Sally Rooney: Normális emberek, XXI. Század, Budapest, 2019 Sally Rooney 2019-ben megjelent regénye sok szempontból formabontó, lényegi mondanivalója mégis roppant egyszerű: egy történet arról, hogy az emberek hogyan döntenek arról, kit szeretnek és mit csinálnak. A regény a legmegfelelőbb értelemben vett szerelmes regény, ami bemutatja, hogy mit is tehet egymással 2 fiatal szerelme, hogyan bánthatjuk meg egymást, és miért is szeretnénk megbántva élni. A cselekmény egy kis ír városban, Sligo-ban indul, ahol a helyi középiskola tehetséges és nagyon népszerű futballistája, Connell, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a visszahúzódó, mások szerint furcsa lánnyal, Marianne-nal. Rövid és bizonytalan kapcsolatukat a fiú kérésére titokban tartják, aki fél attól, hogy barátai és iskolatársai elítélik és kiközösítik majd Marianne miatt. Habár amikor Connell egy másik lányt visz a bálba, szakítanak, kapcsolatuk nem szakad meg, Dublinban az egyetemen újra találkoznak. Rooney regénye egy visszájára fordított tündérmese: Connell a népszerű, ám szegény családból származó fiú és Marianne, a gazdag ám kiközösített lány, félreértésekre alapozott kapcsolatának meséje.
Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos érzés és rögtön követi egy kérdés: miszerint ugyan ki és mi számít normálisnak? Ha azt nézem, hogy normális az, ki a társadalomban megtalálja a helyét és együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően teljesíti az életszakaszok kihívásait és úgy távozik az élők sorából, hogy legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak. Ha ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni. Elvégre mindenki az egyedit keresi, csak viselni, képviselni nem meri. Birkának lenni vagy fekete báránynak, mindenki eldönti maga, hogy minek felel meg, de a történet olvasása után senki sem lesz már ugyanaz. Adott két fiatal, kiknek múltja és jelene az egymástól függés határozza meg. Mindketten szenvednek, ki rá kényszerített áldozat szerepe miatt, ki pedig az üresség miatt, melyet bár folyamatosan leplezni kíván, viselkedése tükrözi lelki tusáját és ez alól nagyon nehezen tud kibújni.
És nem lehet nem beszélni a szexjelenetekről, melyekről a legtöbb sorozatban nincs mit beszélni, ha csak azt nem, hogy nyilvánvalóan időhúzás céljából kerültek be, vagy éppen az olcsó marketing eszközei. Tényleg az esetek legalább 90 százalékában semmit nem tesznek hozzá az adott sorozathoz vagy filmhez, a Normális emberek viszont kivétel: itt tényleg a legtöbbnél érezzük, hogy funkciója van, és szavak nélkül is segít megérteni, mennyiben és hogyan járul hozzá az adott szereplő fejlődéséhez. (A szado-mazo szál lehet, hogy elcsépelt, de még ennek is valódi jelentősége van itt. ) Ebben egy ún. "intimitás-koordinátornak", Ita O'Briennek is komoly szerepe volt, aki már dolgozott a Sex Education és a Watchmen sorozatokban, és a legutolsó gesztusig koreografálta ezeket a jeleneteket, melyek néhány konzervatívabb ír nézőnél kiverték ugyan a biztosítékot, pedig semmi szoftpornó jellegük nincs, ellentétben számos másik sorozat hasonló részeivel. Persze, ahogy a nagyon sikeres könyveknél/sorozatoknál lenni szokott, a Normális emberek nek is jókora ellentábora van: visszatérő kritika, hogy sokan egyszerűen unalmasnak találják a "privilegizált, heteroszexuális fehér emberek" se veled, se nélküled típusú nyűglődését, mások pedig generációs alapon támadják Rooneyt és a regényéből készült sorozatot, miszerint az Instagram-generáció/millenialok szappanoperája.
S teszi ezt úgy, hogy nem demagóg, nem ezeket a társadalmi folyamatokat teszi a kirakatba. Mindvégig ott vannak, éreztetik a hatásukat, de ez Marianne és Connell története. A kis normális embereké, akiknek együtt kell élniük mindezekkel a "tetszikekkel" és "nem tetszikekkel". Akiknek meg kell tanulniuk, hogy mit érdemes feladni és mit nem, vagyis meg kell tanulniuk alkalmazkodni a bizonytalansághoz, megtalálni – és vállalni – abban a biztosat. És ezt nemcsak a remek forgatókönyv struktúrájában sikerült felszínre hozni, hanem a rendezői döntésekben is. Lenny Abrahamson egyébként is mestere annak, hogy emberi léptékben gondolkodjon, és ez most sincs másképpen. Nem csak tempóban, de képi megjelenítésben is nagyon visszafogott a sorozat. Ott van a popkultúra, ott vannak a mobiltelefonok és minden más, de ezek soha nincsenek fókuszban, ott mindvégig a két főszereplő áll, köréjük szerveződik minden. Talán ezért volt bátor döntés, hogy tapasztalt színészek helyett újoncok alakítják őket. De nem kell félni, Daisy Edgar-Jones és Paul Mescal kitűnő választás volt.
