A német származású művész ugyanakkor 2013 októberében még hezitált: azt nyilatkozta, hogy kavarognak benne a gondolatok, és nem tudja, jó döntés lenne-e részéről, ha elvállalná a projektet. Véleményét többek között azzal indokolta, hogy a három Batman-film után nem biztos abban, hogy jó ötlet egy azonos karakterrel rendelkező, ám új vonalba belevágó projekthez szerződnie, végül azonban rábólintott a felkérésre, ezt követően pedig maga mellé vette Junkie XL-t, akire rábízta az Affleck-féle Batman-téma elkészítését – ennek végeredménye a filmzenealbum "Men Are Still Good (The Batman Suite)"-jében figyelhető meg. Holkenborg egyébként képregény-feldolgozás vonatkozásában nemcsak a Deadpool, hanem Az acélember, illetve A sötét lovag: Felemelkedés score-jának megszületéséből is kivehette a részét, ám azoknál még csupán kiegészítő szerzőként volt jelen Zimmer oldalán. A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala aláfestése stílusát tekintve leginkább Az acélember muzsikájával rokonítható: a szimfonikusok jelenléte mellett kellően hangsúlyosan vannak jelen az elektronikus elemek, illetve azon dobütemek, melyek lassan éppoly elcsépeltté válnak, mint az a bizonyos hajókürtszólam, amely természetesen ezúttal sem maradhatott el.
Szerkesztőtársam Deadpoollal kapcsolatban nemrég kifejtett véleménye gond nélkül ráhúzható a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalá nak kíséretére is: "az aláfestésnek nincs igazán mélysége, a drámai részek nem átélhetők a zene nyelvén, s olykor még a feszültséget sem tükrözi a score". Ugyanakkor az is igaz, hogy technikai szempontból újfent kifogástalan darabbal gazdagodott a filmzene világa, én azonban nem ilyen jellegű élvezeti értéket várok egy filmzenétől. A hősöket alakító Ben Affleck (aki Batman gúnyája előtt Daredevilét is magára ölthette) és Az acélember ben Clark Kentként már bizonyított Henry Cavill főszereplésével bemutatott mozit Zack Snyder rendezte, aki korábban olyan képregény-adaptációkhoz adta nevét, mint a 300, a Watchmen – Az őrzők, illetve Az acélember. A DC Comics közkedvelt jótevőinek összecsapásában a 2017-es The Justice League Part One előfutáraként olyan további karakterek jelennek meg hosszabb-rövidebb ideig a vásznon, mint Wonder Woman (Gal Gadot), Flash (Ezra Miller), illetve Aquaman (Jason Momoa), az ellenfelek közül pedig Zod tábornok (az ő legyőzésének körülményeiből ered a Batman és Superman közötti konfliktus), valamint Lex Luthor kerülhetett bele Chris Terrio és David S. Goyer forgatókönyvébe.
A korongnyitó "Beautiful Lie" még kellően ígéretesen indul, remek dallamokkal igyekszik operálni a két szerző, az azt követő "Their War Here"-rel azonban kezdetüket veszik a problémák: elektronikus és hagyományos dobpüfölések, valamint a szememben teljesen jellegtelen akciómotívummal igyekszik a páros lépést tartani a vásznon látottakkal. Hiába a kórus és a heroikusság, ennél, illetve az olyan további lendületes trackeknél, mint a "Do You Bleed? " vagy a "Black and Blue", nem a konfrontációt és a mindenen felülemelkedő hősiességet érzem, hanem sokkal inkább azt, hogy elszállt az ihlet – a Batman: Kezdődik! "Molossus"-a kenterbe veri az itt hallható akciótételek mindegyikét. Az ilyen stílusú darabok közül egyedül a Wonder Woman témáján alapuló "Is She With You? "-nál körvonalazódott bennem az, hogy sikerült felkapniuk a fonalat, s ezáltal olyan szintre tudták emelni a muzsikát, hogy abból áradjon a tettvágy, az elszántság és az érzelem – ugyanakkor némiképp üröm az örömben, hogy a hangzatos dobalapnak már Ridley Scott A Sólyom végveszélyben című mozijában is fontos szerepe volt.
Legyünk őszinték magunkhoz: míg a Nolan féle Batman újragondolás minden tekintetben zseniális volt (nem semmi Nolan hype nincs bennem), addig a DC húzása, miszerint Zack Snyder Acélemberét küldi csatasorba az akkor már fellegekben járó Marvel univerzum ellen egy elhibázott döntés volt. Voltak remek pillanatai, de csak az elvakult rajongók voltak képesek szemet hunyni a hibák fölött, amikből jócskán kijutott – de anélkül, hogy belemennék a részletekbe, kiemelek csupán egyet, a legnagyobbat: a logikai bakiktól hemzsegő forgatókönyvet, ami ide-oda kapkodott, hogy nagyon nagyot akarjon markolni. A DC feje fölött pedig mostanra már nagyon ott lebeg a véres kard, érzik ott a fiúk, hogy két utcahosszal le vannak maradva, valami nagyon nagyot kellene mutatni, hogy egy csapásra ott lihegjenek a Marvel nyakán és versenyben legyenek a rajongókért (és ne áltassuk magunkat, a dollármilliárdokért). A megoldást pedig abban látták, hogy előbb felépítik a csapatot, aztán majd jöhetnek a szólófilmek, így mégiscsak nagyobbat durran.
