Az álruhás Leonida (vagyis Phókión) szerelme által még egyszer felragyoghatna az idősödő Hermokratész illetve Leontina, de a szerelmi álság kiderül, s bár nagy tombolássá nem dagad a leleplezése, az igazság kopár valósága dermesztő. Ebből is ennyi maradt. A szerelem diadala a fiataloké (bár nem tűnik túl nagy diadalnak), az utolsó illúziók is szertefoszlottak. A színészek persze nem ragadnak bele a helyzet kínálkozó "vadromantikájába"; most is érvényesül az abszurd humorral operáló, leheletnyit eltartó katonás játékmód. Ugyanakkor viszont nem érteni világosan, hogy Leonida és hercege, a minden előzmény nélkül egyszer csak betoppanó királynői udvartartás által rikító kelme-költeményekbe öltöztetve, hová is távozik? Csakugyan generációk lehetőségei kerülnének itt végül egymással feszültségbe? A gondozatlan kertészet és a csiricsáré formatervezett királyi világ miféle ellentétről ad beszámolót? Voltaképpen honnan és hová ez az infantilis és szinte közömbös végső kivonulás? Nem pancsol bele, úgy istenigazából, az előadás sem.
Sz. Deme László: Ennyi maradt Pierre de Marivaux: A szerelem diadala - kritika Ascher Tamás ezt az illúzióit levedlő, objektivizált mesevilágot nyers és elvadult környezetbe rendezi. Valahogy nem pancsol bele az életbe, és így nem is válhat túlontúl érdekessé. Pedig Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux-ról azt írják, hogy szerelmi megfigyeléseiből ő teremtette meg a világ drámatörténetében a lélektani vígjátékot. Néhány utópisztikus hangvételű színdarab mellett életművét szinte kizárólag több tucatnyi csendesen lobogó szerelemnek áldozta, mégpedig leginkább az érzelmek születése izgatta, ahogy a bizonytalan, elfojtott vágy váratlanul szárba szökik, és mindenestül felkavarja a szereplők belső lelki életét, egymáshoz való viszonyaikat. A lélektani folyamatok természetrajzára Marivaux kitalált egy önálló és burjánzó nyelvet is, amit a lexikon szerint máig a marivaudage fogalommal jellemeznek, s amely a "társalgás poézisét" hivatott megvalósítani, azaz közvetíteni a szerelemvadász mértani pontosságú megfigyeléseit.
Az előadás központi figurája Leonida királynő, minden egyéb szereplő a hozzá való viszony alapján határozható meg leginkább. A királynőn kifogástalanul áll a jól szabott fényes fekete öltöny és a kalap (jelmez: Szakács Györgyi), Jordán Adél meggyőző magabiztossággal játssza a férfiszerepben tetszelgő, gyermekien naivnak látszó vagy a csáberejének teljességgel tudatában lévő uralkodót. Kemény, öntudatos és határozott, a cél (a szeretett férfi elnyerése) szentesíti az eszközt: mórikál, bazsalyog, csábít, szédít, ostromol, mindig és mindenkit, szerepeit ámulatba ejtő gyorsasággal váltogatva. Vagyis a hitelesség látszatának érdekében minden lehetséges praktikát bevet, és láthatólag élvezi is a helyzeteket. A női mivoltát leleplező Hermokratésznak bevallja, hogy halálosan szerelmes belé, és azért szeretne nála maradni, hogy ettől a bűnös szenvedélytől megszabaduljon. Leonidát is azért áltatja szerelmével, hogy minél tovább maradhasson a filozófus házában. Agiszt pedig lépésről lépésre hódítja meg: kezdetben barátságát próbálja elnyerni, kilétét pedig igyekszik minél tovább titokban tartani, ugyanis mint kiderül, Leonida királynőnek nincs túl nagy respektje ebben a házban.
