Az épületről Megannyi funkciót betöltött már: Pollack Mihály tervei alapján itt állt a Bruden-ház, ami Magyarország első modern üzletháza lett. 1883 körül elbontották, mert a Belvárosi Takarékpénztár vásárolta meg, hogy itt alakítsa ki tekintélyt parancsoló székházát. Nagyszabású pályázati kiírást tettek közzé, 43 pályamű érkezett, melyből végül Schmahl Henrik terve valósulhatott meg. Az építész figyelembe vette a hely kereskedelmi múltját, így a párisi Udvar passzázsát újratervezte, ide nem csak a Takatékpénztár dolgozói léphettek be, hanem a városlakók is. Az irodák az első két szinten kaptak helyet, továbbá szolgálati lakásokat is kialakítottak, de műtermet is jegyeztek a pompás épületben. A mór és gót stílusjegyekkel játszó historizáló épület sajnos a II. világháború után államosítás áldozata lett, számos átalakítása nyomán megkopott régi fénye. Következett az Ibusz-palota időszak, kis butikokkal a passzázsban és az ikonikus Jégbüfé is itt kapott helyet. A rendszerváltás előtti renoválások valójában inkább rombolások lettek: a fércmunka sok eredeti részlettel végzett, a pusztulás irányába lökték az épületet.
A ház trapéz alakú saroktelekre épült, a négyből három oldalán a szomszédos épületekhez csatlakozik. A negyedik oldala a Ferenciek tere felé néz. Schmahl itt alakította ki az épület egyik legegyedibb elemét, ugyanis a sarkát egyszerűen levágta és az így létrehozott "negyedik oldalon" képezte ki a fő homlokzatot és vele a főbejáratot. A főbejárat egyenesen a bank pénztárteremébe vezetett, ahonnan a magánszéfek termébe lehetett továbbmenni. Schmahl a tervezéskor figyelembe vette a hely történelmét is, vagyis azt, hogy ott több mint 90 évig egy üzletház, a "Párisi-ház" állt. Ezt a szerepet a földszint vitte tovább "Párisi udvar" néven, amely funkcióját tekintve ugyanolyan passzázs lett, mint elődje volt. Az emeletekre kerültek az irodák, a legfelső szinteken pedig lakásokat alakítottak ki. A Stigler-felvonógyár négy liftjét már 1911-ben üzembe helyezték. 1912-ben a fedett udvart záró, két hatalmas rácsos kapu működtetéséhez kapufelvonót készítettek - ezt is a Stigler szállította. Az épület befejezésének dátumáról nincs levéltári anyag, de azt tudjuk, hogy Schmahl halála után, tehát 1912-13 körül vették teljesen használatba.
Fotó forrása: Wikimedia Commons, Felhasználó: Backofbourke99 Karrierje gyönyörűen kirajzolja a város és az építészeti stílusok fejlődését. Két legismertebb munkájánál keleties, egzotikus elemekkel dolgozott, amit ma előszeretettel emlegetünk "mórként". Az egyik a mai Uránia Nemzeti Filmszínház (eredetileg Stern Károly üzlet- és bérháza), a másik a Párisi udvar (egykor a Belvárosi Takarékpénztár Rt. háza). Az életmű azonban ennél sokkal nagyobb. Bérpalotáival nemcsak egyszerűen követte Ybl neoreneszánsz munkáit, de közvetlenül tőle tanult, az irodájában dolgozott. Neki köszönhető az Andrássy út és a Nagykörút számos kiemelkedő palotája, és az ő tervei szerint épült meg az első modern áruház a fővárosban. Olyan technikai, szerkezeti megoldásokat alkalmazott, amiket korábban még senki nem használt a fővárosban, és úttörő szerepe volt a kerámia alkalmazásában is. Igaz, ma már kevesen gondolnák, hogy a Párisi udvar egyedi karakterét adó díszes burkolat egy része tulajdonképpen szükségmegoldás, azok a faragott kövek helyére kerültek a menetközben megváltozott tervek szerint.
2019 novemberében adták át a teljeskörűen, csodálatosan felújított Párisi Udvar épületét. Ha sokat gondolkoztál már rajta, hogy szívesen végigjárnád a pompás helyet, akkor most eljött a te időd. Az Imagine Budapest jóvoltából egész májusban bejelentkezhetsz egy épülettúrára. Időről időre jelentkezik új és izgalmas urbanisztikai túrákkal az Imagine Budapest, mi most az egyik legnépszerűbb, legtöbb érdeklődőt vonzó programjukat ajánljuk. A Párisi Udvar ragyogóbb, mint valaha, ötcsillagos luxusszálloda, étterem, kávézó is működik benne, ám leginkább a vendéglátóegységek felkeresésével lehet beférkőzni a lélegzetelállító kupola alá. Most az Imagine Budapest jóvoltából közelebb kerülhetünk az épülethez, történelméhez, részletesen mutatják be nekünk a fenséges budapesti ékkövet. Ráadásul 10%-os kedvezményt biztosító bónt is kapunk a Párisi Passage Café & Brasserie-be, ha a sétát követően kávéznánk, sütiznénk esetleg ebédelnénk egyet. A sétákra ITT tudtok jelentkezni, megannyi időpont közül választhattok.
A 2. emelet előtt húzódó erkély és az alatta levő homlokzati sáv elemei készültek csak a pécsi gyárban. Schmahl a szállítások akadozása miatt 1909–1910 telén Németországba utazott, ahol beszállítókat keresett. Szintén a külföldi beszállítók közé tartozott a Villeroy & Boch cég, akik a pénztárcsarnok fajanszmunkáit és a passzázs padlóburkolatát készítették. A mór és gót stílust keverő historizáló eklektikus iroda-, bér- és üzletház a második világháború során nem sérült meg komolyabban. Viszont a kiépülő szocialista rendszer 1949-ben a banki ingatlanvagyon részeként államosította, és saját elképzelései szerint "felújította" belső tereit, átalakította lakásait. Az egykori pénztárterem eredeti pompáját szinte teljesen felszámolták. Eltüntették a Spiegel Frigyes tervei nyomán készült szecessziós enteriőrt. 1960 tavaszán az IBUSZ vette birtokba. Ez után hosszú ideig IBUSZ-palota néven is emlegették az épületet. A földszintre beköltöző üzletek közül az 1952-ben megnyitott és a 2015-ig működő Jégbüfé tett szert komolyabb népszerűségre.
Az első alkalommal bontották el a bevásárlóudvart bevilágító, üvegkupolán kívülre rejtett lámpákat és helyette utat nyitottak felfelé a természetes fénynek. A második "felújítás" során bontották el egyebek mellett a lépcsőházi csillárok üvegezését, meszelték le a lépcsőházak díszítményeit és festették feketére a réz kapaszkodókat. A különböző munkálatok ellenére a ház állaga folyamatosan pusztult, a rosszul bevilágított, sötét Párizsi udvar pedig ezzel párhuzamosan ürült ki. A Cartographia térképboltja húzta viszonylag sokáig. A rendszerváltás környékére a bevásárlóudvar már gyakorlatilag üresen állt, ami azóta sem változott. 2010-ben a tulajdonos V. kerületi önkormányzat pályázaton próbálta értékesíteni a déli Klotild palotával, valamint a Szent István tér 15. szám alatti épülettel egy csomagban, amit az SCD Group nyert meg. A cég végül az elhúzódó gazdasági válságra hivatkozva kitáncolt az üzletből. Két jordániai üzletember (az Ő tulajdonukban van a Klotild és Matild palota is) 2014-ben megvette az ingatlant, remélhetően fel is újítják.