Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről. Hogyan lehetséges ez? - tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal. Könyve, a Nem harap a spenót egyik legkeresettebb gyerekneveléssel foglalkozó kötet itthon is. Az új kiadás ráadásul 100 praktikus tippel - a francia gyereknevelés legfontosabb alaptételeivel - egészül ki, hogy ezáltal még könnyebben leshessük el a francia anyák titkát.
Tovább olvasom Nem harap a spenót Fordította: Kovács Viktória Megjelenés dátuma: 2017-11-22 Méret: 123 x 203 mm ISBN: 9789634338796 3 999 Ft 3 199 Ft Állandó 20% kiadói kedvezmény Rendelhető, raktáron Szállítási idő 1-3 munkanap Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről. Hogyan lehetséges ez? – tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal.
Mintaképp egy átlagos bölcsődei ebéd: előételnek vöröskáposzta-saláta, majd hekk kapormártással és biokrumplival, camembert sajt és sült bioalma. Megeszik! Hangsúlyozom: ez nem a "szoptass három évig, aludj egy ágyban a gyerekkel, hordozd a hátadon két évig" típusú könyv. Bizonyos részek – például, hogy a szoptatást nem kell különösebben forszírozni – itthon garantáltan kiverik a biztosítékot. Ami viszont felszabadító az olvasásakor: a bűntudat mellőzése. Magyarországon az anyaság kultúráját mélyen átitatja a bűntudat (mely a maximalizmusből fakad). A magyar anyának bűntudata van. Ha nem tud szoptatni, ha bölcsibe adja, ha nem vesz fejlesztő játékot, ha nem a legjobb iskolába viszi a gyereket… A könyv szerint a francia anyáknál a gyerek nem az egyetlen tantárgy az életben, hanem az élet egyik része. Olvastátok? Hogy tetszett?
Ezt ide teszem a végére és jó lesz végszónak, illetve bevezetőnek az általános iskolai oktatáshoz: "En France, existent aussi des établissements privés: un éléve sur six est scolarisé dans ce systéme. Ces etablissments sont payants et, dans les majorité des cas, catholiques. Certains sont sous contrat avec l État, c'est á dire qu'ils suivent les programmes des etablissments publics et que l'Etat prend en charge le salaire des enseignants. " "Franciaországban létezik privát oktatás is: 6 gyermekből 1 tanuló ilyen intézményben tanul. Ezek az iskolák fizetősek, és többségében katolikusok. Jellemzően a Köztársaság felügyelete alatt, a nemzeti tantervet követve, az oktatóknak közalkalmazotti fizetést és jogokat biztosítva. " Hagyom hogy ezt jól megrágjátok, elgondolkozzatok rajta, és kiváncsi vagyok a véleményetekre. Jó rágcsálást, találkozunk a jövő héten és bevezetlek titeket az általános iskola rejtelmeibe. 😀
Lehet azonban néhány tippet ellesni, kipróbálni, hátha egy óriási veszekedés közben – ilyen minden jó családban előfordul – másként tudunk reagálni, vagy jobban rá tudunk hangolódni az adott korosztály sajátosságainak megfelelően szeretett gyermekünkre. Pamela Druckerman amerikai származású újságíró, aki brit férjével Párizsban telepedik le, idővel gyermeket is vállalnak, és leginkább amerikai módra nevelik a kislányukat. Pamelának hamar feltűnik, hogy a francia gyerekek alapjáraton valahogy sokkal nyugodtabbak, nem hisztiznek annyit, és az étteremben nyugodtan ülve megeszik az ételüket, ami gyakran különféle zöldségekből, halból, sajtokból áll. Újságírói és anyai kíváncsisága azonnal feltámad, és elkezd kutatni, utánajárni, hogyan lehetséges mindez. Beszél francia szülőkkel, gyermekorvosokkal, pszichológusokkal, feltérképezi a francia neveléstörténet nagyjainak, mint Jean-Jacques Rousseau és Françoise Dolto tanításait, melyek alapján mai napig nevelik a francia gyerekeket. Nagyon érdekes volt belelátni egy más kultúra hétköznapinak mondható életébe, és rájönni, hogy nálunk, saját környezetünkben sokkal inkább az amerikai példa a követett, vagyis a gyermek mindenek előtt és felett, a szülők, különösen az anyák teljesen alárendelik magukat a családjuknak, gyermeküknek, háttérbe szorítva ezáltal saját igényeiket, akár egész lényüket.