Törjön ki a frász! The Frighteners / Törjön ki a frász! (1996) - Kritikus Tömeg. (platina gyűjtemény) - Blu-ray leírása Az Oscar-díjas rendező, Peter Jackson (King Kong, A Gyűrűk ura) pokolian szórakoztató thrillervígjátékában Michael J. Fox alakítja Frank Bannistert, a kisvárosi "szellemirtót", aki valójában egy húron pendül az elűzendő szellemekkel. Az átverés nagyon jól működik egészen addig, amíg egy félelmetes szellem el nem kezd öldökölni, így Franknek meg kell találnia a módját, hogyan állíthatja meg a gonosztevőt.
2007-05-11 16:23:53 Gaby #11 Nagyon szeretem ezt a filmet, és sajnos én is azt látom, hogy méltatlanul elfeledett alkotá annyira vicces, de ugyanakkor rémisztő is! Ami a mai horrorvígjátékoknak nem akar meg ZSENIÁLIS! 2006-08-12 18:56:02 Olórin #10 Szerintem is egy méltatlanul eltűnt és elfeledett film. Baromi vicces, helyenként meglepően ijesztő is, és a sztori is nagyon jól össze van rakva. 2006-08-12 16:20:44 Dió #9 Azt bírom benne, hogy elég rendesen horrorvígjátéknak indul, aztán jön a wc-s jelenet. Már elnézést, de abban a pillanatban nem tudtam hova szarjak... Ekkora fordulatot egy sztori menetében rég pipáltam. 2006-08-12 16:06:45 wayage #8 Nem olvastam róla a véleményeket, de ha ez igaz akkor én sem értem. Lehet a műfajával van a gond. Nehezen lehet besorolni. Vicces, romantikus horror film? En a szellemírtókhoz hasonlítanam. 2006-08-12 15:59:20 Ivan/ #7 Passz! Amugy imdbs 6. 9 az nem olyan rosz szerintem. Törjön ki a frász online. előzmény: Dió (#6) 2006-08-12 15:53:37 #6 Az egy dolog hogy megbukott, de rottenen és imdb-n is szidják!
Az Oscar-díjas® rendező, Peter Jackson (King Kong, A Gyűrűk ura) pokolian szórakoztató thriller-vígjátékában Michael J. Fox alakítja Frank Bannistert, a kisvárosi "szellemirtót", aki valójában egy húron pendül az elűzendő szellemekkel. Az átverés nagyon jól működik egészen addig, amíg egy félelmetes szellem el nem kezd öldökölni, így Franknek meg kell találnia a módját, hogyan állíthatja meg a gonosztevőt.
A trükkök pofásak lettek, néhány mai effektekkel telített filmmel is gond nélkül veszi fel a versenyt, a szellemalakok teljesen úgy tűnnek, mint épp ott lennének az élők mellett, természetesen a fő gonosz is "pofásra" sikeredett. Itt mutatkozott be a WETA, amit még ekkor nem emlegettek az ILM vetélytársaként, leginkább azért mert nem járult a mozik kasszájához szélesebb közönség. Jackson persze nem hagyta parlagon a cégét, a Gyűrűk Urával jutott neki meló rendesen. Jackson humor terén visszafogta magát, akad néhány poénos jelenet, azt sem az élőknek, hanem inkább a holtaknak köszönhetjük. Viszont a rémisztgetős, sötétebb résznél már szabadjára engedi magát és fantáziáját. Természetesen a sorozatgyilkos főkaszás valós arca is megmutatkozik, a szerepben Jake Busey kellően kiéli magát, néha még a hideg is futkoshat a hátunkon. Tökéletes választás volt a szerepre, köszönhetően fejszerkezetének, amit apjától örökölt, le sem tagadhatná, hogy Gary Busey fia. A főszereplő Michael J. Fox, aki remekül játszik.
A történet nekem bejött, és a végén a visszatekintések is. Azért Frank szellembarátai sokat dobtak a filmen nálam. Pár dologra már nem is emlékeztem, vagy többet képzeltem bele mint ami a filmben volt. Ezt leszámítva tetszett a film, de pár jelenettől néha még mindig megijedtem:D ChEebor 2020. október 7., 09:37 Peter Jackson egyik korábbi filmje egy horrorvígjáték Michael J. Fox nevével fémjelezve. Érdekes, hogy a vígjátékba illő alapszituáció, a helyenként paródiát idéző elemek és az alapvetően kevés véres vagy igazán taszító jelenet ellenére mégis a fő elemei teljesen szabályos, noha relatíve könnyed horrorfilmként működnek. Tulajdonképp amolyan krimijellegű szituációba csöppenünk, elvégre az alapvetően szimpatikus csaló és kísértet munkatársai egy sorozatgyilkos szellem nyomába erednek. Szerintem azt mindenki rögtön ki is találja, kinek a szellemével találkozunk, de azért nem kell aggódni, egy-két humoros és kevésbé humoros csavar megbolondítja a történetet. És ahogy az kötelező a műfajban, egy régi tragédia is előkerül.