Olcsó és jó helyen van srac elottem "ilyen zöld csijó kárperszt, ilyen vazábisat" teis igy:) Finom a forraltbor és nem is drága. Pénteken pohár áron korsó az ászok! Attilát (jobbra) kérdeztem a fentiekről, vagyis kérdeztük Borzavári Csabával, mert ha olyan fotós barátot viszel magaddal, aki nem csak örömödre váló felvételeket készít, hanem még jókat is kérdez, akkor új dimenziót nyer a csapatmunka. Kocsmaturista: Mi a történeted a Zöld Kancsóval? Attila: Nyolc éve vettem át a feleségemmel, előtte vendégként ismertem. Gyerekkorom óta a szomszédos Füredi lakótelepen lakom. Emlékszem még itt a régi barna asztalokra, piros-fehér kockás terítővel, a biliárdra, a nyerőgépekre. Kocsmaturista-zold-kancso-sorcsapok-mesel-a-kocsmamester - Kocsmaturista. Hat év kocsmai üzletvezetői tapasztalat után tértem ide vissza már üzemeltetőként. Kocsmaturista: Azóta látványos a változás a vendégek tekintetében is. Arányaiban más arcok tűnnek jellemzőnek. Ezt jól látom? Attila: Az elmúlt nyolc évben a vendégkör folyamatosan cserélődött. Régen a nagyon fiatalok és a nagyon idősek fordultak meg itt, most már középkorosztály is.
Szerencsére pár napig lehetett élvezni a kellemes, 20 fok feletti időjárást, a hidegebb napokon pedig akadt, ami felmelegítette a fogyasztó vendégeket.
Kocsmaturista vagyok. Mit jelent ez? Kocsmáról kocsmára járok felfedezni. Nem a következő pohár alját keresem elsősorban, hanem a következő kocsmát! Szeretem a társadalmi életnek ezt a minden másnál spontánabb, árulkodóbb intézményét. Vallom, hogy egy város és egy ország szellemisége az egyik legteljesebb, legdirektebb és legőszintébb képet magáról a különféle kocsmáinak körképével rajzolja és az ottani beszélgetésekkel tárja fel. A kocsmatúrám ténylegese kiindulási pontja Budapest volt, de ez azóta közel 200 városba vezetett el 18 országban és még folytatni készülök. Szívesen ismerkedem országhatáron belül és kívül új világokkal a helyi kocsmák főszerepeltetésével. Ha utazom, az én igazi webböngészőm a kocsma, és az ott lévő vendégek a találati lista.
A lovagrend azonban hamarosan túllépte a hatáskörét, és elfelejtették, hogy ők itt valójában vendégek voltak. Saját pénzt verettek, királyi engedély nélkül kővárakat építettek, újabb földeket foglaltak el, és egy önálló államot akartak alapítani. Ellenszegültek Andrásnak, aki 1225-ben fegyverrel verte ki őket az országból. Ezek után nem is csoda, hogy uralkodóink a továbbiakban meglehetősen bizalmatlanul álltak a külföldi lovagrendekhez. De hogy mégse csak külhoni vitéz parádézzon nálunk fényes páncélban, két világi lovagrendet is alapítottak a középkorban: a Szent György, valamint a Sárkány Rendet… 1326. április 24-én Károly Róbert létrehozta az első közép-európai világi lovagrendet, amelyet Szent Györgyről nevezett el. Ennek szabályzata előírta, hogy a harcosok kötelesek térdig érő fekete posztóköpenyt viselni, amelyre csuklyát kellett varrni, a köpeny belsejébe pedig e szavakat hímezték: "Valósággal igaz vagyok e baráti renddel, szemben. " A lovagrend nagymestere a mindenkori magyar király lett, egyszerre összesen legfeljebb ötven tagja lehetett, és évente csak egy új tagot lehetett felvenni, de azt is csak a lovagok egyhangú hozzájárulásával.
Georg (német nyelven). ) Szent Gyö - linkgyűjtemény Ajánlott irodalom [ szerkesztés] Fügedi, Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok (Counts, Barons and Petty Kings); Magvető Könyvkiadó, 1986, Budapest; ISBN 963-14-0582-6. Kristó, Gyula (editor): Korai Magyar Történeti Lexikon - 9-14. század; Akadémiai Kiadó, 1994, Budapest; ISBN 963-05-6722-9. Cseke, László: Visegrád ezer éve. Almanach. Kiadta: Visegrád város önkormányzata, 2009, Visegrád; ISBN 978-963-06-9989-1. Knoll, Gyula: Lovagok - a keresztes háborúkban. A Szent György Lovagrend Visegrádon. Kiadó: Agenda Natura Kft. ISBN 978-963-9849-09-9
Amint az az elnevezésből is kitűnik, az 1408. december 12-én létrehozott szövetség a Károly Róbert-féle lovagrend tradícióihoz nyúlt vissza, hiszen mindkettő társaság neve az egyik legnépszerűbb középkori legendára, Szent György és a sárkány harcára utalt. Első pillantásra meglepő lehet a Sárkányrend névválasztása, hiszen a történetben – valamint a Zsigmond és Cillei Borbála által kiadott alapítólevélben – a sárkány a bűnöket és a keresztény hit ellenségeit szimbolizálja; úgy tűnhet, a lovagrend tagjai e jelképválasztással a Sátán szolgálatára esküdtek fel, a fenevad összeszabdalt teste, "vértelen hasítéka" azonban éppen a gonosz legyőzésére és – a vörös kereszt megjelenésével – a hit diadalára utalt. Az 1408. december 12-én kiadott oklevél tehát egy egyházi ihletésű, ám nagyon is világi rendet hozott létre, mely a részletesen leírt "szent célokon" – például a pogányok és eretnekek elleni küzdelmen – túl jóval nagyobb hangsúlyt fektetett Luxemburgi Zsigmond politikai ambícióinak megvalósítására.
A johanniták A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett lovagrend szinte a megalakulásuk után azonnal kapcsolatba került hazánkkal. 1135-ben egy Petronilla nevezetű nemes hölgy házat vásárolt Jeruzsálemben, hogy a Szentföldre zarándokoló magyaroknak szállással szolgálhasson, és az adásvétel létrejöttében a johanniták segítettek neki. Viszonzásul a nemes hölgy a rend magyarországi megtelepedésénél segédkezett, méghozzá olyan sikeresen, hogy tizenkét évvel később II. Géza királyunk Esztergom mellett megalapította az első johannita rendházat, és bőségesen ellátta őket adományokkal is. Egy évszázad múlva pedig a lovagrendnek már 19 rendháza állt az országban. Tagjaik három osztályt alkottak: nemesi lovagok, papok, és fegyveres szolgák. Közölük a lovagok köpenyükön villásvégű keresztet viseltek, ami alapján a köznép csak kereszteseknek hívta őket. A rend a gyógyítás mellett a harcokból is kivette a részét. Ők is ott voltak Andrással a Szentföldön, szolgálták Nagy Lajost az itáliai hadjáratai során, Zsigmondot pedig a törökök ellen.