Tíz perccel később Damásdi Alex kapott labdát a védőktől, de fölé lőtt, majd ugyanő egyéni akcióval tört be a tizenhatosra, és lőtte jobb alsóba a játékszert. Ezzel megvolt a vezetés, de a horvátok nem adták fel. A félidőig még Sallai kétszer is nagy helyzetben hibázott, maradt tehát az egygólos magyar előny. A második félidőt harapósabb horvát csapat kezdte, ám az első helyzet a magyarok előtt adódott, Hursán lövését fogta Gujic, majd a zágrábiak kezdtek kidolgozni több ígéretes lehetőséget is. Miklic kétszer, Moro egyszer lőhetett-fejelhetett, de a kaput elkerülték ezek a próbálkozások. A hajrára újra a Puskás kerekedett feljebb, és László Noel labdájával Erdei húzott középre, de lövését fogta a horvát portás. A végjátékban már hiába nyomott a horvát csapat, gólt nem tudtak szerezni, így minimális különbséggel jutott a hétfői fináléba a Puskás Akadémia. Puskás Akadémia – Dinamo Zagreb 1-0 (1-0) Puskás Akadémia: Tóth B. Puskás a Real Madrid 110 évének álomcsapatában - NSO. – Gőbölös, Kertai, Csonka, László – Hursán, Ayrton (Nagy S. 65. ), Szabó (Erdei, 57. )
Ezeken a pontokon hárul Bereczkire talán a legnagyobb felelősség. Filmesként nyilvánvalóan azt szeretné, hogy az elképzelt forgatókönyv legalább nagyvonalakban teljesüljön. Mégis mit csinál? Elengedi a kezeket, semmi presszió, rájuk bízza. Láss csodát! Kis idő elteltével, közös, klezmergőzös estéktől megbabonázva, mindenki beadja a derekát. Van, aki Romániába utazik, más Pestre. Kezdenek biztos alapokat kapni a korábban még kissé megremegett lábak. És itt, ezeken a pontokon érünk el oda, ahol a négy szereplő kénytelen-kelletlen elfogadja azt a valóban megrázó tényt, ami egyébként több zsidó generációra is érvényes, és a legjobban talán Villon híres soraival érzékeltethető: "befogad, és kitaszít a világ". Ahhoz pedig, hogy ezt egy zsidó ember képes legyen úgy-ahogy feldolgozni, nincs más hátra, mint előre: játszani kell, amíg csak lehet, és gyönyörű klezmermuzsika kíséretében helyezni el egy ezüstszelencében a bolygó zsidó belenyugvásának gesztusát…" Cím: Soul Exodus Gyártó: Film Street Hossz: 93 perc Országos bemutató: 2016. december 15.
Értékelés: 20 szavazatból Bereczki Csaba Soul Exodus című új, egészestés, zenés dokumentumfilmjének középpontjában a The Brothers Nazaroff hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak. A dokumentumfilmben az amerikai születésű zenészek - Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen, Jake Shulman-Ment - a klezmeren keresztül keresik gyökereiket, önmagukat, zsidó identitásukat. A Soul Exodus szereplői egyfajta fordított exodusként kelnek útra: hajóval utaznak nyugatról keletre, Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest, Nagyvárad érintésével jutnak el Besszarábiába, Moldovába. Bemutató dátuma: 2016. december 15. Forgalmazó: Mozinet Stáblista:
Bereczki Csaba rendező (Életek éneke) új zenés dokumentumfilmje, a Soul Exodus december 15-étől látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában. A különleges, többrétegű road movie, amely tartalmában és üzeneteiben jóval túlmutat egy zenés dokumentumfilmen, már szeptemberben nagy sikert aratott a közönség körében a Zsidó Kulturális Fesztiválon és a Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon. Bereczki Csaba Soul Exodus című új, egész estés, zenés dokumentumfilmjének középpontjában a The Brothers Nazaroff hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak. A dokumentumfilmben az amerikai születésű zenészek – Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen, Jake Shulman-Ment – a klezmeren keresztül keresik gyökereiket, önmagukat, zsidó identitásukat. A Soul Exodus szereplői egyfajta fordított exodusként kelnek útra: hajóval utaznak nyugatról keletre, Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest, Nagyvárad érintésével jutnak el Besszarábiába, Moldovába. Bereczki Csaba legújabb alkotásával a korábbi zenés dokumentumfilmjével – Életek éneke (2008) – megkezdett sorozatát folytatja, amelyben nemcsak a zenész, a hangszer és a zene közötti kapcsolódásokat kutatja és ábrázolja, hanem a zenén keresztül a lélek mélységébe hatol.
Magyar filmet nézni jó! – lelkesedtem tavaly a 2. Magyar Filmhét után, hiszen ahogy végignézhettük az elmúlt évek termését, trendszinten nagyon szimpatikus kép alakult ki bennem. Egymás után volt szerencsém látni jobbnál jobb filmeket: még ha nem is volt minden alkotás tökéletes, teljes mértékben eloszlatta bennem azt a(z akkoriban már egyébként is többször megcáfolt) képet, miszerint ne tudnának a magyarok is profi, szórakoztató, izgalmas vagy érdekes filmet készíteni. Látszott, hogy még ha itt-ott finomhangolásra is szorulnak a produkciók, egyre minőségibb művek születnek, és magyar filmre újra ellenérzés vagy prekoncepció nélkül lehet beülni. Magyar filmet nézni még mindig jó! – lelkesedek idén a 3. Magyar Filmhét után, még akkor is, ha valahogy a 2016-os "termést" gyengébbnek érzem, mintha többen is azzal küzdöttek volna, pontosan milyen művet akarnak készíteni. Azért aggodalomra semmi ok, született végre jó magyar sci-fi ( Hurok), láthattunk szerethető akcióvígjátékot ( Tiszta szívvel) és nagyon kreatív, nyári hangulatfilmet ( #Sohavégetnemérős), sőt, korrekt pszicho-thrillert is ( A martfűi rém).