Leonidának nem lehet ellenállni, az érzelmek elől eddig görcsösen menekülő, öregedő bohóc végzetes szerelemre gyullad. Öltözködése és gesztusai megváltoznak, a tervezett esküvőre induló csokornyakkendős Hermokratészről nem is gondolnánk, hogy ugyanaz az ember, mint akit az előadás elején megismertünk. Ugyanez történik Leontinával (Szirtes Ági) is, az aszott aggszűz ráébred nőiségére, és úgy érzi, hogy a szürke világ hirtelen virágba borul körülötte. A hűvös távolságtartásból és csöndes rajongásból felfokozott szenvedély lesz, mely minden racionális gondolatot megbéklyóz. Pedig a játéktér, Hermokratész üvegháza is olyan, mint a benne lakók élete: kevés benne a virág. Ez a kert (díszlet: Khell Zsolt) koszos üvegfalakkal körbevett, régen talán jobb időket látott, sivár, kissé romos és rendetlen, ahol virágok helyett csak elszáradt növények vannak, és ahová még az esővíz is befolyik. Leonida szíve választottjának, Agisznak nem jut igazán komoly szerep a darabban, nem nagyon van módja megmutatkozni.
A színpadra saruban érkező (az összhatáshoz csak a tarisznya hiányzik) hosszú hajú, kicsit teszetosza ifjú (Mészáros Béla) nem igazán érti, hogy mi történik vele. Akkor lesz igazán szerelmes, amikor megismeri a féltékenységet: amikor látja, hogy Hermokratész mennyire rajong a korábban még nem kívánatosnak nyilvánított fiatal vendégért. Ugyanakkor nem is fordulhatna elő, hogy ne szeressen bele a nőbe: Leonida egyértelműen uralkodik felette. A nő ellentmondást nem tűrően irányítja az eseményeket, és ez a hatalom néhol már-már félelmetesnek tűnik. Hiába talál egymásra a két fiatal, Agisz nem lehet maradéktalanul boldog, hisz senki nem kérdezi meg, hogy mit szeretne, és hogy egyáltalán akar-e uralkodó lenni. A helyzet adott, alternatíva nincs. Mészáros Béla, Jordán Adél Az alaposan összekuszált szálakat a szerző a szükségesnél gyorsabban zárta le, a darab megoldása és befejezése kissé váratlan és gyors. Teljes díszben (bár ezek a jelmezek kevésbé ízlésesek, és kevésbé állnak jól viselőiken, mint a férfiruhák) megérkeznek Leonida udvarhölgyei, Leonida felfedi kilétét, uralkodói ruhát ölt, Agisz fényes palástot kap vállára, majd az udvartartás elvonul.
Szinhá, 2010. április 23.
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Ó, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra… Feltöltő P. T. Az idézet forrása Christmas (Church Bells Chiming... Karácsonyi rege. ) (Angol) Church bells chiming, Carols in the air, Thanksgiving hymns sung all around, Home in my beloved village At Christmas time All get spiritual, more devout.
Meska {"id":"2394508", "price":"790 Ft", "original_price":"0 Ft"} Dombornyomat, gyöngyházfényű csillogás és csillám jellemzi legújabb képeslapomat, mely egyszerűen finom és elegáns. Két gyöngyház színben készítettem el: egy ezüstfehér, ezüst és egy fehérarany, barna színkombinációban! Mérete: 15*10, 5cm (csukva) Összetevők gyöngyházfényű karton, csillám Technika papírművészet Jellemző fenyőfa, dombornyomat, csillag, hópehely, ady Színek beige, ezüst, fehér Szállítás a mindenkori postai díjszabásoknak megfelelően. Fizetés előtt mindig elküldöm az aktuális szállítási költség pontos összegét e-mailben! Lehetséges szállítási módok és díjai (Magyarországra) Egy termék vásárlása esetén Több termék vásárlása esetén összesen házhoz szállítás előre fizetéssel 1 690 Ft háztól-házig futár előre fizetéssel 2 296 Ft Postai küldemény (ajánlott) előre fizetéssel 955 Ft 1 240 Ft Postai küldemény (elsőbbségi, ajánlott) előre fizetéssel 1 010 Ft 1 380 Ft Készítette Róla mondták "Gyors, pontos eladó! Karácsonyi rege- Karácsonyi képeslap - Meska.hu. Termékei gyönyörűek.
karácsonyi kaktusz Weihnachtskaktus karácsonyi istentisztelet Christmette északi karácsonyi szokás, az ajándékokat Julklapp Cyprus tenger hőmerseklet us Kisgep szerviz budaoers Géberjén shrek tanya belépő video