A Facebook egyes felhasználóit kiléptette a rendszer, és nem engedi őket visszajelentkezni – írta meg az Independent hétfőn. Hasonló problémát a Magyar Hang szerkesztősége is tapasztalt: ugyan kollégáinkat önszántukból jelentkeztek ki korábban, most ők sem tudnak belépni a Facebookra. Kovács Gergő: Nem kértünk az idomításból – gondolatok a magyar-német után | Mandiner. Aki mégis megpróbálna bejelentkezni, azt az alábbi üzenet fogadja: "Váratlan hiba történt. Kérjük, próbáld meg újra a bejelentkezést". A lap cikke szerint míg tavaly például a felhasználók széles köre órákon át nem tudta használni a Meta közösségi oldalait – a Facebook mellett az Instagramot és a WhatsAppot sem –, a mostani hiba jóval kevesebb embert érint, és csak a Facebookkal van gond, a többi oldallal nem.
Jegyezzük ezt meg, mert többet ér annál is, hogy fantasztikus játékkal menetelünk a Nemzetek Ligájában. Emlékezzünk rá: ők szivárványos zászlóval, gyűlölettel fogadtak minket, mi állva hallgattuk, aztán megtapsoltuk a himnuszukat. Ez jelenti a különbséget. Ami pedig még inkább a foci: húsz-harminc évvel ezelőtt nagyjából mindenkitől kikaptunk fontos meccseken, aki szembejött, manapság meg reális esélyünk van elkapni az angolokat, a franciákat, a németeket, a horvátokat, és el is kapjuk őket, újra meg újra: tétmeccseken, csaknem hetvenezer magyar előtt. Húsz-harminc évvel ezelőtt nem voltak színvonalas létesítményeink, most meg vannak. Kisiklatott egy vonatot a leghíresebb magyar betyár | 24.hu. Tisztaság, szervezettség, vagyis a jólét erejét mutató formák, keretek a valamihez, ami fölváltotta a semmit Magyarországon. Egyre előrébb jutnak klubcsapataink az európai ligákban, európai szintű klasszisaink vannak. Szerintem ezt fejlődésnek hívják. Így épül a nemzeti sport és a nemzeti emlékezet. Aztán, ha vasárnap reggel mégis arról olvasunk százmilliós olvasottságú, mainstream portálokon, hogy "független megfigyelők" addig izzadtak a budapesti éjszakában, amíg kiszúrtak valamit, egy huhogó részeget a mosdóban, vagy egy tetoválást a béközépben, aztán a csodából trágyát gyúrnak, az minket ne érdekeljen: szombat este óta magasan fölöttük állunk.
Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Rózsa Sándor 1813. július 10-én született a szegedi Alsóvárosban, világra jöttét állítólag csodajelek kísérték: viharban érkezett, és állítólag világra jötte után lerúgta magáról a pólyát. Így adta tanújelét későbbi rendkívüli erejének – írja a. Alig pár esztendős volt, amikor apját lopásért felakasztották, egy tolvaj fiaként pedig Sándor sem számíthatott szimpátiára és bizalomra a tanyavilágban. Hamarosan ő is rablónak állt, először 23 évesen, 1836-ban került a hatóságok kezére, miután ellopott két tehenet. Ebből a rablóból nem lett pandúr A szegedi börtönből azonban megszökött és futóbetyárnak állt: bandát szervezett, amellyel lóháton járta az Alföld elhagyott pusztaságait, és rendszeresen lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra. Általában csárdákban vagy egyes családoknál húzta meg magát, ahol a betyárok rendszerint a megfélemlítés eszközével, vagy egy nő szerelmének köszönhetően maradhattak meg. Facebook hu bejelentkezés magyar nyelven. Rózsa Sándornak összesen 60 bűnesetéről maradt feljegyzés, rablásai során körülbelül 30 fő – csendőrbiztosok, szolgabírók, ellenálló áldozatok – életét oltotta ki.