Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban. A rendező ezúttal Peter Ramsey, aki sztoribord-rajzolóként és animációs filmek sztorifelelőseként kezdte a szakmát, ám ez az első nagyjátékfilmje, így a rutin mellett valószínűleg túl sok beleszólással nem is rendelkezett magába a forgatókönyvbe. Magára a rendezésre egyébként nem lehet panasz, ami a látványt és az adott cselekmény mozgóképre vitelét jelenti, ez azonban nem több iparosmunkánál, mely hatalmas támogatást kapott a profi animátorok, vágók, hangeffektesek és egyéb stábtagok részéről. Mr. Sandman, bring me a dream Így Az öt legenda látványos, időnként kedves és bájos mozi lett, amire ugyan nem lehet azt mondani, hogy lelketlen, azt viszont igen, hogy tucatfilm, mely inkább egy színes-szagos, trendi szórakoztató produktum, semmint igazi tündérmese. A történet szívét a gyerekek legendákba, s rajtuk keresztül az álmokba vetett hitének kellene jelentenie - ezt azonban csak részben sikerült úgy megvalósítaniuk az alkotóknak, hogy valóban hatni tudjon a nézőre.
), de ez inkább a film elejére jellemző. Később erősen háttérbe szorul a térhatás, mintha az alkotók az elején ellőtték volna az összes puskaporukat, hogy a végére szinte teljesen háttérbe szoruljon a "harmadik dimenzió". Télapó, a Húsvéti Nyúl és a jeti visszatér Jópofa, néha vicces és aranyos produkcióról van szó tehát, mely azonban jellegzetesen kommersz tulajdonságokkal rendelkezik. Éppen úgy, mint az a nagyobbacska adag pattogatott kukorica, amit szokásom ellenére a film nézése közben majszolgattam szintén nem kevés kóla kíséretében - Az öt legenda ugyanis tipikusan az a mozi, ami leginkább így élvezhető.
A baljós külsejű, alattomos és manipulatív eszközök bevetésétől sem visszariadó Szurok főgonosz lévén egyszerű és megszokott módon arra törekszik, hogy ünnepek és álmok nélküli sötétségbe borítsa az egész világot: az álmokból rémálmokat csinál, az örömből félelmet, a fényből pedig sötétséget, merthogy számára ez jelenti az önmegvalósítást. Szurok oly sötét és rejtélyes, hogy alig lehet róla fotót találni A könyvsorozattal ellentétben Az öt legenda nem tárja fel előttünk a mesehősök eredetét, mivel a történet valójában 200 évvel később játszódik - tehát nem direkt adaptációról, hanem az eredeti ötlet továbbgondolásáról van szó. A legendák ( Mikulás, Fogtündér, Homokember, Húsvéti nyuszi, Dér Jankó) összefognak, hogy megmentsék az ártatlan gyermekeket a gonosz Szurok tól. A bejegyzés trackback címe: Kommentek: A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi.
Jankó hajlott kora ellenére külső és belső tulajdonságaiban is fiatal, modern, éretlen és flegma figura, aki csak a saját kedvtelésére, erőfitogtatásból "hősködik", kihasználva rejtélyes módon és okból kapott erejét, miáltal képes fagyot, szelet és havat támasztani. Archetípus alapján ő a kívülálló, magányos hős, kinek valódi célja - miközben elveszített emlékeit keresi, melyek Szurok kezébe kerülnek - annak megfejtése, hogy a láthatatlanságba burkolózó Holdbéli Ember miért őt választotta ki sok-sok évvel korábban, felruházva őt rendkívüli képességével. Az ellene és a többi legenda ellen harcoló Szurok hasonló háttértörténetet kapott, melyből megtudjuk, hogy a Mumus a sötét középkorban érezte igazán otthon magát, mielőtt ráfanyalodott volna a legújabb kori visszatérésre. Dér Jankó alkotás közben Ezek a mesehősök tehát már korántsem azok a mesehősök, melyekről még szüleink vagy nagyszüleink meséltek nekünk - egyrészt a szuperhős-képességek, másrészt hőseink egyéb, újkeletű tulajdonságai és eszközei miatt.