Persze Druckermant nem ezek a kérdések érdeklik, hanem hogy mi mitől működik, mitől lehet elvinni egy gyereket hiszti nélkül egy étterembe, mitől alussza végig az éjszakát, és így tovább (a feminizmus se különösen foglalkoztatja, sőt, jelzi is, hogy inkább pragmatikus, mintsem értékelvű a megközelítése). De hát én politológus vagyok, úgyhogy engem ez a társadalmi kontextus is érdekel – ne. Vagy érdekelt volna. Comments comments
Gyönyörű, hogy kordában vannak tartva, fantasztikus, hogy végig tudnak ülni ezer órát a sarokban szó nélkül, de tényleg ez a legfontosabb? Tényleg olyan nagy baj, ha a gyereknek van gyerekkora? Szerintem a kettő között lévő arany középút a megfelelő, mint mindig mindenben… Részemről alig vártam, hogy vége legyen a könyvnek, olyan unszimpatikussá tette a francia gondolkodásmódot. 😀 Szöges ellentétem szerencsére. Ami tetszett a könyvben sokféle élettérben belátást enged a franciák szokásaiba még recepteket is tartalmaz a végén van 100 tipp, ami valóban hasznos – bár ezekre is magunktól rájöttünk mind az első hetekben szerintem a "szünet" témában mutat be tanulmányokat is, érdekesnek találtam Ami nem tetszett a könyvben Túlságosan sokszor és sokáig magyarázza ugyanazt pepitában. Sokszor volt olyan érzésem, hogy fúh átlapozok párat, ugorjunk… A kisarkítása annak, hogy a francia gyerekek mindenben tökéletesek, a nyugat többi gyereke pedig mindenben borzalmas. Ajánlom-e a könyvet? Nem is tudom.
Régen szinte csak a cékla saláta szerepelt az étrendünkben, de mára már nagyon sokféle étel készíthető céklából. Sült cékla köret elkészítése A sütőt előmelegíted 190 fokon. A céklákat alaposan megmosod, alufóliába csomagolod. Beteszed a sütőbe. Egy óra sütés után, ha kisebbek a céklák, megnézheted, hogy a belsejük megpuhult-e. Amennyiben nagy céklákat sütsz, hagy még negyed órát sülni és azután nézd meg. A sütési idő a cékla méretétől függően 1 – 1, 5 óra lehet. Amikor a céklák megpuhultak, vedd ki a sütőből és hagyd hűlni addig, amíg már kézzel is meg tudod fogni. Sütőben sült cékla Hámozd meg a céklákat, de az is lehet, hogy le tudod húzni a héját. Sült cékla letisztítva Ezután tedd vágódeszkára és szeleteld fel 1 – 1, 5 cm vastagra, majd a szeleteket kockázd fel. Sült cékla felszeletelve Sült cékla felkockázása A feldarabolt céklákat tedd egy tálba, tedd rá az olíva olajat, a köményt és a kakukkfüvet. Sült cékla felkockázva Tégy rá négy csipet sót és az egészet forgasd össze. Ezzel az étel el is készült.
Mivel gyerkőceim nem igazán kedvelik a céklát, ez egy ritkán készülő köret nálunk, pedig sült húsokhoz igazán remek. Jamie Oliver balzsamecetes, majoránnás, fóliában sült cékla receptje alapján készítettem először, azóta más zöld fűszereket is kipróbáltam már attól függően, mi érhető el éppen - és eddig még egyszer sem csalódtam. :) 1-1, 5 nagy fej fokhagymát gerezdjeire szedek és mindenféle hámozási procedúra nélkül egy széles pengéjű késsel megroppantom a gerezdeket. Az alaposan lesuvickolt céklát nagyobb, egyforma méretű darabokra vágom, egy tűzálló edénybe teszem, rászórom a fokhagymát és néhány szál rozmaring és oregánó lecsipegetett leveleit. Sózom, borsozom, olívaolajjal és balzsamecettel megcsorgatom és az egészet összeforgatom. Alufóliával (illetve ha van saját fedele az edénynek, akkor azzal) lefedem és 210 °C-os sütőbe tolom. Úgy 1 óra elteltével lehet ellenőrizni, hogy megpuhult-e a cékla, és szükség szerint tovább sütni. :) Hozzávalók: 1 kg apróbb (vagy bébi-) cékla, 1 nagy vagy 2 kisebb fej fokhagyma, oregánó, rozmaring (eredetileg majoránnával készül), só, frissen őrölt bors, olívaolaj és balzsamecet (olajból kevesebb, ecetből több, kábé 2:3 arányban).
A cékla sütőtök köret nem a klasszikus sült krumpli köret. De mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen egy kis változatosság a tészta, burgonya, rizs triumvirátusa helyett. Annál is inkább, mert a sütőtök és a cékla is nagyon egészséges. Rendszeres fogyasztásuk jótékonyan hat a szervezetre. A sütőtök szezon pedig nem tart túl hosszú ideig, érdemes ez alatt minél többféle sütőtökös ételt készíteni, vagy akár a sütőtököt feldolgozni télire. A cékla szinte egész évben elérhető a recept könnyedén és gyorsan elkészíthető. Remek körete lehet húsételeknek, fasírtoknak, halaknak, de grillezett, rántott sajtoknak egyaránt. Érdemes kipróbálni! Az egyszerű cékla sütőtök köret receptje Hozzávalók: 50 dkg sütőtök 25 dkg cékla 1 kis fej vöröshagyma 10 dkg csiperkegomba 3 evőkanál tökmagolaj vagy szőlőmagolaj, de lehet olívaolaj vagy napraforgó is só – ízlés szerint bors – ízlés szerint A céklás sütőtök elkészítése lépésről – lépésre: Először a sütőt melegítjük elő 200 fokra (légkeverésesnél 180). Majd a sütőtököt és a céklát is meg kell mosni, meghámozni és kockákra vágni.