Illetve ezeknél az említett közgazdászoknál visszatérő elem a társadalmi alapjövedelem gondolata, amiről a Stádium 28 külön alkalmat is akar majd szervezni. Ehhez képest Magyarországon nincs semmiféle társadalmi vagy kormányzati program az egyenlőtlenségek csökkentésére, ez gyakorlatilag nem is téma ma itthon. Sőt, a kormány egyenesen azt kommunikálja, hogy a nyugati jóléti állam modellje megbukott, és nekünk a munka világára kell építenünk. Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legfontosabb híreinkről! Ne maradj le egy fontos sztoriról sem! Iratkozz fel a heti Mutyimondóra, és mi elküldjük neked az Átlátszó heti legjobbjait egy csokorba gyűjtve! Ezen felül pedig az országban ma mindenki szorong. Még a hatalmon lévők is. Félnek nyilatkozni, mert tudják, hogy elég egyetlen rossz szó, és elvesztik az állásukat, körön kívül találják magukat. Ferge Zsuzsa: Ma nincs program a szegénység csökkentésére, a kormány nem akar jóléti államot | Magyar Narancs. Borítókép: Ferge Zsuzsa, MTI Fotó: Czimbal Gyula Havasi idén januárban részletes cikkben mutatta be, hogy ez miért problémás megközelítés, mi most csak egyetlen példát emelünk át ide, ami a csütöröki előadásán is elhangzott: ebben a rendszerben egy háztartás tagjai közül "az első felnőtt 1 egységet képvisel, a további felnőtt(ek) 0, 5 egységet és a gyerekek 0, 3 egységet.
Párbeszéd a szegénységről | Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége Video Ferge Zsuzsa: négymillió szegény országa lettünk – Ferge Zsuzsa: "nálunk az egyenlőtlenségeket csökkentő eszközök is a visszájukra fordulnak" A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szegénység kezelése elsősorban állami feladat, hiszen az ehhez szükséges eszközök az állam kezében összpontosulnak, ám az egyházi és civil szervezetek óriási szerepet vállalhatnak a kivitelezés terén. Hírklikk - Ferge Zsuzsa már annak is örül, hogy Orbán végre beszélt a szegénységről. A jogi és gazdasági háttér megteremtését követően ezen intézmények rendelkeznek azzal a képességgel, hogy közel kerüljenek a marginalizálódott rétegekhez és személyes segítségnyújtással, valamint lelki gondozással orvosolják a problémákat, vagy az önkéntességen keresztül formálják a társadalmat. Megfogalmazódott azonban, hogy ennek megvalósulásához nem elegendő az eddigi gyakorlat valamivel buzgóbb folytatása, hanem szükségessé vált bizonyos prioritások, súlypontok áthelyezése és a szemléletváltozás minden résztvevő esetében. Az MTV Sokszínű vallás című adása a találkozóról.
Zsúfolásig megtelt teremben, tényleg hatalmas érdeklődés mellett tartott fórumot a szegénységről a Stádium 28 Kör csütörtök délután. A csoport onnan lehet ismerős, hogy az elmúlt évben több olyan rendezvényt is tartottak a tagjai, amely nagy visszhangot váltott ki: volt, amikor például akadémikusok mondták el a rendezvényükön, hogy mekkora válságban van ma az oktatás Magyarországon. A kezdeményezést egyébként a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktorai és tudósai hozták létre, mert szerették volna, hogy legyen egy fórum, ahol olyan kérdésekről lehet tudományos igényességgel beszélni, amelyek égetőek, de nem biztos, hogy a közvélemény eleget tud róluk. Jól jellemzi a mai helyzetet, hogy Sarkadi Balázs biokémikus, a mostani rendezvény levezető elnöke finoman utalt rá, hogy kiderült, ma már egyáltalán nem olyan könnyű termet találni, ahol lehetőség van arra, hogy megrendezzék a Stádium 28 fórumait. Pedig ahogy a Párbeszéd Házában összegyűlt közönség számából is látszott, igény mindenképpen van arra, hogy az egymondatos válaszok helyett tudományos előadások segítségével beszéljünk a jelenlegi gondokról, jelen esetben a szegénységről.