Connell problémája viszont sokkal hétköznapibb. Persze ott van az is, hogy ő egy tinédzserkori véletlen teherbeesés következménye, az apja korán lelépett, de anyja minden tőle telhetőt megtesz érte, így egy jóval általánosabb gonddal küzd, mégpedig azzal, hogy tulajdonképpen nem tudja mit kezdjen magával. Csak áramlik a tömeggel, nem képes önmagát meghatározni, az otthoni környezetből kiszakadva Dublinban is lebegő állapotba kerül. Két biztos pont van az életében: a könyvtár és a szobatársa, Niall. És ott van Marianne, aki körül forog minden, akihez folyamatosan vissza-visszatérünk, mert ő ad értelmet a fiú életének. Különös a kapcsolatuk dinamikája, ahogyan az egymástól való függési viszonyuk kialakul az évek során, és a kettejük közötti bizalom szépen gyógyítgatja személyiségüket. Ez egy szép szerelem meséje, noha a párkapcsolati problémáik mellett helyet kapnak fájdalmasabb hétköznapi harcok (iskolai zaklatás, társadalmi osztálykülönbség), bár ezeket viszonylag enyhén érintik, inkább a önmaguk elfogadására helyezik a hangsúlyt (gyászfeldolgozás, mentális betegségek, családon belüli erőszak…).
A nyomasztó hangulat miatt párszor félre kellett tennem, hogy egy kicsit lenyugodjak, átrágjam a helyzetet, és megértem, hogy miért éppen így vagy úgy alakul a cselekmény. A könyv remekül rávilágít sok olyan tanulságra, amikkel igazából eddig is tisztában voltam, mégis jó ha újra és újra előkerül a téma, és beszélünk róla. Ebből szemezgettem párat: - Akármelyik társadalmi rétegből származol, az élet ugyanúgy lehet sz*r borzasztó. - A legfélelmetesebb szörnyeteg nem a szekrényünkben lakozik, hanem bennünk. - Az önmagunkról kialakított kép nem mindig van összhangban azzal, amit mások gondolnak rólunk. - Az otthonról hozott negatív mintákat csak nagyon nehezen, vagy képtelenek vagyunk levetkőzni. - Olyan, hogy normális nem létezik.
Csináljunk egy kísérletet! Gondold végig az elmúlt 1 hónapod, mit vettél vagy tettél meg csak azért, mert másnál láttad? Én kitaláltam, hogy festeni szeretnék – ezer éve szeretnék, csak rettenet béna vagyok hozzá -, mert az Insta-barátnőm, Orsi, bemutatott egy kisvideót, amelyekben festékeket folyat össze és rájöttem, ha ezt így is lehet, akkor én is művész szeretnék lenni és sk. képekkel pózolni (szemeim előtt már meg is jelent a kép, ahogy a 2021-es kiállításomon pózerkedek, kezemben egy pohár pezsgővel, a falakon a képeimmel, arcomon az 'áhh, csak előtört belőlem az istenadta tehetség! '-mosollyal). Aztán erőteljesen vacillálok, hogy merevfalú vagy felfújható medencénk legyen. Generikus szó jelentése – Mutatjuk, hogy mit is jelent! - Fejtsd meg most! Kvízek, vicces fejtörők!. Elolvastam hozzá a szakáruház blogposztját, kifaggattam a barátokat, körbejártam a barkácsboltokat, végül a jógatanárom tapasztalataira támaszkodtam. Autót is nézegetünk már egy ideje és mivel az álom kocsimmal rendelkezik az egyik ügyfelem is, így nyilván felhívtam, hogy mi a véleménye róla. Persze megnéztem 15 Youtube tesztet, hazait és külföldit is.
Csaltak, hazudtak, kékcéduláztak, megfélemlítettek, elvettek, államosítottak, meggyaláztak, öltek, lealjasítottak, deszakralizáltak, megfigyeltek, eltöröltek, felszámoltak, megzsaroltak, megkínoztak, lenulláztak... A kommunista ideológia nevében raboltak nemzeti önbecsülést, múltat, jelent és jövendőt. Reintegráció szó jelentése – Mutatjuk, hogy mit is jelent! – Ingyenes nyereményjátékok, lottószámok, vetélkedők egy helyen. Csak 1950 és '53 között egymillió ember ellen indítottak valamilyen bűnvádi eljárást, és megbecsülni is nehéz a politikai okokból eltűntetett, megkínzott, ellehetetlenített, kivégzett magyarok pontos számát. Az ördögi tervhez persze végrehajtók is kellettek. Végletekig lojális emberek, akik többszörösen túlteljesítették az elvárásokat, a Kommunista Internacionálé direktíváit szem előtt tartva. A "hivatásos forradalmárként" dolgozó elvtársakat a Párt bárhol és bármikor bevethette, hogy akár gyilkos módszerekkel is terjesszék az idegen eszmét. Legyen szó a spanyol polgárháborúban való öldöklésről, a magyarországi szociáldemokrácia szétveréséről, az arisztokrácia, a polgárság, az egyházak, vagy épp a parasztság ellehetetlenítéséről, az élet szerves, organikus rendjének sárba tiprásáról, az Istenbe vetett hit kigúnyolásáról, a nemzeti érzelmek elfojtásáról, cserébe az internacionalista rögeszme terjesztéséről, vagy épp az egyetemes értékek életellenes felszámolásáról.
