Jelenkor | Demény Péter Írásai

Skechers Márkabolt Budapest

Demény Péter Egyedüli példány Az öregek remek szórakozást találtak maguknak. Hiába, olyan ez a tömbházas élet, unalom minden perce. Ha az ember megöregedett, a többiek alig várják, hogy meghaljon. A családtagok sem különbek: azok várják a legjobban. Ki lehet ülni a lépcsőház elé, hátha a Nap még ad valamennyi életet. De télen hiába ül ki az ember, csak a hideg van meg a magány. És akkor egyszerre eszükbe villant. Mintha üstökös csapna szűk lakomba, mondta Szotyori bácsi, aki mindig büszke volt a műveltségére. Tanti Marianával üldögéltek a kisszéken, amikor Ungureanuék veszekedni kezdtek. A szokásos üvöltözés: nem sokat lehet kivenni belőle, de amit mégis, az éppen elég. Az asszony megcsalta a férfit. Van ilyen. Egy ideig hallgatták, aztán egymásra néztek, felcsillant a szemük. Ezentúl a veszekedéseket fogják hallgatni! Demény péter versei mek. Elégedetten hallgattak tovább, időnként bólogattak, közben megbeszélték, ki a hibás. Tanti Mariana a nőnek, Szotyori bácsi a férfinak adott igazat. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy ismét azt érezték, élnek.

  1. Demény péter versei france
  2. Demény péter verseilles
  3. Demény péter versei mek

Demény Péter Versei France

Kép: Jelenkor, Sven Beyersdorff Domus-ház Szimpóziumszép magyar írók, költők, hiánybánatok, pizzazsánerek, kenyérvágyak és rebbenő viták, csupa együtt a mindig egyedül. Vajon meddig tart majd a háború, lesz-e még vers túlélő partokon, meddig tart vajon tudós életünk, melyet még élünk, de már féljük is? A félelemben ott még a remény, a munkában a jó menekülés, az irigységben a le a kalappal, feltöltődünk s lemerülünk megint. Aztán a mindig-hosszú hazaút, a nevetésben ölelő barátság, a kikötőben ott a szerelem, onnan már látszik a sirályzó tenger. Demény Péter: Városi állatok - GutenbergKönyvesbolt. Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/5-ös lapszámában. Demény Péter (1972, Kolozsvár) Költő, író, egyetemi oktató (Babe ș – Bolyai Tudományegyetem), szerkesztő (Látó)

Kolozsvári születésű költő, író, szerkesztő. Művei (válogatás) Ikarosz imája. Versek; Mentor, Marosvásárhely, 1994 Bolyongás. Versek; Mentor, Marosvásárhely, 1997 Lassított lónézés. Erdélyi magyar elbeszélők, 1918-2000; vál., bev. Demény Péter; Kalota, Kolozsvár, 2002 (Erdélyi magyar olvasókönyv) A menyét lábnyoma. Tanulmányok, esszék, kritikák; Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2003 (Ariadné könyvek) Demény Péter–Papp Sándor Zsigmond: Meghívó minden keddre. Demény péter versei france. Irodalmi publicisztika; előszó Láng Zsolt; Polis, Kolozsvár, 2005 Krúdy Gyula: Fogadó a régi világhoz. Elbeszélések; vál., szerk., utószó Demény Péter; Komp-Press–Polis, Kolozsvár, 2006 (Remekírók diákkönyvtára) Visszaforgatás (regény); Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006 Vallomás repedt tükör előtt. Bálint Tibor emlékezete; szerk. Bálint Júlia, Demény Péter; Polis, Kolozsvár, 2007 A fél flakon; Koinónia, Kolozsvár, 2007 (Éneklő borz) Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára; szerk. Dáné Tibor Kálmán, Demény Péter; EMKE–Mentor, Kolozsvár–Marosvásárhely, 2008 Ágóbágó naplója.

Demény Péter Verseilles

Hámori István Péter versei: - Zsefy - Cédrus - versek - 2 Demény Attila Életrajzi adatok Születési név Demény Attila Géza Született 1955. március 2. (65 éves) Kolozsvár Szülei Demény Piroska Demény Dezső Iskolái Gheorghe Dima Zeneakadémia (–1979) I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem (–1987) Pályafutás Hangszer zongora Díjak Gróf Bánffy Miklós-díj (1995) Nádasdy Kálmán-díj (2001) Erkel Ferenc-díj (2020) Tevékenység zeneszerző színházi rendező Demény Attila weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Demény Attila témájú médiaállományokat. Demény Attila ( Kolozsvár, 1955. Demény péter verseilles. –) romániai magyar operarendező, zeneszerző, zongoraművész, Demény Dezső és Demény Piroska fia. Pályája [ szerkesztés] A kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979 -ben végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd 1987 -ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett. 1987 óta a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője, majd főrendezője. A Romániai Magyar Zenetársaság elnöke (1993).

