Az Esterházy Péter főműveként számon tartott Harmonia Caelestis műfaja aparegény (ahogyan a Bevezetés a szépirodalomba -ba n (1986) szereplő A szív segédigéi anyaregény) – a műfaj sajátos közép-európai zsánerként nálunk a prózafordulattal jelent meg –, címét pedig Esterházy Pál kantátagyűjteményéből kölcsönzi a szerző. Az aparegény mellett történelmi, nemzetségi vagy családregényként is olvasható, azonban az apa figuráján keresztül válik hozzáférhetővé benne a család története és a történelem diskurzusa a 16. századtól a 20-ig. Nem sokkal a regény megjelenése után a szerző számára kiderült édesapja besúgómúltja, ezért megírta a Javított kiadás t (2002), amelynek feszültségét a kétféle archívum által felépített apakép adja: az irodalomé, amely a fikcióban előhívható örökségként teszi jelenvalóvá a családi hagyományt, és az állambiztonsági szolgálatok levéltáráé, amelynek jelentéseiből nemcsak egy egészen más múlt, de egy, a regényétől eltérő múltszemléletet bomlik ki. A Harmonia Caelestis két könyvre tagolt, melyek közül az első, a Számozott mondatok az Esterházy család életéből bekezdésnyi fejezetekkel, töredékekben dolgozza fel a család történetét a barokktól a "rangtól és módtól" megfosztottságukig.
Összefoglaló Rövid leírás: A szerző ezért a művéért vette át az első alkalommal odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A regény Esterházy Péter ötvenedik születésnapjára jelent meg, és eddig mintegy 37 ezer példányban kelt el. Tartalom: "... édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelheti, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásba. "
Nézd meg a lejárt, de elérhető terméket is. Ha találsz kedvedre valót, írj az eladónak, és kérd meg, hogy töltse fel újra. A Vaterán 15 lejárt aukció van, ami érdekelhet, a TeszVeszen pedig 4. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka Top10 keresés 1. Gyermek jelmez 2. Felnőtt jelmez 3. Lego 4. Légpuska 5. Festmény 6. Matchbox 7. Herendi 8. Réz 9. Hibás 10. Kard Személyes ajánlataink LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW Megnevezés: E-mail értesítőt is kérek: Mikor küldjön e-mailt? Újraindított aukciók is: Értesítés vége: Harmonia caelestis esterhazy peter (8 db)
Összefoglaló A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifeje-ződése. Fekete István: Régi karácsony (idézetek). A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában.
Fekete István: Régi karácsony - YouTube
Bizony jó, hogy felébresztettél... Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy mért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Fekete istván – karácsony éjjel. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend ás nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.
A mókus megszagolta a bort s a diót a kucsmába hordta. A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett, valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak. Zimányi hazaindult. Zsebrerakta a diót és a mókust is. -Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. -Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebbő és felszaladt az öregember vállára. Fekete István: Karácsony éjjel – shvonline. -Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta.