Bodor Ádám - Verhovina madarai A könyv megvásárlása után automatikus e-mailt küldünk a részletekkel! Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. Bodor ádám verhovina madurai tamil. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz.,, Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden. "
Így egy pénteki nap reggelén Klara Burszen hegyoldali tanyája felé tartott, tarisznyájában egy magyar nyelvű verseskönyvvel, hogy felolvasson neki. A kisasszonynak Aliwanka varrónő egy lucskosra telebőgött zsebkendőből már évekkel korábban megjövendölte, hogy egyszer egy magyar katonatiszt jön érte a hegyeken túlról, hogy nőül vegye, ezért már előre szoktatta a fülét a sok é, ő meg ű betűhöz, sejtelmes idegen hangzókhoz. Könyv: Verhovina madarai (Bodor Ádám). Adam a vízfelügyeleti brigádtól volt az, aki rendszeresen felolvasott neki, de olykor, ha fontosabb teendője akadt, vagy éppen nem volt hozzá kedve, maga helyett Radojt küldte. A gyerek ilyenkor – megegyezés szerint péntek délelőtt – csak úgy találomra kicsempészett a közmosoda fáskamrájából, a gyújtósnak vagy éppen tüzelésre szánt könyvek közül egyet, tarisznyájába tette, kiment a tanyára, és Adam utasítása alapján egy vagy két órán át felolvasott Klara Burszennek, aki fizetségül mézes bodzateát főzött, és ha kedve úgy tartotta, lángost is sütött neki. Radoj most éppen a tanya kerítése mentén baktatott, amikor az aljból utolérte a gégebajos Balwinder, a vízfelügyeleti brigád mindenes hátramozdítójának rekedtes hangja.
De értjük mi még ezt a nyelvet? Össze tudjuk rakni a mese, a múlt és jövő bonyolult kirakósát? Vagy csak érthetetlenül állunk Verhovina fölött, és nézünk, anélkül, hogy látnánk? (…) nem kizárt, valakik megalkudtak a fejünk fölött. Itt lakunk ugyan, de a föld alattunk már rég nem a mienk. Meddig tarthat még a titokzatos ismeretlen "gondoskodása"? A végnapokat szinte végtelenbe nyújtó, időt megállító senyvedés fenntartása? Talán már nem sokáig. Szaporodnak a lakantusz bogarak, változik a termálvizek összetétele. Változóban van a táj. Visszatértek a rozsdafarkúak… Még nem tudom mit jelent ez. Nem tudom azt sem, mennyire csak néztem, vagy láttam is valamit Verhovinából. Az biztos, hogy élmény volt megmártózni ebben a büdös, kénes, meleg forrásban. Bodor ádám verhovina madurai restaurant. Van valami otthonos benne, bármennyire is bizarr és különös. Otthonos, mert magam körül érzem atmoszféráját annak történelmi, társadalmi, egyéni egzisztenciális rétegeivel együtt. És otthonos, mert irodalmi vonatkozásban is a nagy kedvencek légkörét idézi körém.