Gyermekversek; Koinónia, Kolozsvár, 2009 Hóbucka Hugó a mókusoknál; Koinónia, Kolozsvár, 2011 Bodor Ádám: Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára (többekkel); szerk. Demény Péter írásai - dunszt.sk | kultmag. Varga Réka; Koinónia, Kolozsvár, 2011 Beszélgetés a tükörrel; Syllabux, Bp., 2012 Garantált pihenés; Riport, Nagyvárad, 2012 (Napos oldal könyvek) A lélek trolija. Esszék; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2013 (Ariadné könyvek) Kolindárium; Exit, Kolozsvár, 2015 Lélekkabát; Lector, Marosvásárhely, 2015 Portrévázlatok a magyar irodalomból; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek) Sünödi és a trallala; Holnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad, 2016 Apamozsár; Lector, Marosvásárhely, 2016 A kíméletlen látás. Bánffy Miklós irodalmi portréi; Lector, Marosvásárhely, 2018 Műfordításai Ştefan Bănulescu: A milliomos könyve (Cartea de la Metopolis); Bookart, Csíkszereda, 2011. Zágoni Bálint: Cartea comoară – Sighişoara (Kincses képeskönyv – Segesvár); Projectograph, Cluj-Napoca [Kolozsvár], 2011. Traian Ştef: A Cigányiász elbeszélése Ioan Budai Deleanu nyomán (Povestirea Ţiganiadei); Europrint, Nagyvárad, 2011.

Demény Péter Versei Mek

Kezdett kialakulni előtte a teljes kép, csupán egyet nem tudott még, hogy hol van a doboz. Igaz, az sem volt a számára világos, hogy ezek az emberek mind egy maffiához tartoznak-e, vagy más-más csoportok tagjai. Már félálomban volt, amikor csengett a telefon. A magyar konzulátusról hívták. – Kérem, nagyon vigyázzon magára! Jelenkor | Demény Péter írásai. – ismerte fel a vonal túlsó végén annak a tisztviselőnek a hangját, aki a kórházban meglátogatta. – Vigyázzak? Miért? – kérdezte kíváncsian. Tovább » Bölöni Domokos sorozata: Se té, se tova Böcsületes riport Egyszer, még kezdő újdondász koromban holmi verekedésről kellett írnom. Szigorúan a tényekre, vagyis a kikérdezett szemtanúk vallomásaira hivatkozva, amelyeket a többi újságból ollóztam össze. Böcsülettel kiizzadtam a részletes és alapos riportot, és átvittem a kaszinóba a tekintetes főszerkesztőnek, aki éppen kártyázott valami urakkal. Hümmögve futott át rajta, ceruzájával villámgyorsan bele-belejavított, közben ott ácsorogtam, míg unottan nem intett, hogy ennyi, elmehetek.

Ivănescu leginkább kétféleképpen próbálkozik ezzel: egyrészt "gyenge" szavakat használ, óvakodik, szinte irtózik a nagy szavaktól, másrészt radikálisan kihagyásos szöveget hoz létre. Nem tudjuk meg, a nő mikor szakított a beszélővel, szakított-e egyáltalán, s ha igen, miért olyan meglepő, hogy más férfi karján sétál, bár az érthető mégis, hogy minden szembejövő és elmúlt szerelem éles fájdalmat okoz, főleg, ha már a másé. Azt sem tudjuk meg, miért is kell hazudnia egy férfinak, bár elképzeléseink persze lehetnek. Éppen ettől, a képzelet számára hagyott helytől érdekesek az Ivănescu-versek. Meg a referenciális mögöttestől: a költő nővére tízéves korában meghalt, a szülei azért vállalták őt, hogy betöltse a veszteség teremtette űrt; a bátyja, aki tíz évvel volt idősebb nála, huszonkét éves korában öngyilkos lett, s bár bejelentette, hogy öngyilkos lesz, az ilyen bejelentések sohasem enyhítik, inkább még fokozzák a fájdalmat. A bátyját ráadásul mindenki zseniálisnak tartotta, s Ivãnescu egész élete másban sem telt, mint a bűn­tudatban, hogy megölt egy testvért (Radnóti!