Mondjuk mindenki maga dönti el, hogy mit és hogyan szeretne, őszintén nekem lelkileg sem ment hamarabb a próbálkozás, mint 3 hónap... 10 hónapos kisfiú anyukája 2011. 10:13 Hasznos számodra ez a válasz? 3/6 anonim válasza: Jó, hát most le lettem szólva, de tudd, hogy nem is gondoltam volna, hogy sikerül egyből, és nem is arra mentünk, de az orvosom sem ellenezte, és hál istennek nem is lett baj. Egyébként sokszor olvastam már itt, hogy missed ab-után könnyebb volt a teherbeesés, mert a megtisztított méhfalba könnyebben beágyazódik a petesejt. Mindegy, én így jártam, és nem is bántam meg. 2011. 11:03 Hasznos számodra ez a válasz? 4/6 anonim válasza: Szia. Nekem Július végén ment el babám engem nem kellett kaparni. Akkor a Dokim azt mondta, hogy ha nagyon akarjuk akkor ne várjunk csak addig amíg a vérzés el múlik. Mert így hamarabb sikerül. Hát most úgy állunk, hogy 3 napja késik. 16:18 Hasznos számodra ez a válasz? 5/6 anonim válasza: Szia Első és Harmadik! Tényleg nem leszólásnak szántam, most visszaolvasva sem vettem észre, hogy olyan lenne a hangnemem, ha mégis úgy érzed bocsi, én csak leírtam, hogy miért ez a "protokoll".
A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget. Kérdés: 2019. október 17., 09:38; Megválaszolva: 2019. október 17., 15:59
Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt – föl! föl! – mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt. És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszut állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra – és már gyülöltem mindenkit, aki elnyomott. Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem! … És ekkor zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! – Aztán: No, ne félj – mondtam csenedesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen. Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a véleményed a Lóci óriás lesz írásról? Írd meg kommentbe!
Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt – föl! föl! – mint az elsõ hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt. És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszut állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra – és már gyülöltem mindenkit, aki elnyomott. Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem! … És akkor, zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! – Aztán: No, ne félj, – mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.
A kommunista hatalomátvétel után, 1949-től ismét nem publikálhatott, jobbára műfordításokból élt, 1950 februárjától, Korzáti Erzsébet öngyilkossága után A huszonhatodik év darabjain dolgozott. 1954-ben műfordításaiért, főként Majakovszkij fordításáért, József Attila-díjjal tüntették ki. 1951-ben és 1954-ben is szívtrombózist kapott, 1955-ben több hónapig szanatóriumi kezelésre szorult, sok ízületi gyulladás kínozta. Ima a jövőért – az 1956-os forradalom üdvözlése Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején tagja lett a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpártnak, az Irodalmi Újság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat. Már súlyos beteg volt, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat, s nem sokkal később megjelent A huszonhatodik év című kötete. Ennek sikerét már nem érhette meg, 1957. október 3-án Budapesten, a Gömöri-klinikán meghalt. A Kerepesi temetőben temették el állami tiszteletadással, sírjánál a költőtárs és barát, Illyés Gyula mondott búcsúbeszédet.