És soha nem unta meg a kísérletezést. Weöres Sándor: A teljesség felé, Tercium Kiadó, Budapest, 2000. Weöres Sándor válogatott versei I-III., Unikornis Kiadó, Budapest, 1996.
SUHANNI MÚLÓ FÉNYEK KÖZT Suhanni múló fények közt láthatatlan, tűztelen csillagként -- talán ez lett volna dolgom s megteltem a föld minden színével. Míg van szenvedés, szenvedni akarok, mért panaszkodom mégis? Hét-színű panaszom haszontalan, mint a szivárvány. Csupa sárkány a föld, még gyönyöre is iszonyú: falánkság és pusztulás hálózza be minden örömét. Lehajlás nélkül kelni át kiszabott időmön, talán ez lett volna dolgom. De én a zavaros forrásokból teleittam magamat. Weöres Sándor költészete | zanza.tv. Fehérnek kellett volna maradnom, s ahány színű szennye a földnek, mind rám tapadt, egészen tarka lettem. Az iránt, aki küldött, egy a hűség és ezer a hűtelenség. Ezer szín ékesít engem és megbánni nem bírom. (Rongyszőnyeg 30. )
Tökéletesen illik egymáshoz a két szerző gyermeki, illetve időskori énjének alkotói képe. A gyermekkori tisztaságot és természetességet tükröző Gyermekeknek ciklus, a néha groteszk és igencsak sok mondanivalójú rövid tételekből álló 14 bagatell részletei épp úgy helyet kaphattak az előadói esten, mint a Mikrokozmoszból válogatott darabok, illetve egyéb önálló művek, többek közt az "Allegro barbaro" is. "Az élet Darwint parodizálja" gondolat "a majomtól származás" helyett a majommá származás, a majommá változás "tapasztalatát" mondja ki; a Hommage á Goethe Valóság és ideál című – Baudelaire-t "idéző" négysorosa a művész örök kételyét, a "tiszta papírlap"-pal való viaskodást az eszményi költő maszkjában veti fel: "Utam jelekkel teleróttam, de az igaz, amelyre törtem, úgy maradt, mint tiszta papírlap s ragyog, mint hajnal a tükörben. " A megszületés mítoszromboló gesztusa, a szél-motívum és a szoborfélelem variációi, a Rongyszőnyeg II. sorozatból kimaradt szövegek, a körkérdésre, a kritikákra adott válaszok, a négysorosok gyakorisága (műfaji "rangot" kap), a prózaversek létkérdései (néhol vitatható a műnem- és műfajhatár), a hagyományhoz való viszony (amely a szövegközi térben nem is hagyomány) már többnyire az elvárási horizont részei.