Nem kér abból. Nem a megváltásra ébred rá, hanem a felelősségvállalásra. Végső soron pedig az a legérdekesebb az évtizedvégi adaptáció kapcsán, hogy nagyon erős és jellegzetes horrorkoncepciója nem csak a látvány miatt működőképes, egyszerre válik benne rémisztővé az emberi létösszegzés és az a sivárság is, amit ezzel együtt napjainkról is állítani tud. Így a Karácsonyi ének a horrorműfajt nem mainstream díszletként veszi elő, társadalomkritikai magatartásának fokozására használja.
Idesorolható még az a jelenet is, amikor az egyik szellem elé tár egy alternatív jelent: ekkor Scrooge filmként látja maga előtt boldog családi életét, ami többrétegű szimbolikával is bír. Egyfelől szívfacsaró és poétikus a kép, hogy annyira racionális személy, hogy a legvalódibb és legmélyebb emberi érzelmeket és kötelékeket csak kimondottan fikciós keretben lehet elé tárni, egyfajta tárgyként (ő is tudja, hogy filmet néz). Másrészt szemléletes, hogy az igazán bensőséges momentumok észlelésekor ő csak passzív nézőként ölthet testet, maximum elszenvedheti a látottakat. De hát, mint kiderül, számára még az emberi hangok is csak zajértékkel bírnak. A 19. századi miliő ellenére Scrooge hamisítatlan 21. századi figuraként jelenik meg előttünk. Olyan ember, aki minden lehetséges viszonyát, kulcsát az értelemre cserélte, ebből adódóan csak anomáliákba botlik, amikor érzelmi talajra téved. Konklúzióként karaktere sokkal messzebbre jut a megváltásnál, az új Karácsonyi ének már-már avíttnak kezeli ezt az eszményt.
December közepére egyre több Ady-s diákban és pedagógusban erősödött a hiányérzet - azáltal, hogy nincs már Forrás kórusunk és így nem lesz karácsonyi hangversenyünk - nehéz lesz a közelgő ünnepekre hangolódni. Szerencsére Nagy Brigitta magyar szakos tanárnő előrelátó volt, és mert nagyot álmodni! Hagyományteremtő módon a már 4. éve működő színjátszócsoportjával és a mindenkori végzős diákjainkra építve szerette volna megtölteni a lelkeket karácsonyi fénnyel. December 18-án este a monori Művelődési házban Dickens: Karácsonyi ének c. darabját állította színpadra. A színdarab előtt és után pedig iskolánk majd minden 8. -osát mozgósítva, közel 50 diákunk szavalta Lackfi János verseit (boncolgatva a kamaszokat és felnőtteket is nagyon foglalkoztató és megosztó kérdéseket); énekelte a (4 éve még kisgyerekként megtanul és előadott) Karácsonyi álom c. dalt és Kowalsky: Mint egy jel c. slágerének mélytartalmú sorait. A tehetséges, sokoldalú, szófogadó vagy éppen lázadó gyerekek - akikben olykor magunkra ismerhettünk -, a diáktársakra, tanárokra és szülőkre egyaránt nagy hatást gyakoroltak.
A feldolgozás nagy erénye, hogy könnyfacsarás nélkül tágítja ki főszereplője életének múltbéli történéseit, hozzájárulva annak összetett lelki portréjához, egyúttal felrajzolva a mából már idillinek láttatott korabeli Anglia nyomorgó társadalmát. Van olyan pillanat, ahol felszisszentem, hogy ez már talán túl sok (pl. a bentlakásos iskola vagy az egykori üzlettárs átejtése), de a minisorozat többnyire elegánsan simítja bele narratívájába összes innovációját. Csillogás helyett kosz, fénysorok helyett sötét árnyak – izgalmas, kijózanító interpretáció, szigorúan felnőtteknek. Olvasd tovább →
Az FBI elfogatóparancsot adott ki egy spanyol férfi ellen, aki állítása szerint "különleges megbízottként" dolgozik az észak-koreai kormánynak. A vád szerint a férfi egy kriptovaluta szakértő közreműködésével segített az államnak kijátszani az amerikai szankciókat. Alejandro Cao de Benós, a 47 éves spanyol állampolgár, aki magát Észak-Korea fővárosa, Phenjan különleges küldöttjének vallja, a gyanú szerint összeesküdött Virgil Griffith amerikai kriptovaluta szakértővel, hogy " illegálisan kriptovaluta és blokklánc szolgáltatásokat nyújtson a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (KNDK)". Phenjan a múlt században – Észak-Korea fővárosa a 20.század elején | Érdekes Világ. Az FBI szerint a gyanúsított 2018 elején kezdte szervezni a " phenjani blokklánc és kriptovaluta konferenciát ", hogy bensős információkkal szolgáljon Kim Dzsongun rezsimjének, amivel elviekben megsértette az amerikai szankciókat. A férfi az FBI közleménye szerint 2020-ban folytatta összeesküvését, és egy másik kriptovaluta konferenciát is tartott, miközben tevékenységét és a szakértővel folytatott munkáját teljes egészében eltitkolta az Egyesült Államok hatósága elől.
"Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap. " (Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja) Nyugaton csütörtökön jelenik meg Paul French North Korea: State of Paranoia című könyve, ami Észak-Korea mindennapjairól ír. A Guardian ez alapján megírta, hogy milyen egy átlagos nap Észak-Koreában, pontosabban az egyszerre félelmetes és félelmetesen unalmas fővárosában, miközben a háttérben embertelen bűncselekmények zajlanak. 6:00 Korán kel Phenjan, a "forradalom fővárosa". Reggelire az emberek általában kukoricakását esznek, esetleg főtt tojást és savanyú joghurtot, a gyerekek pedig néha tejport is kapnak. Fotó: AFP / Korea Aerospace Research Institute (KARI) / HO 2010-ben a teljes lakosság kb. 59 százaléka dolgozott, egyre több nő lett irodai alkalmazott, ők teszik ki a könnyűipar 90 százalékát és a vidéki munkaerő 80 százalékát. Sok nő már a fő kereső a családban, de miközben dolgoznak vagy katonáskodnak, háziasszonyként is ők takarítanak, mosnak, főznek és törődnek a gyerekkel.
Annak ellenére is sokat lehet hallani az Észak-Koreában uralkodó szigorról, nélkülözésről és mindennapi életről, hogy a turisták csak különböző engedélyekkel és kísérettel tartózkodhatnak az országban: vannak, akik fotókat csempésznek ki, mások a megszökésük után árulnak el sok furcsaságot. Bár a helyi propaganda azt próbálja mutatni a világ felé, hogy az országban minden a legnagyobb rendben van, és csak a mosolygós emberek képei kerülhetnek napvilágra, a lakosok többsége a valóságban nagy szegénységben él, és az olyan teljesen alap termékekhez sem jutnak hozzá, amik nélkül más országban az élet szinte elképzelhetetlen lenne. Most különösen figyel a világ az országra, hiszen jelenleg nem tudható, hogy a Kim Dzsongun milyen egészségi állapotban van. De az élet addig is megy tovább a rezsimben. Az élet Észak-Koreában Az észak-koreai vezetés uralkodik az emberek véleményén, elzárja őket a nyugati világtól, így a legtöbben nem is tudják, mennyi mindentől fosztották meg őket, amik a föld minden más pontján teljesen természetes részei a mindennapoknak.