Bessenyei Péter a fennálló rendszer lojális híve, életében nincsenek válságok, bizonytalanságok, él mint Marci Hevesen. Gyönyörű menyasszonya, biztos munkahelye van, ugyan mi történhet? Nos, idilli világa egyetlen perc alatt omlik össze: megkapja nagyapja levelét, amelyben a fentieket tudatja vele halála után az általa ismert tényekről és az ezekből következő elgondolásairól. Főhősünk egyelőre nem tudja, mit higgyen a levélben foglaltakból, de rögvest utána megmagyarázhatatlan események, jelenségek kezdődnek, a mindennapjai megtelnek egy ismeretlen valóság helyszíneivel, lakóival, amelyekkel és akikkel nem tud mit kezdeni - de a legnagyobb baj az, hogy mindezeket nem csak ő látja, hanem ezrével mások is, ami félelmet és nyugtalanságot kelt az emberekben. Trump megint belengette, hogy elindulna a 2024-es amerikai elnökválasztáson | Vadhajtások. A zavaros élethelyzetek odáig vezetnek, hogy Péter egyik pillanatról a másikra a politikát alakító erők (elnökök, titkosszolgák, anarchisták) érdeklődésének középpontjában találja magát, kénytelen haladni az árral. Mindenekelőtt meg kell értenie, milyen szerepet játszott a történetekben a nagyapja, és mi köze mindehhez egy másik világban élő, Péter számára teljesen ismeretlen szerb tudósnak, Nikola Teslának.
Interjút adott a Washington Postnak Donald Trump volt amerikai elnök, aki a beszélgetésben ismét meglebegtette, hogy esetleg megmérettetné magát a republikánus előválasztáson. Trump szó szerint azt mondta: "Nem akarom kommentálni az indulást, de azt hiszem, sok ember nagyon örülni fog a döntésemnek. Mert ez most egy kicsit unalmas. " Miután Trump viharos körülmények között adta át a stafétát Joe Bidennek (a választás eredményét nem ismerte el legitimnek lényegében a mai napig, feldühödött hívei pedig 2021 januárjában betörtek a Capitoliumba, az incidensnek több halálos áldozata volt). A Fehér Házból való távozása óta az exelnök többször utalgatott már arra, hogy 2024-ben visszatérne, bár hivatalos bejelentést eddig nem tett. A Republikánus Párt háza táján mostanában Trump nélkül is nagy a tolongás az esetleges indulók közt, korábbi tisztségviselői közül többen jelezték már elnökjelölti indulási szándékukat: Mike Pence volt alelnök, Mike Pompeo volt külügyminiszter és Nikki Haley volt ENSZ-nagykövet is benne van a pakliban.
Új valóságok, világhasadás, új történelmi tények egy párhuzamos világban, Magyarország alternatív jövője - mindezek megtalálhatók Márki István Villámok a felhők mélyén című regényében. Nemcsak nem tudtam, hanem nem is akartam letenni a művet... A kötet a Metropolis Media gondozásában jelent meg. Könyvajánló - Márki István: Villámok a felhők mélyén 1900-ban egy fiatalember felvételt nyert Nikola Tesla laboratóriumába. A tudós furcsa szokásokkal megáldott különc volt, a munka megszállottja, aki folyamatosan furcsa kísérleteket végzett. Az egyik ilyen alkalommal pont ezt a fiatalembert szemelte ki legújabb elgondolása kísérleti alanyául. Beleültette egy székbe, majd meghúzott egy kart 1900-ban, és a fiatalember amikor kis idő múlva felébredt, már 1955-öt írtak. Nos, ez a kísérleti alany Bessenyei Péter nagyapja volt. Az, hogy a nagyapja a jövőben eszmélt, még nem lett volna akkora probléma, ha a férfi nem kénytelen szembesülni azzal, hogy az 1900-ban élő Tesla, aki már akkor híres volt, a neve a jövőben teljesen ismeretlenül cseng az embereknek, sőt, ugyanabban a városban a laboratórium egyszerűen nem létezik.