Robotok kora - Martin Ford - Google Könyvek Ismerjük meg jobban a leggazdagabb egymillió magyart | G7 - Gazdasági sztorik érthetően De azért is kellene többet tudnunk a felső tíz százalék közepéről, mert mindenki, akit elérnek az empirikus felvételek, nagyjából erre a szintre vágyik, és mindenki, aki kinőtt ebből a csoportból és most a szupergazdagok körébe tartozik, valahol lejjebb előszobázott, mielőtt a csúcsra jutott. Felső Tízezer Jövedelme: Megadóztatnák A Magyar Felső Tízezer Vagyonát | 24.Hu. Élet elit felső 10 százalék jövedelmi egyenlőtlenség szociológia Olvasson tovább a kategóriában Akár ezerszeres különbség is lehet a felső tízezer csúcsán és alján elhelyezkedők jövedelme között. Nagyjából 5–15 millió forintos éves nettó háztartási jövedelem kell ahhoz, hogy valaki a magyarok leggazdagabb 10 százalékába tartozzon. Egy közepesen kereső ügyvéd vagy egy jól fizetett értelmiségi már ide tartozhat – olvasható a HVG e heti számában. A topkategória következő szintjén a "menő" ügyvédek, a vezető kórházi orvosok, a középkategóriás vállalkozók, a sikeres művészek és médiaszemélyiségek találhatók.
Mennyivel nő gyorsabban a gazdagok jövedelme, mint a többieké? Ha kiszámolja egy ország, hogy az elmúlt évben 3% volt a gazdasági növekedés, senki sem gondolja, hogy minden egyes lakos 3%-kal keres többet idén, mint tavaly. Ha az átlag alatt keresők jövedelme nőtt ennél az átlagnál gyorsabban, akkor ők zárkóznak felfele. Ha viszont a gazdagok jövedelme az átlagos ütemnél gyorsabban nő, ők szakadnak el egyre jobban az átlagtól. Az elmúlt harminc év a világ egészen különböző sarkaiban is az utóbbi esetet mutatja: ma sokszorosát keresi az orosz vagy az amerikai "felső tízezer" annak, amit a nyolcvanas években keresett az akkori elit; hozzájuk képest alig valakinek nőtt érdemben a jövedelme. Felső Tízezer. (Az amerikai esetet Emmanuel Saezzel, az orosz helyzetet Filip Novokmettel dolgozta fel Thomas Piketty és Gabriel Zucman. ) Ez látszik az alábbi ábrán: Itt a vízszintes tengelyen jövedelem szerint növekvő sorba raktuk a két ország felnőttjeit, és százfelé osztva őket bejelöltük köztük a százalékok határait (a percentiliseket), a felső egy százalékot pedig még finomabb bontásban is.
Egy friss kimutatás is rávilágít az elszegényedés folyamatára. Szupergazdagok | hvg.hu. Fotó: Pixabay Az OECD honlapján nemrég közzétett kimutatás is azt igazolja, hogy a 2000-es évek közepe és a 2010-es évek közepe között csak a szegényebb társadalmi réteg gyarapodott Magyarországon. Jelenleg a társadalom 30 százaléka tartozik az alacsony jövedelműek csoportjába, arányuk 10 év alatt 4, 7 százalékponttal emelkedett, a középosztályba a társadalom 62 százaléka tartozik, ez a réteg 3, 7 százalékponttal zsugorodott, a felső tízezerbe a társadalom 7 százaléka tartozik, ami 0, 9 százalékpontos csökkenés eredménye. Az OECD meghatározása szerint alacsony jövedelmű osztályba tartozik az, akinek jövedelme nem éri el a medián 75 százalékát, a középosztályba a medián 75 és 200 százaléka között keresők, a felső jövedelmi osztályba pedig azok tartoznak, ahol a jövedelem a medián 200 százalékát is meghaladja. Ha megnézzük a régiós országokat, akkor azt lehet látni, hogy ugyanezen időszak alatt a cseheknél 0, 9 százalékponttal 23 százalékra csökkent az alsó rétegbe tartozók aránya, ugyanakkor a középosztály 1, 9 százalékponttal növekedett, a felső tízezer pedig 0, 9 százalékponttal 6 százalékra csökkent.
