Támogatási formáink sokszínűek, a pénzügyi segítségen felül természetbeni, kommunikációs és humán (önkéntes munka) támogatásokat egyaránt nyújtunk partnereinknek és kiemelt szerepet szánunk az edukációnak, a közös programoknak. Fontosnak tartjuk, hogy támogatottjaink és kollégáink között kötődés alakuljon ki", mondja el Tencz Beáta, az UNION stratégiai és PR-vezetője. A cég két nagy támogatói programmal dolgozik: az "Esélyt adunk! " program célcsoportját a beteg és hátrányos helyzetű gyermekek, a fogyatékkal élő és a felnőtt életük elkezdésében nehézséggel küzdő fiatalok alkotják, míg a "Zöld Lépések" program során – a jövő alakításának jegyében – a vállalati működés környezet- és egészségtudatos alakítására helyezik a hangsúlyt. Az UNION és a Bátor Tábor kapcsolata több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. "Hitvallásunk, hogy hosszútávú együttműködésekben gondolkodunk, ezért is lesz ez mindkét fél számára stabil és kiszámítható kapcsolat", emeli ki Tencz Beáta. Segítik a munkavállalót, hogy segíthessen A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyének sokszor épp idő hiányában az önkéntes munkavégzés helyett a pénzbeli, vagy tárgyi adományozást választják, ha jótékonykodni szeretnének, így különösen jó lehetőség, ha a cégek maguk adják meg az időt és a lehetőséget az önkéntes munkára.
December 5-én, az önkéntesség világnapján nyílt meg Szombat Éva és a Bátor Tábor közös fotókiállítása a Telep Galériában, ahol nyolc különleges történeten keresztül mutatják meg, hogy mekkora élményeket adhat az önkéntes munka. A Bátor Tábornak évente csaknem ezer önkéntesre van szüksége ahhoz, hogy programjai megvalósulhassanak. Minden évben körülbelül 1000 vendég érkezik a táborokba, ahol súlyosan beteg gyermekek és hozzátartozóik, valamint gyermeküket, testvérüket elvesztett családtagok szerezhetnek olyan élményeket, amelyek gyakran az egész életüket megváltoztatják. Ezzel azonban nem csak a táborlakók vannak így: a Bátor Tábor önkéntesei kisfilmek és egy fotókiállítás segítségével mondják el, hogyan változtatta meg az életüket az önkéntesség. Életre szóló kötelékek Bár az önkéntesség gyakran áldozatokat kíván az embertől, abban mindenki egyetért, hogy a befektetett energia többszörösen megtérül. Az ismert színész-testvérpár, Trokán Anna és Nóra maguk is önkéntesek a Bátor Táborban, és a velük készült kisfilmben mindketten kiemelték azt a vidám, élettel teli hangulatot és az inspirációt, amelyet ezek a keményen küzdő kisgyermekek és családjaik nyújtanak az önkéntesek számára.
Akad olyan szerelmespár is, amelynek tagjai a Bátor Tábor interjúján találkoztak, és azóta elválaszthatatlanok – ők azóta minden évben közösen, egyfajta zarándoklatként térnek vissza a táborba, hogy mások történetét is legalább ilyen széppé tegyék. Kristóf a daganatos betegséggel küzdő testvére miatt került kapcsolatba a Bátor Táborral, ahova öccse elvesztése után családjával tért vissza: a Lélekmadár Táborban a számukra nyújtott támogatás, a gyász közös feldolgozása és a közösségi élmények hatására döntött úgy, hogy legközelebb már önkéntesként csatlakozik a turnusokhoz. Te is megismerheted a történeteket Az önkéntesség világnapja alkalmából a Bátor Tábor egy különleges, analóg fotókiállítással és kisfilmekkel mutatja meg, hogyan változtatta meg az önkéntesek életét a táborozás. Az analóg technikával készült fotókat az egyedi stílusáról ismert fotós, Szombat Éva készítette, aki mindennapi életterekben, egy-egy turnusemlékkel fotózta az önkénteseket. A turnusemlékek amellett, hogy valódi "Bátor Táboros" hangulatot kölcsönöznek a képeknek, azt is szimbolizálják, hogy a tábori önkéntesek a turnusokat követően, a mindennapi életükben is önkéntesek maradnak.
A Bátor Tábor önkénteseinek sincs szüksége semmi másra csak játékos lélekre, nyitottságra, és őszinte szívre. A táborban nemcsak a gyereknek kell bátornak lenniük, hanem mi cimbik is sokszor a komfortzónánkon kívül, a határainkat feszegetve építjük és éljük át a gyerekekkel együtt a csodát. Magyarországon nincs hagyománya az önkéntességnek, ezért is hihetetlen eredmény, hogy a Bátor Tábor 15 éve rendületlenül épül, működik és minden évben újabb és újabb önkéntesekkel - cimbikkel – gazdagodik" - emeli ki Kallos Bea fotóriporter. A Nándorfi család – és a Nándorfi családi fotós cimbik A kiállítás a Bátor Tábor 15. születésnapját ünneplő hatvani Családi Napján debütál, később pedig Budapesten lesz látható.
A sokféle adománygyűjtő projekt miatt a támogatások összege nagyságrendi szinten tervezhető, az egyes támogatások beérkezése viszont időben nagyon bizonytalan. Ugyanakkor a tábor működtetéséhez folyamatosan szükségünk van (előre jól tervezhető összegű) pénzre. A magas pénzkészlet drága, az alacsony pedig veszélyes. Épp ezért nagyon precíz tervezés és folyamatos nyomon követés szükséges, hogy minden számlánkat időben ki tudjunk fizetni és minden tervezett programunk megvalósulhasson. Szintén fontos menedzsment szempont az adományok hatékony felhasználása. Az adományozók nagy része célzottan a gyerekeket támogatja, így a működtetésre rendelkezésre álló erőforrások szűkösek, hatékony felhasználásukhoz folyamatos elemzés és tervezés szükséges. A programokra költött összegeknél is igyekszünk maximális hatékonysággal felhasználni a forrásainkat, rendszeresen összevetjük a korábbi évek adataival. Bár kapacitásunk évről évre nő, ezzel párhuzamosan folyamatosan keressük a költségcsökkentés lehetőségeit.
Az Éva szerzőjére hatalmas hatást gyakorolt a tábor: felemelő vallomás következik! Mindig azt gondoltam az önkéntességről, hogy azok az emberek, akik ilyesmire adják a fejüket, elsősorban magukért csinálják: saját magukat akarják megmenteni, ennek eszköze pedig az, hogy másokon segítenek. Azért gondoltam ezt, mert én is egy voltam közülük. Festettem már önkéntesként iskolafalat, szerveztem rendezvényeket, még Srí Lankán is eltöltöttem pár hónapot. Ezekben a kalandokban az volt a közös, hogy az indikátoruk kivétel nélkül az életemben jelen lévő, megoldandó gond volt, és az önkéntességtől vártam a segítséget vagy legalább egy olyan impulzust, ami segít kibogozni a problémát. Ez semmit nem von le a dolog értékéből, ráadásul a módszer hatékonynak is bizonyult, mert azáltal, hogy valaki másra figyeltem, a fókusz a saját problémámról átkerült a másik problémájára, ez pedig automatikusan hozta magával a megoldást a sajátomra. Szóval abszolút win-win szituáció. Az elmúlt pár hétben életemben először úgy voltam önkéntes, hogy nem személyes indok vitt erre az útra.