Radnóti Miklós Összes Versei

Amit Az Orvosok Elhallgattak A Refluxról

De a jövőbe is zuhanhatsz ha magadba nézel. És ez sokkalta félelmesebb kaland. Finom rajzú apró nyüzsgések, zizegő árnyalatok, rezzenetek. Mennyi világ, amely eggyé lett: Radnóti világa, mely övé volt már akkor is, amikor már első verseit írta. S ha új versei hibátlanabbul kerekülnek képpé és tökéletesebben zenélnek, úgy mi meglepetés nélkül csodálkozunk, mint azon a magától értetődő és elvár varázslaton, amely minden bimbó virággá-festésekor lejátszódik. Csak illik, hogy a költő, aki 1935-ben ezeket a bájos hímzésre emlékeztető sorokat írta: Minden göndör lesz és arany, lomb s a lomb közt a zöld dió, szundi madárka tolla; s jó hogy nemsokára este van.... máma már a kínai költők fölényes egyszerűségével szólal meg: Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik, majd rágni kezd. S finom fehér fapor pereg a versre, melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. Radnóti Miklós - Himnusz a békéről - Istenes versek. Ebben a kis versben a "szú" már nem díszítő elem többé, de cselekvő része a költő lelkének. A külvilág és a belső élet találkoztak, a határ leomlott.

Radnóti Miklós Versek

MEREDEK ÚT Parányi hangyák vonulnak morzsát cipelve szalagnyi ösvényen. Föléjük hajolva csakhamar emberfeletti terheket görgető óriásokat látunk; népvándorlást és gomolygó történelmet előttünk kiteregetve. Pedig mi sem történt, csak szemünk állítódott át a hangyák mértékére. Ha félálomban heverünk mozdulatlanul, megindulnak körülöttünk a magatehetetlen tárgyak. "A pohár gyors fényeket irkál a falra", "hármat jobbra lépeget az asztalon, hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép... " Olyan csend van bennünk, hogy megneszeljük a dolgok néma életét. A szerelem sem az, aminek mondani szoktuk. Töredékesebb és végtelenebb egyben. Radnóti szavainak szárnysuhogása alig súrolja röptében a szerelem bokrát, de érezni lehet a pihe és a gally röpke érintkezésén a bokor mélyébe rejtett fészek melegét és a tovaszállás magányos mámorát is. Radnóti Miklós versei. Mert a szerelem több a vágynál és kevesebb a teljesülésnél. Milyen sokrétű a jelen pillanat: alig érinted és máris titokzatos süllyesztők ragadnak a múltba. Rendesen a gyermekkorba; ez a süllyesztők törvénye.

Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat. Radnóti miklós legismertebb versei. Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.