A társadalom alsó harmadában élő gyermekek: 18%-ának otthonában nincs megfelelő helye a tanuláshoz; 30%-ának nincs semmilyen szabadidős tevékenysége; 25%-uk rendszeresen nem jut hozzá több alapvető termékhez és/vagy szolgáltatáshoz; fele olyan családban él, amely rendszeresen közüzemi hátralékot halmoz fel; A gyermekes családok 12%-a (már 2009-ben is) közüzemi hátralékos. Érdemes elméláznunk ezen. Voltaképpen egyetlen megközelítés sem lehet politika- és ideológiamentes egy olyan területen, amely a legégetőbb társadalmi feszültségeket foglalja magában. interjú Az új törvény egyik legnagyobb bűne, hogy hallgatásra kényszerít pont akkor, amikor beszélni kellene. A kamaszkor, ami pszichológiai szempontból fejlődési... 2021. június 29. 17 perc p L. Ritók Nóra A generációs szegénységben élőket is ugyanazok a játékok vonzzák, mint a jobb társadalmi státuszú kortársaikat: a tableten, laptopon, okostelefonon letölthető... 2021. június 6. 6 perc p sajtódíj Idén ötödszörre és a járvány miatt online osztotta ki a Szegénységről Méltósággal sajtódíjat az Esély Labor Egyesület – az Átlátszó,... Átlátszó 2021. június 3.
A hatalmi játékok, az alá-fölé rendeltség, a csoportos lelki terror, a redőnyön beszűrődő halvány napfény mind-mind jól és finoman ábrázolják ezeket a jelenségeket a sorozatban. Egy jó tanács: ha nem bírod az erőszakot, az elnyomást, a diktatúrát, inkább hagyd ki ezt a sorozatot. Minden kétséget kizárva mondhatom, hogy A szolgálólány meséje 2017 egyik legjobban kivitelezett sorozata lett, köszönhetően a zseniális színészeknek és rendezésnek. Már alig várom a második évadot! Kiemelt kép:
Húsz év alatt drasztikusan leromlott a világ nemzőképessége. Férfiak és nők milliói vesztették el a reményt, hogy valaha gyerekük szülessen, a megállíthatatlan kór pedig 2015-re oda jutott, hogy az emberiség lassú és elkerülhetetlen kihalás elé volt kénytelen nézni. A válsághelyzet káoszt és zűrzavart okozott. Az Egyesült Államok megszűnt létezni, Amerika vezetését egy félkatonai szervezet vette át, és mindenki, aki nekik ellenállt, árulónak, ellenségnek volt bélyegezve. Margaret Atwood disztopikus története, a The Handmaid's Tale, vagyis A szolgálólány meséje egy sötét és reményvesztett jövőt mutat be. A cselekmény egy fiatal nőről szól, aki egy nemzőképtelenségtől szenvedő társadalomban azon kevesek egyike, akinek még lehet gyereke. Ám ahelyett, hogy ezért magasra emelnék őt, kínkeserves évek várnak rá. A törvények szerint a szülni tudó nőket egy központi szervezet olyan gazdag és fontos házaspároknál helyezi el, akinek nem lehet gyereke, így nekik kell lefeküdniük a ház urával, és világra hozni utódaikat.
Gyilkos párosítás ez. A fegyveres diktatúra szigorúan fogja a népet, az élet minden pontját besúgók és államrendészek hálózata szövi át, míg a vallásosság egy ezt megerősítő, elvakult hitet szolgáltat a tombolásnak, isteni engedélyt adva a nők kisemmizésére, és büntetlen kihasználására. A szolgálólány meséje regény formájában elsőként 1985-ben jelent meg. A Governor General-, és Arthur C. Clarke-díjas könyvből aztán 1990-ben készült közepesen fogyasztható film, most pedig az eseményeket egy tízrészes sorozat dolgozza fel újra. Több idősíkon haladva. Egyrészt követhetjük magát a jelenben történő eseményeket, Offred életét a villa falain belül, és azon túl, másrészt pedig megismerhetjük a múltat is, vagyis azt, hogyan vált az Amerikai Egyesült Államok, napjaink legfejlettebb és legdemokratikusabb társadalma egy fegyveres diktatúrává, ahol megalázzák, kihasználják a nőket. És ahol már nincs senki, aki ez ellen szót merjen emelni. Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a sorozat.