A Via crucis (Les 14 stations de la Croix pour choeur et soll, avec accompagnement d'orgue [ou pianoforte] – A kereszt útjának 14 állomása, kórusra és szólistákra, orgona- [vagy zongora-] kísérettel) Liszt Ferenc 1879-ben befejezett passiója. Műjegyzékszáma: S. 53. Liszt életében nem adták elő, nem is adták ki, bemutatója 1929-ben volt Budapesten, Harmat Artúr vezényletével. A mű születése [ szerkesztés] Liszt Ferenc már 1873-ban foglalkozott a keresztút témájának feldolgozásával, majd 1876–1877-ben vázlatokat is készített hozzá. Szövegét a Bibliából, két középkori latin himnuszból és két német evangélikus korálból Carolyne zu Sayn-Wittgenstein állította össze. A tényleges komponáláshoz 1878-ban, Tivoliban, a Villa d'Estében fogott hozzá, és a munkával gyorsan haladt, amint erről Olga von Meyendorffnak 1878 szeptemberében írt levelében beszámolt. Október 23-án már azt írta, hogy a Via crucis már majdnem kész, és nagyon mélyen érintette a témával való foglalkozás. A befejezés átcsúszott a következő év elejére, amit az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat is bizonyít.
Liszt Ferenc: Via crucis – A kereszt útjának 14 állomása kórusra, szólistákra és orgonakíséretre írott zeneművét hallhatjuk 2022. április 15-én, nagypénteken 18 órától a Debreceni Református Nagytemplomban. A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség a feltámadás ünnepére készülve nagycsütörtöktől kezdve várja minden nap az elcsendesedni vágyókat istentiszteleteire és hitéleti alkalmaira. Nagycsütörtökön 18 órától úrvacsorai közösséggel veszi kezdetét a nagyheti készülődés, nagypénteken pedig 18 órától Liszt Ferenc: Via crucis passióján keresztül ismerhetjük meg Jézus szenvedéstörténetét. A Via crucis című oratorikus mű a zeneszerző életének utolsó évtizedében készült. Liszt Ferenc egész életében intenzíven foglalkozott az egyházi zenével, számos műve tanúskodik a valláshoz fűződő mély elköteleződéséről. A mű érdekessége, hogy nem is mutatták be Liszt életében, első alkalommal 1929 nagypéntekén adták elő Budapesten. A mű nyitó-és zárótételében felhangzik a református énekeskönyvből is ismert himnusz: Vexilla regis prodeunt, avagy Királyi zászlók lobognak.
A Missa choralis voltaképp nem is tekinthető tipikus liszti alkotásnak, amennyiben már nem akar feltétlenül tetszelegni virtuóz megoldásaival, ezzel együtt még hiányzik belőle a – főként az utolsó, nagy korszakra jellemző – valódi modernség, az atonalitással, az elfeledett, egzotikus vagy egyedi skálákkal való kísérletezésből eredő, úttörő megoldások alkalmazása. Inkább szép, sőt, egyenes megkapó darab ez, amely ugyan él a romantika több jellegzetes eszközével is, mint amilyen a monumentalitásra törekvés vagy a szenvedélyesség, mégis teljességgel tradicionális, a gregorián és a reneszánsz egyházzene hagyományaiból levezethető darab. Annál határozottabban nonkomform alkotás a Krisztus szenvedésének stációit fájdalmasan megéneklő Via crucis, ez a végtelenül szikár, a funkcionalitást végképp maga mögött tudó, nem egyszer a tonalitást mindenestől feladó, kisszekund súrlódásokkal és éles kvartokkal szinte döbbenetessé növekedett erejű kompozíció. A három témára épülő, az egészhangú skálát, a mollos magyar skála bővített szekundlépéseit, valamint a meghökkentő hangszűkítéseket és -tágításokat bőségesen alkalmazó darab harmóniai megoldásaiban egyértelműen Bartók és általában a modernizmus zenéjét előlegezi meg annak ellenére, hogy az 1879-ben megszületett mű bemutatójára csupán fél évszázad múltán kerülhetett csak sor, ezért közvetlen hatással nem is lehetett Liszt utódaira.
Sajnos még egy kicsi csillaggal több ragyog az égen… Nadin baba szervezete nem volt elég erős, nem tudta folytatni a harcot a tüdőgyulladás ellen.. ma elment. Ma Hajnalban Egy Csillaggal Több Ragyog Az Égen – Ma Hajnalban Egy Csillaggal Több Ragyog Az Eigen Homepage Website. Elvitt egy darabot belőlünk is… Szörnyen sajnáljuk kicsi lány, pedig az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy sikerülni fog! Nekünk az első naptól kezdve fontosak voltak, szörnyű érzés elveszíteni akár egyetlen ilyen pici babát is.. Nyugodj békében Nadin, mostmár nem fáj semmi! (Az utolsó tesó, Niké, jelenleg jól van, nagyon nagyon reméljük, hogy ez így is marad! )
Nem volt közvetlen, de egy pillanatig nem éreztem feszélyezve magamat. Életrajzával tele van az Internet, nem szállok versenybe a profi írókkal, emléke előtt tisztelegjünk inkább egy felvételével. Christopher Hogwood 1941. szeptember 10. – 2014. szeptember 24. Playliszt
Hisszük és tudjuk, hogy Bence már az égi csapatban focizik, hiszen ez volt az élete.
Pedig most összejöhetett volna, soha ekkora aktualitása nem volt: idén 50 éve dolgozunk a szakmában. Összejöttünk, és mindig jólesően körülnéztem, és állapítottam meg: - jól van, megvagyunk mind a hatan. Sajnos ez innen már múltidő. Mindig rettegtem, vajon ki lesz az első? És a varázslat, az örökkévalóság ábrándja egy másodperc alatt eltűnt, Öcsike elment. Ma hajnalban egy csillaggal több ragyog az esen.education. Vagy mondjam úgy, hogy előre ment? Csendesen, méltóságteljesen, a média, a bulvárlapok zaklatásától megkímélve, nagy fájdalommal küzdve kiszállt a ringből: kínlódjatok tovább nélkülem. A nagy koncert terve így hát – legalább is most úgy gondoljuk – egy jó időre csak terv marad. 1983-tól, amikor ő külföldre ment dolgozni, (mi meg Hofi Gézával a Madách Kamarába) Debreczeni Csaba (előtte a Sámson és Bergendy zenekarok dobosa) szállt be a zenekarba dobolni. Nagyon jó dobos, az egyik legjobb a szakmában. Szegény évekig hallgatta: az Öcsi így, az Öcsi úgy, röpködtek a sztorik, anekdoták, végül megbeszéltük, ha a "nagy koncert" létrejön, két dobszerelés lesz, és két dobos.
2019. április 29., hétfő Két csillaggal több ragyog az égen Ma egy hete tudtam meg, hogy sikertelen volt a második lombik kezelésünk. 2 kis 4 napos drágaságot kaptam vissza, de sajnos nem maradtak velünk. Az angyalok vigyáznak már rájuk! Bejegyezte: never4get2 dátum: 22:52 Nincsenek megjegyzések: Megjegyzés küldése