Civilizált államokban természetes, hogy a költségvetésből a közösség támogatja elesettebb, hátrányba került tagjait – főképp a maguk érdekeiért kiállni képtelen gyermekeket, és az őket nevelő családokat. Szociológusok "perverz újraelosztásnak" nevezik azt a metódust, amikor a közös pénzekből a regnáló hatalom nem a rászorulókat támogatja, hanem klientúrát épít a maga számára. Legyünk igazságosak: a korábbi kormányok sem tudtak maradéktalanul megbirkózni a feladattal. "Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli újra magát, közpénzen. " – mondta 2006-ban az akkori miniszterelnök. (Az idézet az őszödi beszédből való. ) A helyzet azóta számottevően romlott: ma már nemcsak "újratermeli" magát a közpénzen a felső-középosztály, hanem elszívja a forrásokat, lehetőségeket a szegényebbek elöl. Esélyt sem ad arra, hogy egy alacsonyabb státuszú család leszármazottja előbbre jusson. Holott a "családtámogatásra" fordított összegek évről-évre nőnek a költségvetési tételekben. Csakhogy a ma már400 milliárd forintot közelítő összeg nem a rászoruló gyerekeknek jut.
Ez ugyanis az esetek többségében nem biztos, hogy így van - mint ahogy ez a Sulinet-kedvezménynél be is igazolódott. A sokat emlegetett egykulcsos adórendszert pedig egyértelműen el lehet felejteni addig, amíg a maihoz hasonló jövedelmi különbségek vannak az országban.
Úgy vélem, a jelenlegi magyarországi kormány álságos és hazug intézkedései között a legundorítóbb, amit a gyerekekkel – és persze egyúttal a magyar családokkal – művel. Miközben tele van az ország mosolygós, fiatal párokat mutató plakátokkal, a kormány segítségét ígérő szlogenekkel, helyzet az, hogy 2010 óta jelentősen csökkent a minden gyermeknek járó normatív támogatás – vagyis a családi pótlékra fordított költségvetési kiadás, aközben immár 360 milliárd forint körül (2017-es adat) költünk ún. "családvédelmi kiadásokra". A családi pótlék összege 2008 óta – vagyis 11 éve változatlan. Eközben a mintegy 1, 8 millió magyar gyerek közül minden harmadik szegénységben él, minden ötödik pedig a szegénység által súlyosan deprimált körülmények között. (Ez annyit jelent, hogy konkrétan éhezik, és a legszükségesebb ruházattal sem rendelkezik. ) Az Unió tagállamai közül csak Görögországban, Romániában és Bulgáriában rosszabb a gyerekek helyzete. Bár nyilván folyamatosan szükség van a szociális rendszer módosítására, ami ebben az ügyben Magyarországon 2010 óta történik, gyomorforgató.
Efölött esetleg véletlenül bekerülhetnek személyek vagy családok, de innentől kezdve nem megbízhatóak a szisztematikus vizsgálatok. Vannak makro becslések arról, hogy milyen lehet a vagyonok eloszlása Magyarországon. Azok a vizsgálatok, amelyek a felső tíz százalék emprikus adatfelvételek által is látható részéhez tartoznak, mutatják, hogy a rendszerváltás táján 30-40 évesek közül elsősorban azok érvényesültek, akik a akkor már meglévő magas iskolázottságukra képesek és hajlandóak voltak rátanulni. Magyarországon tehát a csúcson levők jelentős része (legalábbis jövedelmi és vagyoni tehetősség szempontjából) első generációs. Kevesen vannak, akik kifejezetten örökléssel kerültek a felső kategóriákba. Ez nem meglepő, hiszen életkori okokból azok, akik a rendszerváltás közben és után a csúcsra kerültek, mostanában adják át a stafétabotot másoknak. Összességében tehát a felső tíz százalék a rendszerváltás egyfajta lenyomata is, jelezve a különböző periódusok érvényesülési lehetőségeit. Fontos lenne, hogy mind a négy kategóriáról többet tudjunk.