A felvonó nagyon modern és oda-vissza €4, 50-ért, percek alatt repíti a látogatót a 739 méteres Mount Titano tetejére. San Marino tornyai Panoráma a köbön, azaz San Marino három tornya. Hiába van tériszonyom, a látvány egészen lenyűgöző mind a kilátóból, mind pedig a tornyokból (Guaita, Cesta, Montale). Az első kettő torony látogatható csak (kombinált jeggyel €6, 50-ért nézhető/mászható meg), a harmadik le van zárva a turisták elől. Panorámailag nekem a Cesta sokkal magával ragadóbb volt, mint a Guaita, de igazából mindkettőt érdemes megnézni, mert teljes mást fogsz látni fentről. Érdekességként, a három torony San Marino zászlójában is megjelenik a világoskék-fehér sáv között, amelyből az előbbi az eget, utóbbi pedig a havas Mount Titanot jelképezi. Bélyegek bűvöletében A világ bélyeggyűjtői között a San Marino-i bélyeg nagyon keresett és a ritkább példányokért akár $5-600-t is fizetnek. San Marino a világon valószínűleg az első ország volt, amely a rendszeres postaszolgálatot meghonosította 1607-ben, majd 1877-ben megkezdte a bélyegek nyomtatását és használatát is.
San Marinoban járva kihagyhatatlan program egy kávé, süti vagy tészta komótos elfogyasztása valamelyik panorámás étterem egyikében. Mi a La Capanna helyre ültünk be ebédelni, amelynek teraszáról rálátni a Monte Titano alatti fennsíkra. Az árszínvonal a panoráma ellenére egész baráti, Riminihez képest mindenesetre olcsóbb. Egy pizza 5€ áron már kapható és a tészták árai is 6-7€ között mozognak. Sikátoros utcácskák Ayrton Senna, a legendás Formula 1-es pilóta San Marinó-i Nagydíj során vesztette életét 1994-ben. Érdekesség, habár San Marino-i Nagydíjként hívták és 2006-ig rendeztek ilyen címen versenyeket, a pálya nem itt, hanem Olaszországban, Imolában van. San Marino történelmi belvárosába autóval nem lehet behajtani, a várfalak melletti külső parkolókban lehet hagyni az autót. A szűk, sikátoros utcákban amúgy sem lenne sok értelme autóval forgolódni, sokkal hangulatosabb elveszni a magas házfalak között, vagy bekukkantani egy-egy ház udvarára, ahol a mediterrán érzést megannyi színes spaletta és virág teszi teljessé.
Estére ugyanis a városból eltűnnek az egynapos turisták és a napközbeni tömegnyomort felváltja egy álmos kisváros képe, amit szabadon bebarangolhatunk. Ilyenkor esik igazán jól beülni valahova egy valamire, hiszen senki nem lép a sarkadra, mustrálgat dorgálóan, hogy most már menjél a helyéről, mert ő akar odaülni és kérni egy kávét, stb. Persze azzal is tisztában kell lenni, hogy San Marino elsősorban az idegenforgalomból él, úgyhogy a kötelező körökön felül (város fő tere, városháza, nemzeti múzeum, stb. ) akad még benne pár egészen sajátos látnivaló is, amivel a turistákat próbálják pénzköltésre késztetni. Ilyenek a mindenféle múzeumok, van kínzástörténeti múzeumjuk, panoptikumuk, sőt, még egy vámpír és vérfarkas múzeumjuk is. San Marino egyébként remekül alkalmas egy kis pénzköltésre, mivel az állam nem tagja az Európai Uniónak és az adói legendásan alacsonyak, így a kötelező szuvenírek mellett érdemes még körülnézni, hátha találunk valami olyasmit, ami megtetszik, nagy valószínűséggel olcsóbban fogunk hozzájutni, mint bárhol a kontinensen.