Petőfi Sándor: Szeptember végén című versét sokan a magyar irodalom legszebb szerelmes versének tartják. A költő a feleségének, Szendrey Júliának írta a sorokat Koltón töltött nászútjukon. A verset a pályatársak is nagyra értékelték. A második szakasz kezdősora ("Elhull a virág, eliramlik az élet…") Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Szeptember végén - vers jelnyelven | SINOSZ. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet… Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!
A vers hangulatát és a szöveg elsődleges jelentését az évszakok toposza és főként az első szakasz ellentétei (ősz [nyár] – tél; élet [virág] – halál; szerelem – elmúlás; hűség – hűtlenség), illetve a nyomatékosító határozószók, kötőszók ( még, már, de, akkor) határozzák meg. A vers fő gondolata a második szakasz első sora, a befejezetlen mondat ("Elhull a virág, eliramlik az élet... "). Szeptember végén vers les. A befejezetlen gondolat, a versnek távlatot adó probléma nem oldódik fel, a folytatás az élethez, a jelenhez való ragaszkodás felkiáltása ( "Ülj hitvesem... "), mintha a beszélő nem akarná valójában végiggondolni, befejezni, megfogalmazni az előző mondatot. A saját elképzelt jövőjére való váltás (2–3. strófa) tulajdonképpen elterelés.
Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább Jöjjön Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek verse. Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen több gagyi, tévénézés, hassüttetés, fagyi, a strandon nem lehet tovább időzni, mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni. Szeptember végén vers la page. Beszeptemberült kedves gyerekek, ideje megvenni az iskolaszereket. Na most, hogy mit […] Olvass tovább Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.