Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Életpályája [ szerkesztés] Gyermekkorát Nagybajomban töltötte, ahol édesapja kántortanítóként dolgozott. A második világháborúban behívták, Németországban harcolt. Itt szovjet fogságba esett, ahonnan sikerült megszöknie. 1947-ben érettségizett a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban, majd megkezdte egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Budapesti Osztályán. Itt szerzett mezőgazdasági mérnöki diplomát 1951-ben. Mentora, Manninger Gusztáv Adolf tanársegédnek kívánta felvenni az egyetemre, de a személyzeti osztály nem adott engedélyt a felvételre. Manninger közvetítésével került végül a Növényvédelmi Kutatóintézet állattani osztályára, itt kapott tudományos munkatársi állást. Sáringer Kenyeres Tamás: Sáringer-Kenyeres Tamás Önéletrajza. 1956-ban az intézet kezdetben burgonyabogár -kutatásra felépített keszthelyi laboratóriumának tudományos munkatársa lett. 1961-ben kinevezték az azóta bővített kutatási körű laboratórium vezetőjévé. 1964–1965-ben a Toulouse-i Egyetemen tett tanulmányutat. 1966-ban tudományos főmunkatársi, 1969-ben csoportvezetői, 1974-ben tudományos tanácsadói beosztásban dolgozott a Növényvédelmi Kutatóintézetben.
Ezután csak 1998-ban tért vissza a politikába, amikor az országgyűlési képviselők választásán a Fidesz színeiben jelöltette magát. A választáson a párt Zala megyei területi listájáról szerzett mandátumot. A 2002-ig tartó ciklusban az oktatási és tudományos bizottság tagja, valamint a felsőoktatási, tudományos és innovációs albizottság elnöke volt. 2002-ben nem indult újra. SÁRINGER-KENYERES TAMÁS | Országgyűlési Napló 1990-2022 | Kézikönyvtár. Munkássága [ szerkesztés] Fő kutatási területe a kísérletes rovarökológia, a növényvédelmi állattan, a kártevő rovarok diapausája ( nyugalmi állapota) és a kabócák rendszertana volt. Tudományos munkásságának jelentős része a keszthelyi laboratóriumhoz kapcsolódott: a rovarok nyugalmi állapota területén modellként választott húsz gazdaságilag fontos kártevő rovarfajt. Az ezeken végzett kísérleteinek eredményeit az 1950-es évek közepétől kezdve publikálta. Világelsőként ismertette több rovarfajnál az állapot kiváltásában szerepet játszó környezeti tényezők, azaz a fotoperiódus, a hőmérséklet, a fény hullámhossza, a generációszám és a táplálék minősége jelentőségét.