ADY Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond egyazon évtizedben tűntek föl: a huszadik század első évtizedében. Akkor természetesen még kevesen sejtették, hogy annyi tehetséges írótársuk között milyen lesz egykor az irodalmi rangjuk. Kosztolányi Dezső huszonkét éves korában, 1907-ben, bocsátotta közre első kötetét: Négy fal között. Versek. A gyűjtemény néhány darabjában már feltűnik impresszionizmusa és szimbolizmusa. A költemények között – természetesen – ifjúkori kísérletezések is előfordulnak, bár ezek is már sejtetik a későbbi nagy költőt. Írói kiválóságáról csak 1910-től kezdve, A szegény kisgyermek panaszai című verseskötetének megjelenése után, alakult ki a nyugatosok osztatlan elismerő véleménye. Különösen a költő miszticizmusa ragadta meg olvasóit. A népies-nemzeti irány hívei azontúl is hosszú ideig gyanakodó szemmel pillantottak pályájára, csakúgy, mint Ady Endréére, Babits Mihályéra, Móricz Zsigmondéra. Általános elismerése a világháború után kezdődött. Összegyűjtött költeményeinek kötetét 1935-ben egyöntetű magasztalással fogadták, prózai munkáival sikert sikerre halmozott.
– Összes munkáinak gyűjteményes kiadását 1937-ben indította meg a Révai-cég. Fordítások. – Egyes költeményei már a trianoni idők előtt megjelentek németnyelvű fordításokban. Regényeit az 1920-as években ismerte meg a német közönség. Verseit és elbeszélő munkáit más nyelvekre is lefordították. Irodalom. – Az előbbi fejezetekben fölsorolt munkák közül különösen Alszeghy Zsolt, Baráth Ferenc, Halász Gábor, Juhász Géza, Kerecsényi Dezső, Keresztúry Dezső, Németh László, Szegzárdy-Csengery József, Vajthó László tanulmányai és Kosztolányi Dezsőné könyve.
A kötet megrázó alkotása az 1933-ban született Halotti beszéd. A cím kettős jelentésű. Egyrészt utal arra a funkcionális szövegformára, amely a temetésen hangzik el a halott búcsúztatására. Másrészt irodalomtörténeti vonatkozása van, hiszen a "csuklyásarcú névtelen" kifejezés a Pray-kódexben felfedezett egyik nyelvemlékünk szerzőjét és művét idézi. Középkori nyelvemlékünk első sora és a népmesék kezdőformulája közé illesztve az emberi létezés egyszeri, megismételhetetlen csodája, valamint a közös sors tragikuma felett érzett tehetetlenség szólal meg. " Látjátok feleim" "Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. " A vers igazi szépsége éppen ebben a bonyolult, kultúrtörténeti utalásokból és asszociatív képekből építkező szerkezetből árad ("Ami szép, az nehéz"). A kapcsolatok, allúziók lényegében egy évmilliók óta azonos módon bekövetkező esemény időbeli végtelenjét ívelik át. A kettős szerkezet értelmezése a pap beszédének és a laikus beszédének párhuzamosságából ered. Igaz ugyan, hogy a laikus beszéde is kettős tartalmú.
Az "egyszer volt, hol nem volt…" mesekezdő mondatból az "egyszer" itt a költemény utolsó szavaként szerepel. Ez a szó itt az egyszeri életet jelenti. Esti Kornél éneke A cím visszautal az Esti Kornél novellák hősére, Kosztolányi alteregójára. A versben megfogalmazott relativizmus éppen túlhangsúlyozottsága folytán eltakarja a vers tényleges üzenetét, az egyéni döntés és választás értékét és felelősségét, s még inkább annak szabadságát. Mindenkinek meg kell adni a világgal való egyéni kapcsolatteremtés, ítélkezés és értékelés lehetőségét. A búvár-hasonlat ismételt polémia Babitscsal, az egyneműség illetve polivalencia jegyében. Kosztolányi szerint a dolgok, a világ jelenségei nem ambivalensek, azaz kettős értelműek és értékűek, egymást ellentéteiben kizárók, hanem polivalensek, azaz sokfélék, sokértelműek, sokféleképpen megítélhetők. Kosztolányi szkeptikus (=kétkedő), még inkább agnosztikus a világot egyirányúsíró gondolatrendszerekkel szemben, mert azok szükségszerűen leegyszerűsítik a sokszínű világot.
A halálmotívum az utolsó verses kötetének központi témájává vált (rákkal való küzdelem). A cselekedeteivel való elszámolás és felelősségvállalás tudatában alkotta a Számadás című hét szonettből álló versfüzért. Világképi jellemzők: Társadalmi változások új filozófiai irányzatok Életfilozófiák (Nietzsche) freudi mélylélektan érték- és személyiségválság ön- és társadalomfelismerő folyamat A kötet szerkezetileg különböző műveket tartalmaz: individualista és kollektivista ( az egész emberiségért könyörgő költemények) írások is megjelennek. Téma: a szerelem, civilizált társadalom, elmúlás. Kosztolányi világképe individualista, pesszimista, értékválasztásban bizonytalan, önmagát elemző, agnosztikus. Világnézeti sokszínűség jellemzi mind a költőt, mind a kötetét. Nyelvi-stilisztikai jellemzők A művekben használt stilisztikai eszközök teremtik meg a kötetben a feszültséget. A költő ötvözte korára jellemző stílusirányzatait. --> Klasszikus modernség (szimbolizmus, naturalizmus, szecesszió), impresszionizmus, nominálisstílus ( a főnevek túlsúlya), hangos gondolkozás, szabad versszerűség( szeszélyes rímképlet), metaforák hiánya, különböző fajtájú rímek, töredezettség, folytonosság.