak minden sokszor emlegetett kockázatával együtt. Éppen ezért nem lehet összehasonlítani a Matolcsy-féle reformot a lengyelek 2013-as intézkedéseivel, pedig ott szintén elvonták a kötelező pillér befizetéseinek állampapírokban tartott részét és a rekvirálással ott is az államadósságot akarták csökkenteni. Ott azonban ezt valóban úgy csinálták, hogy közben a rendszer fenntarthatóságát is sikerült javítani. A kulcs – azon túl, hogy nem igyekeztek sóval behinteni a magánpénztárakat – az, hogy ott már 1999 óta léteztek egyéni számlák.
Ráadásul az a Ratkó-generáció, amelyiknek a befizetése korábban garantálta a nyugdíjrendszer stabilitását, vészesen közeledett a nyugdíjkorhatár felé, így amíg korábban sok befizetésből kevesebb ember nyugdíját kellett kihozni, ez kezdett megfordulni. A Horn-kormány döntése nyomán 1998-ban a rendszer tehermentesítésére indult el a hárompillérű nyugdíjmodell, amelynek második pillére a kötelező magánnyugdíjpénztár volt. Ennek lényege, hogy az állam által elvárt nyugdíjjárulék nagy része az állam helyett egy magánpénztárhoz áramlik, amely a nyugdíjkorhatár elérése után a tagdíjakból keletkező alapból fedezi az ellátás meghatározott hányadát. Tüntetés a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása ellen 2010 decemberében © Túry Gergely Ebben a rendszerben van azonban egy bökkenő: a nyugdíjfizetés terhe alól csak több évtized múlva mentesül a nyugdíjkassza, a kieső befizetést ezért pótolni kell, hogy az ellátást a mostani nyugdíjasoknak is fizetni lehessen. A reform kiötlői optimistán úgy gondolták, a javuló gazdasági mutatóknak köszönhetően növekvő államháztartási bevétel pótolja a kiesést.
Egy olvasónk a magánnyugdíjpénztári járadékszolgáltatással kapcsolatos joghézag miatt fordult hozzánk. Arra hívta fel a figyelmet, hogy maga manyup-tag maradt, de semmilyen formában nem juthat hozzá a pénzéhez. A megtakarítását egy összegben nem lehet kifizetni neki, de a hiányzó szabályozás okán járadék formájában sem kaphat egyetlen fillért sem. Tényleg csak akkor tarthatja meg a spórolt pénzét, ha meghal? "Pár hónap múlva nyugdíjas leszek. Azon kevesek közé tartozom, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárban annak idején. A kezdetektől pénztártag vagyok, nem akartam veszni hagyni a befizetéseimet. A napokban érdeklődtem, hogyan juthatok hozzá a pénzemhez. Azt eddig is tudtam, hogy olyan törvény lépett életbe pár éve, hogy egy összegben már nem lehet felvenni az összegyűlt pénzt, csak járadék formájában. Igaz, a járadék összegét sem határozhatom meg, ha nem egy kialakult kalkuláció szerint a pénztár mondja meg a havi összeget. Ebbe még bele is nyugodtam volna, de ekkor ért a hidegzuhany!
Burkológörbék Szerkesztés Míg egy hangszín analízisénél remek eszköz a spektrális burkológörbe, addig az észlelés vizsgálatánál ugyanilyen fontos az amplitúdógörbe is; a felfutási idő és ennek karakterisztikája ( lineáris vagy exponenciális), a visszaesés a kitartásra, a kitartás és a lecsengés (angolul ADSR - attack-decay-sustain-release) és a tranziensek (majdnem minden szintetizátor rendelkezik ezeknek a paramétereknek az irányítási/modulálási lehetőségével). Ha például elvesszük a hangindítást a zongora hangjából, nehezebb lesz beazonosítani a hangját, lévén a kalapács megütésének a hangja, valamint az ebből következő hirtelen felfutó hang szerves része a zongora hangszínének. Osztályozás Szerkesztés A hangszínek osztályozásának számos kiváló példája van. Hang szín tér iskola. Pierre Schaeffer "A zenei objektumok traktátusa" című műve történelmi jelentőségű; először ő próbálta meg a hangszíneket osztályozni, amivel hosszú éveket töltött el, lévén nem álltak rendelkezésére a kutatást vizualizációval segítő hanganalízis-módszerek.
