A tolvaj szél járt a kertben láthatatlan köpönyegben. A diófát megtépázta, megtépázta, megdézsmálta. Aztán eltűnt, mint a pára, köd előtte, köd utána. Szalai Borbála: Makk-emberke Makkot szedtem tölgy alatt, gyorsan telt a nagy kalap. Tudtam én már előre, mit csinálok belőle kutyát, macskát, gólyát, darut, zsiráfot is, hosszú nyakút, csacsit, lovat, bocit, kecskét, s a végén egy – makk-emberkét… Makkból lesz a hasa, feje, gyufaszálból lába, keze… Makk kalap lesz a kalapja, hogy ne fázzon a kobakja.. Orgoványi Anikó: Szüret Körte pottyan, dió koppan, alma mosolyog a fáról, mogyoró roppan, szőlő csusszan, csurran a must a pohárból. Szusszan a szilva, rottyan a nedve, megfőtt a lekvár, kend a kenyérre! Hamm! Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap Bandukol az őszi nap s megáll minden fánál. Télapó versek óvodásoknak. Bandukol és elidőz minden iskolánál. Meg-megáll és elidőz... mire is kíváncsi vajon ez a szelíd, ősz Nap-tanító bácsi? Meg akarja tudni, hogy rendesek-é, jók-é akik nála nyaraltak, nincs közöttük kópé. Nem bújt-é a pad alá az a virgonc Pista, s vajon az a Bandikó most is olyan lusta?
A kis csiga nem beszél, Bogárka sem döngicsél, Búvik földbe, fa odvába, Levéldunnát vesz magára. Szervusz világ! - Azt se mondja, Úgy elalszik, Mint a bunda Pataki Edit: Őszidőben Napsütésre vágyakozva délre száll a fecske, gólya, fészke hagyva röppen el, más hazában áttelel. Hangya szalad gyűjtögetni, tücsök őszi dalát zengi, ék alakban vadlibák szürke égen húznak át. Színes lesz a sok falevél, játszik vele északi szél, kopaszodnak bokrok, fák, télre készül a világ. Versek őszi gyümölcsökről, termésekről gyerekeknek | Játsszunk együtt!. Bogár búvik avar alá, mókuskára odúja vár… Borzong béka, bőregér: jön reá a hó, a tél! Bartos Erika: Mókus Mókus, mókus, makogó, mancsában a mogyoró. Makkot, gombát eszeget, nem szereti a telet. Mókus, mókus fut a fán, ugrabugrál szaporán, diót visz az odúba, abból lesz a vacsora. Mentovics Éva: Dér pereg Őszi szél fut át a völgyön, lám, a part is hallgatag! Kéreg alatt már a pöttöm katicák is alszanak. Szél süvölt a hegygerincen, elbújt rég a lepkenép, pókok hada lakja minden fészer, pajta szegletét. Napsugárban fürdött nemrég kert ölén a száz szirom, ám a nyár csak tűnő emlék, szél söpör a pázsiton.
Kinézek az ablakon, Falevél egy nagy halom! Már a földet takarja, A szél összekavarja. Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett. Összevissza kavarta, feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, leráztam én nevetve; feldobáltam, fel az égbe, kapaszkodjon meg a szélbe! Köd ül a völgyben pöffeszkedik, szerteszéjjel terpeszkedik, nyújtózkodik, hempereg, földi-felhőrengeteg. Sír a felhő, hull a könnye, eső ömlik le a földre. Issza föld, míg csak bírja, maradékból lesz a tócsa. Belelépek, tocsogok, jaj, már csupa sár vagyok! Nem baj, csak még essen, essen, szeretem, ha cuppg, fröccsen! Dagi tócsa, pocsolya, de nagy a kend pocakja! Nő a tócsa, dagad, hízik, a cipőm már alig látszik! A 10 legjobb mondóka ovisoknak. Minden csupa víz és sár, ez az ősz, és nem a nyár! Ez a gomba, de megnőtt! Hordom majd, mint esernyőt! Künn az esőn nem ázok, gombám alá beállok. Vígan nézem az esőt, hordok gomba-esernyőt! Állok az esőn, nézem, hogy potyog, sok kicsi cseppecske orromon kopog, csiklandozza arcomat, befogom az orromat, kinyitom a számat, be is kapok hármat!
- Csanádi Imre: Vadgesztenye Vadgesztenye fának de vastag az ága. Szomszédék Gyurija két kezével rázza.. Potyog a gesztenye kipp- kopp Kipp- kopp Gyurka, Tüskés az én bundám Vigyázz az orrodra! - Weöres Sándor: Jön a kocsi Jön a kocsi, most érkeztünk, jaj, de nagyon eltévedtünk, derekasan áztunk, fáztunk, no de kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó- bingó, rajta ül egy ázott holló, teregeti csapzott tollát, keserüli holló voltát. - Mondókák Itt a zápor eleredt, ázunk mint a verebek. Szaladjatok, gyerekek, futok én is veletek! - Szeptember jó ember, Október nagy ember, November ősz ember. - Kár, kár, kár, Hogy elmúlik a nyár. - Hopp, mókuska, mókuska, vékony, karcsú Mariska, a verebek tánca, szoknyátoknak ránca. Most jövünk az erdőből, a zöld erdő, mezőről, addig szökdécseltünk, míg idáig értünk. - Badacsonyi rózsafán két szál vessző, Szőtték- fonták, összeroppantották. Ropp, ropp, ropp! - Bíbici Panna, rákezdi Vince, akit ér, akit ér, majd elviszi a nagy szél. - Erre gyere, ne menj arra, erre van a piros alma!