A bemutatót közös kép készítésével zártuk, amelyen hosszas előkészületek után, végül mindenki szerepelt. Csodálatos három napot töltöttünk együtt diákjainkkal és reméljük, hogy ennek a tábornak jövőre is lesz folytatása. Néhány vélemény a diákoktól: Mit jelentett a tábor számomra? - tanulást, szórakozást, kikapcsolódást - csapattréninget - egy jó nyári kalandot - még jobban megismerni a másikat - fullos 3 nap volt, jövőre egy hetes legyen! - jó volt a közösség, sok embert megismertem - egy lelki és testi feltöltődést - kikapcsolódást, felfrissülést és remek élményeket Végül szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek (kollégák, iskolavezetés, gazdasági vezetés), akinek a segítségével lehetővé vált, hogy ez a tábor létrejöhessen. Pécs, 2019. július 2. Szín-hang-tér. Kovács Krisztina, Wéber-Simon Krisztina, Erdős Géza
(Későbbi kutatások kimutatták, hogy ennek a görbének nagy szerepe van a hangszín észlelésében). Helmholtz megállapította, hogy a rezgésforma természete is nagyban befolyásolja a hangszín érzékelését. A további kutatások a számítógép fejlődésével együtt zajlottak le, többek között Jean-Claude Risset, Trevor Wishart, Pierre Schaeffer, Dennis Smalley, John Grey, Steven McAdams, Albert Bregman és John Chowning munkáiban. ASA-definíció Szerkesztés Az Amerikai Akusztikai Társaság (Acoustical Society of America – ASA) meghatározása szerint a hangszín "a hangzás érzékelésének egy olyan jellemzője, amely lehetővé teszi a hallgatónak két azonos hangmagasságú és hangerősségű, azonosan megszólaltatott, de különböző hang megítélését" hozzátéve, hogy "a hangszín összetétele elsődlegesen a frekvenciaspektrumtól, valamint a hangnyomástól és az időbeli karakterisztikától függ". Jutalomkirándulás május 14-én | Baptista Szeretetszolgálat Ejsz Széchenyi István Gimnáziuma és Technikuma. Attribútumok Szerkesztés McAdams és Bergman szerint a hangszín "egy pszichoakusztikai multidimenzionális szemétkosár minden olyan jelenségre, amit nem tudunk a hangmagassághoz vagy a hangossághoz kötni. "
Ennek ellenére egy komplex művet hozott létre, melyet azóta sokan követtek és fejlesztettek tovább. Legfontosabb közülük Dennis Smalley spektromorfológia elmélete. Az erről szóló értekezés öt nagy szakaszból áll: spektrum-tipológia, morfológia, mozgás, strukturálható folyamatok, tér. A hangzásdimenziók osztályozását a spektrum-tipológiában és a morfológiában találhatjuk, míg a mozgást és a strukturáló folyamatokat leíró fejezetek a hangzásdimenziók kezelését tárgyalják. Az elmélet meghatározó újítása a tér jellemzőinek vizsgálata. Multidimenziós skálázás Szerkesztés A számítógép fejlődése lehetővé tette hatékonyabb eszközök alkalmazását a hangszíndimenziók feltárásában. John M. Hang szín ter rhône. Grey kutatási eredményei úttörőnek számítottak ezen a területen. "A multidimenzionális skálázás arra szolgál, hogy bizonyos tulajdonságokra vonatkozó hasonlósági vagy különbözőségi adatokból létre lehessen hozni olyan sokdimenziós geometriai reprezentációkat, melyekben az egymáshoz valamilyen szempontból közelebbinek érzékelt vagy gondolt objektumok az ábrázolásban is közel kerülnek egymáshoz, s ezáltal az adott tulajdonságok között észlelt viszonyokat egy megfelelő dimenzió-számú geometriai térben a lehető legpontosabban tükrözik vissza. "